Főkép2007-ben volt szerencsém látni a Magyar Nemzeti Galériában Vaszary János gyűjteményes kiállítását. Azért is volt ez jelentőségteljes kiállítás, mert a festőnek korábban 1961-ben volt önálló és nagyszabású tárlata a Galériában.

Akik mégis lemaradtak róla, most pótolhatják egy kicsit, hiszen A magyar festészet mesterei sorozat kilencedik kötete Vaszary János sokoldalú alkotó útjával foglalkozik, írója, Plesznivy Edit pedig a kiállítás egyik kurátora volt.

Vaszary újító festészete, illetve több stílusirányzatban való elmerülése Rippl-Rónaival mutat hasonlóságot. Főleg szecessziós munkáik között lehet párhuzamot vonni.

Vaszaryra leginkább a francia posztimpresszionizmus, art nouveau, a nagybányai plein air hatott, többször szimbolikus töltettel átitatva, de kacérkodott az expresszionizmussal és a kubizmussal is, de festett realisztikus életképeket és népi-paraszti jeleneteket.
Ez a téma nem csak festészetét inspirálta, hanem gobelinjeit és iparművészeti törekvéseit is.

Stílusa egyre frissebb, spontánabb hatásúvá, ecsetkezelése oldottá vált, s expresszívebb lett, ahogyan ő is sorra megismerkedett a modern újító irányzatokkal. Modernségét a konzervatív nagyközönség nem, ellenben a szakmai kör nagyon is elismerte.

Vaszary a mai napig óriási közkedveltséget élvez (ebben is hasonlatos Rippl-Rónaihoz), erre főleg az ad tanúbizonyságot, hogy az aukciós házakban milliókért cserélnek gazdát képei (2001-ben például Dinnyés csendélet című képe 60 millió forintért kelt el).

Vaszary egész életében felelősséget érzett kora művészetéért, a modernség terjesztéséért és elfogadtatásáért. Sokoldalúságát jól prezentálta a két éve rendezett tárlaton kiállított kétszáz munkája, illetve a sorozat ezen albuma, ami ízelítőt ad egyik legkedveltebb festőnk életútjából. 
 
Képek jegyzéke:
Vaszary János palettájával (1905 körül)
Vaszary János képmása (1904 körül)
Vaszary Kolos állóképe (1892 körül)
Nyári lak (1896)
Bibliai jelenet (Péter apostol Rómában a pogányok között. Tanulmány az eszetergomi belvárosi templom oltárképéhez) (1896)
József főherceg fiai (1890)
Fekete kalapos nő (1894)
Padon ülő pár (1892)
Kislány paradicsomos kosárral (1895)
Megjött már a parancsolat (1894)
Aranykor (1898)
Ádám és Éva (1900)
Pávákat etető fiú (1901)
Tavasz visszatérése(Az eleven kulcs,Hódolat Priapus előtt,Éva) (1899)
Toilette (1901)
Tükör előtt (1904)
Két nő eneteriőrben (1904)
Modell (Dekoltált nő szék karfájára dőlve) (1905 körül)
Olvasó leány (1904)
Reggeli a szabadban (1907)
Promenád (1940)
Szolgalegyény (1902)
Parasztleány (1902)
Ünneplők (1902)
Balatoni stég (1903)
Borús táj (1903)
Nógrádi búcsúsok (1905)
Monte Carlo (1905)
Madridi parkrészlet (1905)
Madridi Szépművészeti Akadémia (1905)
Corrida Madridban (1905)
Juhászbojtár (1899)
Kislány cicákkal (1901)
„Piroska menyasszony”(Egy csokor virág) (1898)
Nő macskával (1909)
A Tavaszhoz (Illusztráció a Petőfi Sándor öösszes költeményei albumhoz, Athenaeum, Budapest 1900)
Vaszary János villája Tatán
Vaszary János: Árpád-házi Szent Erzsébet kerámiaképe a Lechner Ödön tervezte pozsonyi Szent Erzsébet-templom homlokzatán (1910 körül)
Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Tavaszi nemzetközi kiállításának plakátja (1899)
Műbarátok plakátjának terve (1904)
Beszélgetők (1909)
Piros ernyős nő (1909)
Enteriőr vörös komóddal (1909)
Virágcsendélet macskával (1910)
Városrészlet, Siena (1911)
Lázár feltámasztása (1912)
Tevekaraván, Skopje (1916)
Katonák hóban (1916)
Holttest siratása (1918-1920 körül)
Krisztus keresztfán (1920 körül)
Birskörték (1918)
Akt műteremben (1920 körül)
Salome (1928)
Paris ítélete (1920 körül)
Színpadi jelenet (1923)
Revue a Moulin Rouge-ban (Cirkuszi revüjelenet) (1926 körül)
Vízalatti világ (Háromrészes terv a Tihanyi Élettani Intézet pannójához) (1926-1928)
Morfinista (1930)
Kikötő (1927)
Rapalló (1934 körül)
Tengerpart strandernyőkkel (1938 körül)
Kertben ülő nők (Parkban) (1920-as évek vége)
Akt virágok között (1930-as évek második fele)