Főkép Amikor szépreményű szakmunkástanulóként gyakorlati munkára jártam, általam korábban sosem ismert világ tárult fel előttem. Az ország különböző szegleteiből összegyűlt kollégák ugyanis meglehetősen vegyes kulturális közeget képviseltek - kezdve a faluról szalajtott hamisítatlan parasztgyereken át az urbánus szellemű idős szakiig.
 
De most nem megboldogult ifjúkoromról szeretnék beszélni, hanem az egyik nyugdíjközeli munkatársamról, aki – életemben elsőként – kuplerájokról mesélt, mégpedig olyanokról, amelyek még az ő ifjúkorában üzemeltek.

Kedvenc sztorija szerint amikor elterjedt a hír, hogy új lányok érkeztek a városba, mindenki tiszta inget húzott és felkereste a szóbanforgó intézményt. Aztán persze minden esetben kiderült, hogy az örömlányok nem is újak, csak egy másik kupiból érkeztek, lecserélni az itteni társulatot.
 
Császtvay Tünde még ennél is régebbre nyúlt vissza a honi prostitúció és bordélyok világának kutatása közben, hiszen díszes kivitelű, illusztrációkkal gazdagon ellátott albuma valahol a kiegyezés környékén kezdődik.
 
A háttérről annyit illik tudni, hogy ebben az időszakban a közvélekedés két, az erkölcsökre és a nemzetre káros „divatot” tartott számon – az alkoholt és a könnyűvérű nőcskéket. Erről a témáról akkoriban mindenkinek volt mondanivalója – mellette és ellene egyaránt.
 
Ezekből a hozzászólásokból válogatott Császtvay Tünde, s a gyűjtés sokszínűségét, alaposságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy versek, korabeli újságcikkek, rendőri jelentések, különféle magánlevelek egyaránt szerepelnek a válogatásban.
 
Kimerítő képet kapunk a témáról, hiszen nem csak a korabeli flörtölés, a kuplerájok működése körüli visszásságok, a ruhadivat, hanem az efféle kapcsolatok nem várt következményei (nemi betegségek, lelencgyerekek) is szóba kerülnek.
 
Szóban képtelenség visszaadni az illusztrációk sokszínűségét. Van közöttük rengeteg erotikus fotó, korabeli fénykép a fővárosról, élclapok grafikái, jelentések, levelek, képeslapok.
Fekete-fehér és színes egyaránt akad közöttük, miként méretre és formára is annyira változatosak, hogy ezt az albumot biztosan nem volt könnyű betördelni.
 
Jut eszembe, a kötet nem szóló oldalakban, hanem oldalpárokban „gondolkodik”. Ez elsőre kicsit fura újítás, de mivel nem folyamatos szöveg társul a képanyaghoz, nem okoz gondot.
Az albumot egyébként sem szabad egy szuszra elolvasni, mivel annál jóval terjedelmesebb, és a belezsúfolt információ feldolgozásához is idő szükségeltetik.
 
Amennyire újdonságszámba megy a képanyag, legalább akkora meglepetést jelentenek a szövegek.
Rengeteg híresség (Heltai, Babits, Jókai és sokan mások) témájában ideillő versét olvashatjuk, melyek között pikáns és kimondottan erotikus egyaránt előfordul.

Emellett számtalan korabeli tanulmány, értekezés, újságcikk ad mélységet az éppen adott témának, legyen szó öltözésről, rendőrségi módszerekről, táncról, stb.
Mindezek alapján Császtvay Tünde műve egyaránt kiérdemli a hiánypótló és az ismeretterjesztő, szórakoztató címkéket.

További pikantériát jelent, hogy a rendszerváltás után ismét megjelentek az efféle szolgáltatást nyújtó hölgyek-urak, de manapság ez a kérdés már nem foglalkoztatja a társadalmat (lévén a házasság előtt nemi kapcsolat általánosan elfogadottá vált), másrészt a helyzet kezelése hivatalosan még mindig megoldatlan.