Főkép

Ugyan matematikailag nem ténylegesen tizenötödik születésnapját, hanem a tizenötödik koncertévad lezárását ünnepelte az Óbudai Danubia Zenekar, a Zeneakadémia Nagytermében rendezett hangversenyt a hőség ellenére valóban ünnepi hangulat jellemezte, a zenekar pedig egyre nagyobb elismertségéhez méltó módon elevenítette fel eddigi pályafutásuk meghatározó pillanatait.
 
Az első részt Prokofjev nagyszabású háborús szimfóniája töltötte ki, amely Héja Domonkos művészeti vezető huszadik századi orosz zene iránti vonzódásának kifejező példájaként említhető. Így nem meglepő, hogy a darab tolmácsolását a „kötelező” hozzáértés mellett leginkább a mély átéltség, a lelki azonosulás jellemezte.

Ám a hosszú szimfónia inkább a hangverseny komolyabb aspektusát képviselte; az igazi örömzene csak a szünet után következett, amihez a muzsikusok elegáns ruháikat farmerra és pólóra cserélték át.
 
Mivel az 1993-ban ad hoc összeállt zenekar eleinte Strauss-keringőkkel és polkákkal szórakoztatta az akkori bálok közönségét, a második blokk rögtön a „Déli rózsák” keringővel nyitott, egyfajta keretként pedig a ráadásban egy másik Strauss-mű, az „Éljen a magyar” című polka is felcsendült.
 
Vendégművészként a tizenöt esztendős Gyöngyösi Ivett, az elmúlt két év Chopin-versenyeinek egyik győztese lépett fel a lengyel zeneszerző „Andante spianato és Grande Polonaise brillante” című darabjával, előbb szólóban kápráztatva el a közönséget, majd a zenekarral együtt fokozva az ünnepi koncert addigra már amúgy is – és nem csak a nyári meleg miatt – felfűtött hangulatát.
 
Ezt ismét a Danubia profilját meghatározó darab, egy Dohnányi-rapszódia, valamint egy rövid Sosztakovics-szimfónia tétel követte, hogy aztán Britten híres, eredetileg gyermekek számára írt variációjában és fúgájában a különböző hangszercsoportok sorra bemutathassák tudásukat.

A mű kétségtelenül lehetőséget ad a brillírozásra, a virtuóz megnyilatkozásokra, ami különösen a fúvósok esetében fontos, hiszen a zenekar különös erejét részben épp a fúvós szólamok kiválósága adja. Amikor pedig a fúga végén ismételten, immár hátborzongató szépséggel megszólalt az eredeti Purcell-téma, valódi varázs töltötte be a termet.
 
A ráadásként előadott Brahms magyar tánc, valamint a humoros „Happy Birthday-variációk” és a már említett Strauss-polka a teljes felszabadultság, az áradó öröm pillanataival ajándékozták meg a közönséget, akik emlékül a koncert második felének zenekari anyagát vihették haza egy korlátozott számban megjelent CD formájában, hogy az egyszeri élmény ennek is köszönhetően feledhetetlen legyen.
 
Előadók:
Óbudai Danubia Zenekar
Héja Domonkos – karmester
 
Közreműködött:
Gyöngyösi Ivett – zongora
 
A hangversenyen elhangzott művek:
Prokofjev: V. (B-dúr) szimfónia, Op. 100
J. Strauss: Déli rózsák – keringő
Chopin: Andante spianato (G-dúr) és Grande Polonaise brillante (Esz-dúr)
Sosztakovics: X. szimfónia – 2. tétel, Allegro
Dohnányi: Szimfonikus percek – 2. tétel, rapszódia
Britten: Változatok és fúga egy Purcell-témára, Op. 34
J. Strauss: Éljen a magyar – polka
Brahms: XV. magyar tánc – Allegro grazioso
P. Heidrich – Sándor L.: Happy Birthday-variációk