Főkép

– Kisfiam! Hallatszik minden?
–Tessék?
– Kisfiam!! Hallasz minden hangszert?!
– Nem hallom mert hangos a Zene!
 
Régóta várta mindenki az Arch Enemy fellépését, hiszen amikor legutóbb erre jártak, a színpadig nem jutottak el, és csak kicsit vigasztaló, hogy a Nevermore isteni koncertet adott.
 
Az estét a Mercenary kezdte, tisztán hallható dobbal és énekkel, ám némának tűnő gitárokkal.
Őket annyira nem ismerem, de amikor felkészültem az eseményre, úgy tűnt, nagyon jó bemelegítő zenekar lesznek. Talán nem annyira vérzúzósak, de teljesen korrekt zenét játszanak.

Az elöl kialakult hangulatból határozottan állíthatom, hogy itthon is rendelkeznek rajongókkal.

A programjuk elején még hátrébb álltunk, ahol erősen kellett használnunk a képzeletünket, és amikor hárman egymás mellé álltak, ki kellett következtetnünk, hogy valami nagyon ütős mehet.

Előrébb húzódtunk hát, annak reményében, hogy beigazolódik ez a feltevés, de ezek szerint még ez sem volt elég, habár legalább néhány foszlányt el lehetett kapni a gitárokból. A billentyűsről az utolsó szám alatt derült ki, hogy játszik.

Amit hallottunk, még így is meggyőző maradt, a srácok lelkesek voltak a színpad mindkét oldalán, tehát panaszkodni talán mégsem illik.
 
Rövid átszerelés után következett az a koncert, amire évek óta vártunk. S-sel mentem, csakúgy, mint előző alkalommal.
Bevonultak. Itt van Angela! El se hiszem, hogy végre Arch Enemy-t látok élőben. Három másodperc, pár taktus, és oldalra nézek csodálkozva, ahol is S legalább annyira megdöbbent arcát látom.
Értelmezhetetlen volt ami a hangszórókból felénk jött. De komolyan.

Szerencsére kábé a harmadik számra magukra találtak a potméterek és akusztikus megerősítést kaptunk a látvány mellé. Ez volt egyik személyes kedvencem, a „My Apocalypse”.
Innentől a hangzás némileg hullámzó maradt, de voltak nagyon jó pillanatok.

Gyakorlatilag egy best of félét adtak elő, jól bevált zúzós nótákkal, kellemes szólókkal, a végére ezek el is harapóztak egy kicsit. Talán a „Dead Eyes” volt még egy igazán kellemes momentuma a koncertnek, mindenki üvöltött.


Szerencsére viszonylag elöl álltunk, így S-nek jó pogóélményei lettek, én az eldurvultabb részeknél inkább kihátráltam azért. Valahogy mégsem vagyok elégedett. Izomláz a nyakban pedig meglett.

Jó, az oké, hogy végre itt voltak, de szerintem nem csak mi számítottunk ennél többre. Azért egy ilyen zenekarnál, ahol a technikás játék erősen lényeges, valahogy szerettem volna hallani minden rezdülést. De legalábbis a nagy részét.

Meg valahogy nekem úgy tűnt, hogy mi lelkesebbek vagyunk, mint ők ott fent. Nem voltak kifejezetten unottak, de a Mercenary-n kifejezetten látszódott, hogy élveznek minden színpadon eltöltött pillanatot.

Talán egész egyszerűen nem ütött akkorát ez a koncert, mint amekkorát vártam tőle. Hazafelé bosszúból Cannibal Corpse-ot hallgattam. Csak azért is...