Főkép
A név kötelez, de legalábbis – ahogy az eredeti mondásban –, előre jelez. A Vad Fruttik zenéje ezért nem meglepő módon édesen lázadozgató, alternatív jazz- és táncmuzsika. És ahogy a második album címe is sugallja: fülledten bohém.
 
Ahhoz, hogy a fiúk jól megtanulták a mesterséget, kétség sem férhet – elég meghallgatni a lemezt indító „Egy éjszaka bohémiában”-t, melynek szvinges lüktetése a hagyományos, táncolható szalon jazzt, a Hammond-hangzás pedig a hatvanas évek végének rockját eleveníti fel, amihez a szöveg ironizáló, komolyan legtöbbször a legkevésbé sem vehető hangvétele ad egy kis alteros beütést.
 
A kvázi-fúvósszekcióval felturbózott „Mi ez a jó jazz” aztán végképp eldönti, hogy ez az egész hamis (vagy nem is annyira hamis?) nosztalgiával van teli, de (vagy éppen ezért?) nagyon is mai zene. Ellenállhatatlan és lendületes, színvonalasan komolytalan és megfoghatatlanul színes.
 
A „Kicsit minden lassabb” kezdő orgonatémájának kemény hangjai akár a Deep Purple vagy Neoton (nem a Família, hanem a Bolond várost készítő felállás) valamelyik korai lemezén sem hatott volna idegenül, de a gitár már egészen tradicionálisan jazzes.

Ezt aztán az „Izabella” alterock-jazz keveréke viszi tovább, a „Gedeon bácsi”-éra emlékeztetően „erotikus”, de annál összehasonlíthatatlanul mulatságosabb szöveggel.
 
Ha az alterock elnevezést túlzásnak tartaná bárki is, a „Tánc” meggyőzheti őket, hogy a Vad Fruttik zenéje egyáltalán nem áll távol e műfajétól; olyannyira, hogy az áthajló sorvégeken széttörő szavak néhol Lovasi András dalverseire hajaznak kicsit.
 
Ugyan ritmusát tekintve a „Bús szamba” valóban a karibi táncból indul ki, az elektronikus alap és a szöveg egészen más világ érzéseit csempészi bele a számba, amit a „Kemikáliák” indusztriális diszkóba csomagolt, depressziós érzülete csupán fokozni tud.

Az „Úgy fáj” kivételesen nem attitűdváltással operál, hanem a szám közepén hallható, hirtelen stílusváltással, aminek köszönhetően a bús-borongós dalocska hirtelen kemény rock-opussá alakul egy (vagyis két) refrén erejéig.
 
A „Hervadó virágok” és a némi punkos beütést is felvillantó (és így egy, az eddigiektől teljesen eltérő világ felé kikacsintó) „Forradalom” a komolyabb témákat feszegető blokk után visszatérésnek tekinthetők valamiféle könnyedebb, és ehhez illően táncosabb, jazzesebb világba.

De a hangulat immár nem ugyanaz, az üzenet átértékelődik: minden lemondóbbnak, kicsit szomorúbbnak tetszik. De csak egy egészen kicsit…
 
Összességében úgy érzem, cseppet se baj, ha kijön efféle zene is idehaza, ami a Pink Martini és a Kispál közötti, árnyalatokban eleve egészen gazdag palettát színesíti csak.
A hazai zenei élet gazdagodik vele, és koncerten szórakozni sem lehet utolsó dolog a Vad Fruttik enyhén felkavaró, ám mindenekelőtt minden ízükben élvezetes számaira.
 
Az együttes tagjai:
Kerekes Gergely – gitár
Kaszás Gábor – basszusgitár
Hock Attila – dob
Győrffy Gyula – billentyűs hangszerek
Likó Marcell – ének, gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Egy éjszaka Bohémiában
2. Mi ez a jó jazz
3. Kicsit lassabb
4. Izabella
5. Tánc
6. Bús szamba
7. Kemikáliák
8. Úgy fáj
9. Hervadó virágok
10.Forradalom
 
Diszkográfia:
Rózsikámnak digitálisan (2006)
Egy éjszaka Bohémiában (2008)