Larry Gonick: Képregényes világtörténet 2.
Írta: Hegedűs Tamás | 2009. 05. 31.
Végre megjelent a Képregényes világtörténet második kötete, amiben Larry Gonick a korábban megszokott stílusában Kína tündöklésétől Nagy Sándoron és Jézuson keresztül egészen Róma bukásáig kalauzol el minket.
Az előző könyvhöz képest igencsak felgyorsultak az események és kicsit nehézkesebb is lett az olvasmány, mivel a szerző valószínűleg szubjektív szempontok alapján rövidíti le, vagy éppen fejti ki bővebben az egyes eseményeket.
Bevallom, néha kicsit visszafelé is kellett lapozgatnom, amikor az információk sűrítve érkeztek.
Ezt az apróságot leszámítva megint csak csupa jót tudok mondani. Gonick jól és világosan mesél a régmúltról, és látszólag nem hagy ki semmi lényegeset, ám mondanivalójába néha belecsempész egy-egy haszontalan, de szórakoztató érdekességet, vagy pletykát is, nem beszélve például a vendégszereplőkről (a gallok megjelenésénél felbukkan Asterix és Obelix, majd „visszamennek a saját képregényükbe”).
Az előző könyvből megismert professzor-figura is visszatért, gyakorlatilag ő a mesélő, de nem egyszer személyesen a történelmi szereplők is megszólítanak, vagy magyaráznak nekünk a képkockákon keresztül.
A humor maradt a régi, és itt is remek egyensúlyban van a komoly mondanivalóval.
Csodálatos, ahogyan a szerző képes viccet csinálni még a legkomolyabb témákból is anélkül, hogy az bántó, esetleg ízléstelen lenne.
Különösen a vallásos történetek esetében találtam mesterinek ezeket a megoldásokat, hiszen azokat aztán tényleg nehéz úgy poénra venni, hogy közben ne sértsünk meg vele valakit.
A képi megjelenítés is sokszínűbb lett egy kicsit. Az előző könyvhöz képest még ötletesebb és jobban kihasznált a karikaturista ábrázolásmód. A vizuális szórakoztatás a szöveggel így remek összhangban van, emellett pedig a szereplők is könnyen felismerhetőek.
Larry Gonick művét csak ajánlani tudom mindenkinek, s nem csak a történelem iránt érdeklődőknek.
Bár talán a legnagyobb hasznát azok vehetik, akik jelenleg is tanulják a tantárgyat, és nem hiszem, hogy tévedek, ha azt állítom, hogy ilyen szórakoztatóan sehol máshol nem kapják meg az anyagot!
Az előző könyvhöz képest igencsak felgyorsultak az események és kicsit nehézkesebb is lett az olvasmány, mivel a szerző valószínűleg szubjektív szempontok alapján rövidíti le, vagy éppen fejti ki bővebben az egyes eseményeket.
Bevallom, néha kicsit visszafelé is kellett lapozgatnom, amikor az információk sűrítve érkeztek.
Ezt az apróságot leszámítva megint csak csupa jót tudok mondani. Gonick jól és világosan mesél a régmúltról, és látszólag nem hagy ki semmi lényegeset, ám mondanivalójába néha belecsempész egy-egy haszontalan, de szórakoztató érdekességet, vagy pletykát is, nem beszélve például a vendégszereplőkről (a gallok megjelenésénél felbukkan Asterix és Obelix, majd „visszamennek a saját képregényükbe”).
Az előző könyvből megismert professzor-figura is visszatért, gyakorlatilag ő a mesélő, de nem egyszer személyesen a történelmi szereplők is megszólítanak, vagy magyaráznak nekünk a képkockákon keresztül.
A humor maradt a régi, és itt is remek egyensúlyban van a komoly mondanivalóval.
Csodálatos, ahogyan a szerző képes viccet csinálni még a legkomolyabb témákból is anélkül, hogy az bántó, esetleg ízléstelen lenne.
Különösen a vallásos történetek esetében találtam mesterinek ezeket a megoldásokat, hiszen azokat aztán tényleg nehéz úgy poénra venni, hogy közben ne sértsünk meg vele valakit.
A képi megjelenítés is sokszínűbb lett egy kicsit. Az előző könyvhöz képest még ötletesebb és jobban kihasznált a karikaturista ábrázolásmód. A vizuális szórakoztatás a szöveggel így remek összhangban van, emellett pedig a szereplők is könnyen felismerhetőek.
Larry Gonick művét csak ajánlani tudom mindenkinek, s nem csak a történelem iránt érdeklődőknek.
Bár talán a legnagyobb hasznát azok vehetik, akik jelenleg is tanulják a tantárgyat, és nem hiszem, hogy tévedek, ha azt állítom, hogy ilyen szórakoztatóan sehol máshol nem kapják meg az anyagot!