Főkép

Ha Kodály Zoltán kórusművei kerülnek szóba, az ember hajlamos a zenepedagógust felidézni a zeneszerző helyett.
Pedig Kodály énekkarra írt darabjai kifejezetten jelentős szerepet játszottak a romantika hagyományainak modernista átértelmezésében és átalakításában. Az impresszionizmuson nevelkedett komponista egészen új színekkel gazdagította a magyar (és az egyetemes) kórusművészet palettáját.
 
A korai, gyermekkarra írott művek jellegzetessége a széles, áradó jókedv, amely már első hallásra megfogja az effélére érzékenyeket.
A népies hangvétel és a ténylegesen népi motívumok és dallamok átvétele ugyan még a már említett romantika eszméinek gyakorlati megvalósításaként értelmezhető, a letisztultság, a kisebb előadói apparátus igénybevétele a modernizmus jellegzetes jegyei.
 
Ám ezekben a darabokban, s különösen az osztottként is felfogható kart szerepeltető Lengyel Lászlóban is felfedezhető a klasszicizmus előtti időszakok hagyatéka – az antifonális szerkesztési elv, a homofónia és a polifónia gregorián utáni korszakokra jellemző váltogatása, a középkorból és a korai reneszánszból ismert, nem tömbös zárlatok –, amihez a Kodály zongoraművészetében olyannyira domináns impresszionista benyomáskeltés és hangulatfestés párosul.
 
A vegyeskarra komponált művek sokkalta komolyabb – sokszor komorabb – hangvétele már egy egészen más művészi felfogást képvisel.

Ezek a darabok sokkal inkább mutatnak rokonságot a Psalmus Hungaricusszal vagy a Missa Brevisszel, bennük pedig a régi egyházi zenék öröksége mellett a barokk szófestése is felfedezhető.
Emellett, ahogy azt Josquinnél is tapasztalhatjuk nem egyszer, a tömbösen együtt mozgó szólamok bonyolult szövevénnyé való kibomlása, e szerkesztési elvek váltakoztatása önmagában is jelentéshordozó elem.
 
A témák is összehasonlíthatatlanul érettebbek: a szövegek vagy a magyar történelem nagyjaival és eseményeivel foglalkoznak, vagy jeles költők jelentős versei közül kerülnek ki.
Ráadásul Kodály jó érzékkel nyúlt az akkoriban még kevéssé ismert poéták, például Weöres Sándor írásaihoz is.
 
Ami pedig az előadást illeti, igaz, hallottam már nagyszerű angol kórusokat Kodályt énekelni, és ezek a felvételek szinte kivétel nélkül a legjobb interpretációk közé tartoznak, a Magyar Rádió kórusainál hitelesebben senki sem adhatná elő e műveket.

A gyermekkórus már-már önfeledt vidámsága és üdesége valószínűleg a szövegértelmezésnek és a máig élő hagyománynak köszönhető, a vegyeskar pedig szintén az átélt előadás többletét teszi hozzá a darabokhoz.
 
Ha bárki Kodály kórusművészetével szeretne megismerkedni, ez a lemez tökéletes forrásként szolgálhat ehhez.
 
Előadók:
MR Énekkar
MR Gyermekkórus
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. St. Gregory’s day (Gergelyjárás)
2. King Ladislaus’ men – or Magyars and Germans (Lengyel László)
3. Whitsuntide (Pünkösdölő)
4. Ode to Franz Liszt (Liszt Ferenchez – Vörösmarty Mihály versére)
5. The Te Daum of Sándor Sík (Sík Sándor Te Deuma)
6. Jesus and the traders (Jézus és a kufárok)
7. The aged (Öregek – Weöres Sándor versére)
8. Transylvanian lament (Székely keserves)
9. Mátra pictures (Mátrai képek)