Főkép Horace Silver (született: 1928. szeptember 2.) pályáfutásának egyik legjobb korszakában készült ez a lemez, nem sokkal első Japán koncertturnéja után - ami akkoriban az amerikai zenészek között cseppet sem számított megszokott helyszínnek.
 
Emlékeim szerint csak jó húsz-huszonöt éve, mondhatni a globalizáció térhódításával vált bevett gyakorlattá a világkörüli turné.

Nem várt következményként megritkultak a sorlemezek, hiszen a hatvanas-hetvenes években még esztendőként legalább egy, de inkább két lemezt adott ki minden magára valamit is adó zenész, miközben lebonyolított pár kisebb, helyi turnét.

Ma már senki sem csodálkozik a tizenkét hónapos, valóban világkörüli koncertkörúton, amit pihenés, dalszerzés és lemezfelvétel követ – amelyeknek így érthető módon átlagosan két évre nőtt a „kihordási” ideje.
 
De elkalandoztam, térjek vissza a ’62-es Silver koronghoz. Az ember azt hinné, egy ilyen élmény után biztosan beépít a zenéjébe mindenféle egzotikus dallamot – de nem, efféle „olcsó” megoldást ne is várjunk tőle.
A látottak természetesen inspirálták, de inkább tartalmilag és hangulatilag vannak jelen.
 
Hallgatás közben végig az járt a fejemben, mennyire szellős felépítésű a korong: minden hangszer kellő teret kap az önálló játékra, miközben azért végig megvan az összhang, az egymásra figyelés.
Nyilvánvalóan összeszokott emberek alkotják az ötösfogatot (egyedül a dobos Harris számít újnak, a többiek évek óta „kísérik” a névadót), akik mindemellett még remek muzsikusok is.
 
Nagyon élvezetes Junior Cook szaxofonozása, de nyilvánvalóan a legjobb zenész ebben a felállásban Horace Silver – ihletett zongorázása egyszerűen zseniális.
 
Olyan jazzt rögzítettek, ami dacol a felvétel óta eltelt negyvenvalahány évvel, és még mindig friss, lüktető, dallamos, élet- és örömteli. Nem mondom azt, hogy a fülemmel „látom” arcukon a mosolyt, csak érzem, de azt hiszem, ez az apróság sokat elárul az album hangulatáról.
 
Bár mindegyik szerzeményt öröm hallgatni (még a más által írt „Cherry Blossom” is ilyen), azért első hallgatásra is egyértelműen a két blues-című szám jelenti az igazi csúcspontot.

Nem csak a hosszuk miatt (bár a „Sayonara Blues” majdnem kétszer olyan hosszú, mint a többi kompozíció), hanem mert érzésem szerint kidolgozottabbak. Főként a „The Tokyo Blues”, ahol az utolsó harmadban japán motívum is feltűnik.
 
Bár ezt a lemezt nem tekintem az életmű csúcspontjának, mivel nyilvánvalóan gyengébb, mint mondjuk az előző, Doin’ the Thing (At the Village Gate) vagy a két évvel későbbi Song for My Father, azért nem sokkal marad le mögöttük.
Itt nem találunk annyi újdonságot, emlékezetes melódiát – „csak” jóféle hard bop muzsikát, amihez ekkoriban Horace Silver nagyon értett.
 
Az együttes tagjai:
Horace Silver – zongora
Gene Taylor – basszus
John Harris, Jr. – dob
Junior Cook – tenorszaxofon
Blue Mitchell – trombita

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Too Much Sake
2. Sayonara Blues
3. The Tokyo Blues
4. Cherry Blossom
5. Ah! So

Diszkográfia:
Horace Silver Trio & Art Blakey + Sabu (1952)
Horace Silver and the Jazz Messengers, Vol. 1 (1952)
Horace Silver Trio, Vol. 1: Spotlight on Drums (1952)
Horace Silver Trio, Vol. 2: Spotlight on Drums (1952)
Introducing the Horace Silver Trio (1953)
Horace Silver and the Jazz Messengers (1954)
Horace Silver and the Jazz Messengers, Vol. 2 (1955)
Silver’s Blue (1956)
Sterling Silver (1956)
6 Pieces of Silver (1956)
The Stylings of Silver (1957)
Further Explorations by the Horace Silver Quintet (1958)
Finger Poppin’ With the Horace Silver Quintet (1959)
Blowin’ the Blues Away (1959)
Horace-Scope (1960)
Doin’ the Thing (At the Village Gate) (1961)
The Tokyo Blues (1962)
Paris Blues (1962)
Silver’s Serenade (1963)
Senor Blues (1963)
Live (1964)
Song for My Father (1964)
Re-Entry (1965)
Natives Are Restless Tonight (1965)
The Cape Verdean Blues (1965)
The Jody Grind (1966)
Serenade to a Soul Sister (1968)
You Gotta Take a Little Love (1969)
That Healin’ Feelin’ (1970)
Total Response (Phase I) (1970)
In Pursuit of the 27th Man (1970)
Total Response (Phase II) (1970)
All (Phase III) (1972)
Silver ‘n Brass (1975)
Silver ‘n Wood (1975)
Silver ‘n Voices (1976)
Silver ‘n Percussion (1977)
Silver ‘n Strings Play the Music of the Spheres (1978)
Spiritualizing the Senses (1983)
There’s No Need to Struggle (1983)
Continuity of Spirit (1985)
On Tour [live] (1986)
Music to Ease Your Disease (1988)
It’s Got to Be Funky (1993)
Pencil Packin’ Papa (1994)
Hard Bop Grandpop (1986)
A Prescription for the Blues (1997)
Jazz Has a Sense of Humor (1999)
Quicksilver (2002)
Horace Silver Trio (2003)
Rockin’ With Rachmaninoff (2003)
Doodlin’ (2006)