Főkép A Kossuth Kiadó már eddig is több, igényes kivitelezésű sorozatot jelentetett meg (Világtörténelmi enciklopédia, A magyar festészet mesterei, Természettudományi enciklopédia), s már a tavalyi könyvfesztiválon jelezték, idén ismét a történelem következik.
 
A történelem, bármilyen furcsa, nem egy állandó valami. Persze a dátumok nem változnak, így Hunyadi Mátyás halála nem képezi vita tárgyát, de az okok, a hogyanok, no meg az, miként élték meg mindezt a kortársak, az bizony folyamatosan módosul.

Elég ha csak a tatárjárásra gondolok. Amit annó még úgy tanultunk, micsoda katasztrófa volt, illetve Rogerius mester ennek ürügyén mennyire leszólta Béla királyt. Ma már ezt is másként láttatják velünk az időközben előkerült levéltári anyagok és régészeti eredmények, valamint a tudományos következtetés.
 
Egyszóval ideje volt egy ehhez hasonló összegző műnek, ami a legújabb eredmények felhasználásával módosítja a korábbi nézeteket, vagy csupán kiegészíti azokat.
 
(Fontosnak tartom, hogy tíz-tizenöt évente jelenjen meg egy olyan átfogó, a legújabb ismereteket felhasználó sorozat, ami úgymond alapvetésként közreadja az éppen aktuális történelmet.

Utoljára a Pannonica Kiadó jelentette meg hazánk történetét tíz kötetben Magyar századok címen (szerkesztő: Szvák Gyula), ezt megelőzően pedig a hatrészes Történelem (ami nem csak a Kárpát-medence, hanem a világ eseményeivel is foglalkozott) töltött be hasonló feladatot.

Az eltelt évek alatt azonban ismét több ponton módosult múltunk megítélése, ezért ideje volt ismét számba venni, kik is vagyunk, mi is történt velünk az utóbbi évszázadokban – a főszerkesztő megjegyzése.)
 
Míg a két évvel korábbi Világtörténelmi enciklopédia esetében többen szóvá tették a fordítás időnkénti hibáit, ezúttal erről szó sem lehet, mivel ugyebár az adott korszakok legavatottabb hazai történészei írják az egyes köteteket.

Külön érdekesség, hogy ezzel párhuzamosan a Magyar Televízióban új, negyvenhat részes műsor sugárzása kezdődött el április végén (dicséretes együttműködés).
 
Az első kötet nagy része a sajnálatosan kevés tényanyagot, és a hozzájuk kapcsolódó feltételezéseket ismerteti.
Népünk eredetével kapcsolatban ugyanis még mindig sok a fehér folt, s részben ennek is köszönhetőek azok a feltételezések, melyek kapcsolatba hozzák őseinket az etruszkokkal, az irániakkal, a hunokkal, stb.

Itt a „hivatalos” változat szerepel (finnugor), de a végleges, mindenféle szempontból alátámasztott, megcáfolhatatlan bizonyítás még várat magára (talán az időutazás ebben is segít majd).

Valamivel jobb a helyezet az Etelközbe költözéstől István királyig terjedő időszak esetében.
A rendelkezésre álló írásos és tárgyi emlékek alapján világos képet kapunk, miért és hogyan költöztek a magyar törzsek hazánk jelenlegi területére. No meg a kalandozások hátterére is fény derül.

Az eddig látottak és olvasottak alapján úgy érzem, ígéretes sorozat indult most útjára, melynek ott a helye minden, hazánk múltja iránt érdeklődő polcán (no meg az iskolák és könyvtárak gyűjteményeiben is).