Roald Dahl: Szuperpempő
Írta: Makai Nóra | 2009. 05. 11.
Ki a farkas, ki a bárány?
Szenvedélybetegségek, avagy létezik játék határok nélkül?
Mi a nagyobb lutri – vakon tippelni vagy másokra bízni az életünket?
Mire képes egy vérbeli rajongó?
És a megcsalt férj?
Hová tart a művészet napjainkban, milyen is valójában a tömegkultúra?
Létezik-e élet a halál után, és mire vagyunk hajlandóak a halhatatlanságért?
Hova vezet a hazudozás és ügyeskedés?
Mi az elvakult hit ára?
Ha választ akarunk kapni a fenti kérdésekre, bízzuk magunkat Roald Dahl útmutatására.
Dahllal először gimnazistaként találkoztam – egy műfordító pályázat keretében kellett magyarra átültetnünk „A házinéni” (The Landlady) című írását. A mese különös hangulata egészen magával ragadott, nagyon megszerettem Roald Dahl novelláit.
Dahl ügyesen lavírozik a valóság és a képzelet határán, legmeghökkentőbb történetei is mindennapi helyzetekből alakulnak ki, a szereplők pedig a tőlük telhető legtermészetesebben viselkednek a szerző groteszk világában.
Persze mindenkinek hiányzik egy (vagy némelyeknek több) kereke, de ezzel együtt is egész hétköznapiak. Csak valahogy a világ torz körülöttük.
Ez igazából nem is olyan meglepő, ha kicsit belepillantunk Dahl életébe: norvég szülők gyermekeként Walesben született, iskoláit Angliában végezte, a háború Afrikában érte, majd amerikai felesége oldalán öregedett meg.
Életét sok tragédia árnyékolta be: nővére és édesapja még gyermekkorában meghaltak, a háborúban ideiglenesen megvakult, később pedig saját lányának elvesztésével kellett megbirkóznia.
Sokáig élt, sok borzalmas dolgot látott és tapasztalt a világban, mégis – vagy talán épp ezért – sosem veszítette el jó kedélyét, és rengeteg csodálatos könyvet írt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. (Bizonyára sokan emlékeznek a nemrég megfilmesített Karcsi és a csokoládégyárra vagy annak folytatására, a Karcsi és a Nagy Üvegliftre.)
Apropó megfilmesítés: ha valaki netán már századszorra is kiolvasta volna a könyvet, és kicsit intenzívebb vizuális élményekre áhítozik, annak a Meghökkentő mesék című sorozatot ajánlanám (DVD-n is kapható), amit a nagysikerű Dahl-novellákból forgattak a hetvenes évek végén.
Nagyon szórakoztató Dahl humora; kicsit angol, kicsit mindenféle. Mivel a mesék egyszerre hátborzongatóak és mulatságosak, az ember sose tudja, sírjon-e vagy nevessen.
Műveiben Dahl egy olyan tényre világít rá, amit jobb, ha észben tartunk: az emberi butaság határtalan. Persze vannak véletlenek, létezik gonoszság és önzés is, de a történetekben a legtöbb gondot mégiscsak a butaság okozza.
A könyv az élet több területét is górcső alá veszi – ahogy a bevezető kérdésekben is olvashatták –, csak épp valaki görbe lencsét (vagy inkább tükröt) csempészett a szerkezetbe. Hiszen valahol tükör is e könyv – mi talán nem vagyunk ilyen furcsák?
A kötetben szereplő írások:
Áldozati báránycomb (Lamb to the Slaughter)
Egy ember Délről (Man from the South)
Lutri (Dip in the Pool)
Bőr (Skin)
Méreg (Poison)
Nyak (Neck)
A szépírógép (The Great Automatic Grammatizator)
A házinéni (The Landlady)
William és Mary (William and Mary)
A mennyország útja (The Way Up to Heaven)
Jámbor örömök (Parsons’s Pleasure)
Mrs. Bixby bundája (Mrs. Bixby and the Colonel’s Coat)
Hódító Edward (Edward the Conqueror)
Szuperpempő (Royal Jelly)
Szenvedélybetegségek, avagy létezik játék határok nélkül?
Mi a nagyobb lutri – vakon tippelni vagy másokra bízni az életünket?
Mire képes egy vérbeli rajongó?
És a megcsalt férj?
Hová tart a művészet napjainkban, milyen is valójában a tömegkultúra?
Létezik-e élet a halál után, és mire vagyunk hajlandóak a halhatatlanságért?
Hova vezet a hazudozás és ügyeskedés?
Mi az elvakult hit ára?
Ha választ akarunk kapni a fenti kérdésekre, bízzuk magunkat Roald Dahl útmutatására.
Dahllal először gimnazistaként találkoztam – egy műfordító pályázat keretében kellett magyarra átültetnünk „A házinéni” (The Landlady) című írását. A mese különös hangulata egészen magával ragadott, nagyon megszerettem Roald Dahl novelláit.
Dahl ügyesen lavírozik a valóság és a képzelet határán, legmeghökkentőbb történetei is mindennapi helyzetekből alakulnak ki, a szereplők pedig a tőlük telhető legtermészetesebben viselkednek a szerző groteszk világában.
Persze mindenkinek hiányzik egy (vagy némelyeknek több) kereke, de ezzel együtt is egész hétköznapiak. Csak valahogy a világ torz körülöttük.
Ez igazából nem is olyan meglepő, ha kicsit belepillantunk Dahl életébe: norvég szülők gyermekeként Walesben született, iskoláit Angliában végezte, a háború Afrikában érte, majd amerikai felesége oldalán öregedett meg.
Életét sok tragédia árnyékolta be: nővére és édesapja még gyermekkorában meghaltak, a háborúban ideiglenesen megvakult, később pedig saját lányának elvesztésével kellett megbirkóznia.
Sokáig élt, sok borzalmas dolgot látott és tapasztalt a világban, mégis – vagy talán épp ezért – sosem veszítette el jó kedélyét, és rengeteg csodálatos könyvet írt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. (Bizonyára sokan emlékeznek a nemrég megfilmesített Karcsi és a csokoládégyárra vagy annak folytatására, a Karcsi és a Nagy Üvegliftre.)
Apropó megfilmesítés: ha valaki netán már századszorra is kiolvasta volna a könyvet, és kicsit intenzívebb vizuális élményekre áhítozik, annak a Meghökkentő mesék című sorozatot ajánlanám (DVD-n is kapható), amit a nagysikerű Dahl-novellákból forgattak a hetvenes évek végén.
Nagyon szórakoztató Dahl humora; kicsit angol, kicsit mindenféle. Mivel a mesék egyszerre hátborzongatóak és mulatságosak, az ember sose tudja, sírjon-e vagy nevessen.
Műveiben Dahl egy olyan tényre világít rá, amit jobb, ha észben tartunk: az emberi butaság határtalan. Persze vannak véletlenek, létezik gonoszság és önzés is, de a történetekben a legtöbb gondot mégiscsak a butaság okozza.
A könyv az élet több területét is górcső alá veszi – ahogy a bevezető kérdésekben is olvashatták –, csak épp valaki görbe lencsét (vagy inkább tükröt) csempészett a szerkezetbe. Hiszen valahol tükör is e könyv – mi talán nem vagyunk ilyen furcsák?
A kötetben szereplő írások:
Áldozati báránycomb (Lamb to the Slaughter)
Egy ember Délről (Man from the South)
Lutri (Dip in the Pool)
Bőr (Skin)
Méreg (Poison)
Nyak (Neck)
A szépírógép (The Great Automatic Grammatizator)
A házinéni (The Landlady)
William és Mary (William and Mary)
A mennyország útja (The Way Up to Heaven)
Jámbor örömök (Parsons’s Pleasure)
Mrs. Bixby bundája (Mrs. Bixby and the Colonel’s Coat)
Hódító Edward (Edward the Conqueror)
Szuperpempő (Royal Jelly)