Főkép(A következő történet a képzelet szüleménye. Vagy nem. Vagy nem egészen.)
 
Maynard, akinek a hivatalos, angolszász neve Maynard James Keenan, de akit csak Maynardként ismert meg a világ, lehajtott fejjel állt a pulpitus előtt.
- Jaj, mit csináltam már megint rosszul?
- Semmit – felelte az emelvény közepén ülő, parókás úriember nem túl rosszindulatúan, de nem is túl jóindulatúan. – És éppen ez a baj.
Maynard, akit a világ csak Maynardként ismert meg, értetlenül pillantott fel.
- Semmit? Akkor… Akkor miért idéztek be ide, a Kreativitásbíróság elé?
 
A parókás úriember jobbra, a múzsák képviselőjére, majd balra, a közönség megbízottjára pillantott, mély lélegzetet vett, és sorolni kezdte:
- Maynard, ön ügyes ember. Fantasztikus dolgokat teremtett. Hogy mást ne mondjak, itt a Tool…
- Jaj, a Tool! – nyögött fel Maynard.

- Igen, a Tool. Most nem az a baj, hogy elénekelték a hasistorta receptjét, méghozzá németül – mondta a bíró. – Nem is az a baj, hogy az önnek szánt, mocskolódó üzenetből is dalt fabrikált, vagy hogy a nemi szerve…
- Szervecskéje – szólt közbe a múzsák képviselője.
- Szervecskéje – bólintott a bíró. – Tehát, hogy az a bizonyos is szerepel egy dal refrénjében. Még az se lenne gond, hogy megénekelte a férfiszerelmet, mert a „Jambi”-val és a „Lateralus”-szal…

- Hogy a „Ticks and Leeches”-ről ne is beszéljünk – szólalt meg a közönség megbízottja, pusztán csak azért, hogy ő se maradjon csendben.
- Így van. – A bíró bosszús pillantást vetett a közönség megbízottjára. – Tehát ezekkel a dalokkal jócskán ellensúlyozta a puritánok és a hipokriták által elítélhető és elítélt munkáit…
- Ha pedig ennyi nem lett volna elég – mondta a múzsák képviselője -, jelen volt a Perfect Circle lemezeinek felvételénél…

- Énekeltem is! – mondta Maynard sietve.
- Tudjuk – felelte a bíró. – Száz szónak is egy a vége: sok hibát elkövetett, de mindent legalább kétszer jóvá tett.
Maynard elgondolkodott.
- Akkor… Nem értem. Most már tényleg nem értem, miért vagyok itt!

A bíró a fejét csóválta.
- Azért, kedves Maynard, mert van valami, amit sosem adott meg a közönségnek. Valami, ami egyesek szerint… - A múzsák képviselőjére nézett, aki bólintott. – Egyesek szerint hiányzik önből.
- És mi lenne az? – kérdezte Maynard, és közben az zakatolt a fejében, hogy mikor dobja be érvként, védekezésként azt az apróságot, hogy néhány éve saját szőlészetében saját bort készít.
- A humor – mondta a bíró rövid, jelentőségteljes hallgatás után.
- A humor? – lepődött meg Maynard.
- Igen. Kissé túl sötét a világ, amit megmutat az embereknek. Lakrimológia… Spirálok… Sziámi ikrek és kicsiny, férgeknek látszó, mégis emberformájú lények a videoklipekben… Maynard, ez így nagyon sötét! Nagyon rideg! Önnek az a feladata, hogy szórakoztassa az embereket! Hogy vidámabbá tegye, jókedvre derítse őket!

Maynard elgondolkodott.
- Azt hiszem… Nekem ez nem megy.
- Nem megy??? - A bíró teste hirtelen óriásira duzzadt, a kövérkés, pirospozsgás arc eltűnt, semmivé foszlott a parókás fej is; a helyén az űrmélyi sárkányok kloákájára emlékeztető rés jelent meg; ez a rés fröcsögte a szavakat. – Tudod te, mi jár annak, aki a bíróság elé kerül, és meg se próbál változatni addigi ténykedésén? Tudod te, mi jár annak, aki nem hajlandó megerőltetni magát, és nem tesz meg mindent a közönségért?
- Nem… - hebegte Maynard. – Nem tudom. – Mert tényleg nem tudta.
- Lásd!

A kloákarés szétnyílt, a közepén éles villanással egy plazmatévé jelent meg. A tévé középső részén egy repülőgép belseje látszott; a széksorok között, kis sapkában, kis szoknyában egy szőke nő vonaglott előre, miközben donáldkacsás hangon valamiféle mérgekről brekegett.
Maynard a szeme elé kapta a kezét; a borzalmas látvány fizikai fájdalmat okozott neki.

- Lásd! – dörögte a sárkánykloákává változott bíró.
A kissapkás, kisszoknyás szőkeség mögött megjelent egy rövidnadrágos férfi… aki…
Maynard felüvöltött.
- Ne!
- De!
Maynard döbbenten bámult rövidnadrágos virtuális önmagára, ahogy táncléptekkel körbeugrálja a szőke nőt, és bárgyú vigyorral az arcán vele énekli a refrént: „toxik, toxik, toxik”.
Lehajtotta a fejét.
Villanás.
Csend.
 
Amikor ismét felnézett, a szobájában találta magát. Kipattant az ágyból, az asztalhoz sietett, lesöpörte róla saját borainak címketerveit, maga elé húzott egy üres papírlapot, és jegyzetelni kezdett.

Először is felírta, csupa nagybetűvel: „HUMOR”.

Azután a műfaj meghatározása következett. Rock. Humoros rock! Legyen benne némi popularitás. Nem ártana egy kis indusztrialitás sem, valami olyasmi, mint a kilenchüvelykes-szeg srácok csinálnak.
Esetleg egy kis trip-hop, á lá Nightmares on Wax, meg mondjuk egy olyan… Igen, egy olyan énekhang, amit mintha Everlast hangjából, meg a Sopranos főcímdalát játszó Alabama 3 énekesének hangjából gyúrtak volna össze.

Név… Igen, kellene egy név is. Olyan név, ami humoros, de azért nem túlságosan. Ami elég dark, de azért van benne némi irónia. Ami utal valamire. Vagy valakire. Kikre? Mondjuk a nőkre!
És mi legyen benne a csavar? Utaljon még másvalakire is. Mondjuk… Luciferre!
És Maynard leírta a lapra: PUSCIFER.

A promócióról is gondoskodott. Amikor legközelebb a Tool, vagy a Perfect Circle miatt az újságírók elé került, ügyesen elejtett pár szót arról, hogy létezik egy banda, aminek ő is a tagja; egy banda, aminek Puscifer a neve.
Amikor megkérdezték tőle, ki van még benne ebben a rejtélyes bandában, hirtelen Adam Jones neve jutott az eszébe. Jones ugyan nem volt zenész, viszont nagyon ügyesen megrajzolta a Puscifer mangaszerű logóját, amin az a kis sötét, ördögszarvas lány látható.
 
- És miért hozta létre ezt az újabb zenekarát? – hangzott a kérdés.
Maynard természetesen nem beszélhetett a bíróságról - a kreatívok mindannyian tudják, hogy ennek a testületnek a létét titokban kell tartani a médiások előtt -, ezért azt felelte, ami eszébe jutott:
- Mert el akarok játszadozni a fejemben szóló hangokkal… Nincs semmi különösebb célom, csak el akarok jutni egy olyan területre, egy olyan játszótérre, ahol az ID-m, az Egóm, és az Animám találkozhat egymással, leülhetnek, és recepteket cserélhetnek…
- Milyen az ez új zenekar?
Maynard ezúttal sem gondolkodott a válaszon:
- A Puscifer nem zenekar. Legalábbis nem a szó szokványos értelmében. A Puscifer… legalább annyira szárítókötél, mint zenekar…

Maynard az interjú után gyorsan felkereste Paul Franket, akivel együtt gyorsan megtervezték azt a bőrdzsekit, amiben a Puscifer koncerteken fel fog lépni. Merthogy a fontos dolgokat mindenképpen meg kell csinálni.
 
Ezután a legeslegfontosabb lépések következtek.
 
2007 áprilisában Maynard elindította a Puscifer honlapját, amelyen közzé tette a hírt, hogy október közepén megjelenik a banda első lemeze. Mivel még mindig nem tudta, kikkel fog együtt játszani rajta, csak az utómunkálatokat végzők nevét árulta el:
- Joe Barresi, én, meg Alan Moulder.

2007 júliusában Maynard bejelentette, hogy a Puscifer első lemeze a V is for Vagina címet kapta. Néhány nap múlva a puscifer.com-ra felkerült egy dal, amit állítólag a Puscifer játszott; a címe: „Queen B” volt.

Októberben azután megjelent a várva várt album, ami a Billboard 200-as listáján azonnal a 25. helyre került.

2008 szeptemberében ismét fontos eseményre került sor: Maynard bejelentette, hogy Arizonában két héten belül megnyílik az a bolt, ahol kizárólag Pusciferes kiegészítőket lehet majd kapni. Meg persze az ő saját borát is, meg mindenfélét, ami érdekelheti a Puscifer rajongóit.

A bolt nyitásával egyidőben kijött a „Momma Sed” című dal videoklipje. Azaz dehogy jött ki, a tévék természetesen nem játszották, de youtube-on hivatalosan is debütált. Nagy sikerrel.
Olyan nagy sikerrel, hogy Maynard nem kerülgethette tovább a kényes témát: az újságírók előtt, hivatalosan is be kellett mutatnia a zenekarát:
- Hát, először is benne vagyok én, meg egy csomó ember. Olyanok, mint Danny Lohner, Milla Jovovich … Igen, igen, az a bizonyos Milla… Meg Lisa Germano, meg Josh Eustis, meg a Sátán Múzsája, meg… még sokan, nagyon sokan. Ja igen, meg ott van Lustmord, meg Jonny Polonski, meg… tényleg nagyon sokan…
 
***
 
Maynardnak ismét meg kellett jelennie a bíróság előtt. Ahogy izgatottan felment a kapuhoz vezető lépcsőkön, egyfolytában ugyanaz a kérdés zakatolt az elméjében: mi lesz, ha a bíróság a Puscifert nem találta elég humorosnak? Vajon kap még egy lehetőséget? Vagy esetleg…?Brr! Kirázta a hideg, amikor a kissapkás, kisszoknyás szőke nőre gondolt.

Nem javított a hangulatán, amikor a kapuhoz érve összetalálkozott Bucketheaddel, aki KFC-s vödrét félig telesírva támolygott ki az épületből.
Még jobban összeszorult a gyomra, amikor a tárgyalóterem elé érve kivágódott az ajtó, és lángvörös arccal Everlast rohant ki a folyosóra.
- …és ez az utolsó, ez a legutolsó olyan, mint nyári hőségben két üveg hideg Heineken után egy nagy pohár langyos tonikot inni! – dörgött ki a tárgyalóteremből a bíró hangja.
Everlast szégyenkezve elvonult.
- A következőt! – hallatszott a bíró hangja.

Maynard mély lélegzetet vett, és belépett.
- Á, á, á! Maynard… Puscifer, ha nem tévedek… - A bíró a papírjai között válogatott. Megtalálta azt, amit keresett, felemelte, és elmosolyodott. – Nos, kedves Maynard, ez a „V is for Vagina” album, ez sok minden, csak nem… humoros!
Maynard ereiben megfagyott a vér. Jaj nekem, gondolt. Csitrispírsz táncosa leszek!
A bíró azonban folytatta:

- Nos, tekintsük át sorban… „Queen B”… Ez az „aúúm-boh, aúúm-boh” dal… Ez meglehetősen jó. Az Alabama 3-t juttatja az ember eszébe, azt a számot, amikor az éneklik, hogy „…woke this morning, got yourself a gun…” – A bíró dúdolt, Maynard pedig elmosolyodott. Igen, pontosan ez volt a célja, hogy a dal hasonlítson az Alabama 3 számára.

– Azután, itt van a „Dozo”. Nos, ez is telitalálat! Kissé ugyan hasonlít… - A bíró belenézett a jegyzeteibe. – Egy bizonyos Marilyn Manson dalra, arra, amiben valami ilyesmit ismételgetnek, hogy „dábldábl-biccs-biccs”, de valahogy jobban sikerült megfogni benne ezt a „suttogva darálok valamit” ötletet.

Azután… „Vagina Mine”. Nos, ez is hasonlít valamire, méghozzá egy bizonyos Nick Cave egyik szerzeményére, vagy ha úgy nézzük, akkor egy az uptempós Tom Waits dalok közül se lógna ki, viszont izgalmas.
Határozottan izgalmas, már azért is, mert itt megemlítődik a Puscifer név; a közönség végre kap valami fogódzót arra nézvést, hogy mit is jelent az együttes neve.

Kis szünet. A bíró folytatta:
- „Drunk with Power”.
- Nem, nem! – szólt közbe Maynard. – Előtte a „Momma Sed” van!
- Igen, valóban… Köszönöm. Tehát, a „Momma Sed”. Dallamos, bluesos…
- Dark bluesnak szántam – kottyantott közbe Maynard.
- Az is lett! Darknak valóban dark, de a popos refrén és az akusztikus gitár ellenére valahogy túlságosan is a Toolt idézi. Bár… Meg kell hagyni, hogy az embernek pár horrorfilm is eszébe juthat róla… Az anya felébreszti a kisfiát, és elmeséli neki, hogy ilyen az élet, és meg kell tennie azt a bizonyos…

- Ne részletezzük – szólt közbe a múzsák képviselője pironkodva. – Maradjunk abban, hogy a szöveg többértelmű.
- Ahogy mindegyik dal esetében – állapított meg a közönség képviselője.
- Rendben, térjünk át a „Drunk with Power”-re – mondta a bíró. – Ez olyan, mint egy JOBB Everlast dal. Pontosabban: olyan, amilyennek egy jó Everlast dalnak lennie kellene… Bár erről csak elméleteink vannak, tekintve, hogy ilyesmivel a gyakorlatban az utóbbi időben nem találkoztunk.

A következő a „The Undertaker”. Bevallom, nekem erről az első pillanatban a Danzig Satan’s Child című albuma jutott eszembe, mármint a hangzást illetően, de az elektronikus dark kezdet után az egész ügyesen átcsúszik egy komoly hangvételű, sokatmondó Nick Cave dalba.
Ügyes, határozottan ügyes! Ez a suttogós ének, ami az egész anyagot jellemzi, egyébként a Gallon Drunkot idézi, de… Kedves Maynard, ön ezt az eszközt is leleményesen alkalmazta!

- A „Trekka” következik. Újabb suttogás, némi Nick Cave, némi Tom Waits, némi Legendary Pink Dots, és valami aprócska dallamocska, a legvégén valami Tito and Tarantula íz, egy kis Alkonyattól pirkadatig feeling...
Apropó, vámpírok! Kedves Maynard, ön meglehetősen sokszor említi ezeket a vérszívókat.
- Én? – lepődött meg Maynard.
- Vagy talán nem a vámpírokra gondol, amikor azt énekli, hogy „suck you dry”? – érdeklődött a bíró.
- Hát… - Maynard megvonta a vállát. – De. Végülis rájuk is gondolhatok, ha muszáj.
- Nos, véleményem szerint ez az anyag legrosszabb eleme, de lapozzunk!
- Úgy van, lapozzunk! – mondta Maynard csillogó szemmel, mert egyre biztosabb volt abban, hogy nem lesz Csitriszpírsz alkalmazottja.

- „Indigo Children”. Monoton ritmus, kannibálok a tengerparton, ugyanaz a „rettenetes gyermekek” sugallat, mint néhány horrorfilmben; suttogós, de erőteljes ének, remek dallam; csipetnyi trip, csipetnyi hop, némi beállás… de mindenből pontosan annyi, amennyi szükségeltetik. A pszeudo-vonósok is a helyükön vannak.

- A „Sour Grapes” következik. Nos, ennél abszolút olyan érzésem támadt, mintha Nick Cave prédikációját hallgatnám, de ettől az indigóságtól eltekintve érdekes, határozottan érdekes a dal.
Itt is megjelenik az „Indigo Children” monotonitása, de most nem hím-, hanem nőnemű kannibálok kántálnak a képzeletbeli tengerpartunkon. Határozottan hangulatos dalocska!

- „Rev. 22:20”. Feltételezem, a bibliai utalás nem véletlen, bár a szövegből erre nehéz rájönni.
- Vagy nem nehéz – jegyezte meg a múzsák képviselője még mindig pirulva.
- Ah! És igen! Itt is megjelenik a „suck it dry” kifejezés. Ejnye, Maynard, hát ennyire foglalkoztatják a vámpírok?
- Háát… - Maynard úgy döntött, nem fog magyarázkodni.

- A „Lighten Up Francis” következik, ha a mixektől eltekintünk. Ebben jelen van mindaz, amiről eddig beszéltünk, plusz kapunk egy kis Nine Inch Nailes feelinget, meg egy női vokált, ami határozottan elektróssá változatja a dalt, de ugyanakkor trip-hopossá is teszi.

Mély csend támadt.

- Maynard James Keenan! – szólalt meg ismét a bíró. – Ön nem hajtotta végre a kitűzött feladatot, ez az anyag nem humoros…
- Legalábbis nem úgy, mint Colonel Claypoole és a Primus dolgai – mondta a közönség képviselője.
- Nem humoros, viszont határozottan szórakoztató! Önnek sikerült a lehetetlen: a másoknál már hallott elemekből létre tudott hozni valami eredetit, valami egészen újszerűt, valamit, ami… ami… - A bíró nem találta a megfelelő szót.
- Szórakoztató – segítette ki a múzsák képviselője.
- Érdekes és vagány – mondta a közönség képviselője.

Csend.
- Ezek szerint… Nem leszek háttértáncos? – kérdezte Maynard megkönnyebbülve.
- Nem!
- Folytathatom a Toolt?
- Azzal egyelőre még várjunk egy keveset – mondta a bíró. – Jó anyagot készített, de nem tette meg azt, amire kértük, ezért… A bíróság arra kötelezi, hogy megjelentesse a V is for Vagina című album anyagának remix és re-remix változatát! Ha ezt a feladatot teljesíti, nem bánom, visszatérhet a Toolhoz.

Így is történt...
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Queen B
2. Dozo
3. Vagina Mine
4. Momma Sed
5. Drunk with Power
6. The Undertaker
7. Trekka
8. Indigo Children
9. Sour Grapes
10. Rec. 22:20
11. Lighten Up, Francis
 
Diszkográfia:
V is for Vagina (2007)
V is for Viagra – The Remixes (2008)
D is for Dubby – The Lustmord Dub Mixes (2008)