Főkép  Függetlenül az éppen aktuális gazdasági helyzettől, honfitársaim többségéhez hasonlóan esélyem sincs egy földkörüli útra. Sem elegendő szabadidő, sem kellő nyelvtudás nem áll rendelkezésemre, és akkor az anyagiakról még nem is beszéltem.
 
Ebből a zsákutcából áthidaló vagy alternatív megoldások, úgymint társasutazások, ismeretterjesztő tévéműsorok és persze a könyvek jelenthetnek kiutat.
Mivel többhetes útra nem megyek vadidegenekkel, tévét pedig lehetőség szerint nem nézek, marad a könyv. Amikből manapság bőven látok a boltokban, csak éppen a választás nehéz.
 
Egyrészt, ha az ember bőséges képanyaggal megtámogatott kiadványt szeretne, szembesül az ár/érték arány kedvezőtlen voltával. Hiszen kétszáz oldalért hat-nyolcezer forintot fizetni nem a legjobb üzlet.
Ráadásul ezek többnyire külhoni szerzők magyarított művei, melyek lehetnek bármennyire szakszerűek, mentalitásában eltérő hullámhosszon mozognak.
 
Tudom, lassan teljesen kikopik a köztudatból Balázs Dénes neve, aki egyszerre volt tudós, kispénzű turista és grafomán, akinek stílusát tanítani kéne. Mivel életében nem jelent meg olyan könyve, ami összegyűjtve tartalmazná a szinte az egész világra kiterjedő útjait, ez a „feladat” másra várt – egészen mostanáig
 
Juhász Árpád geológusként kezdte pályáját, ma viszont már főként ismeretterjesztő tévéműsorai révén közismert. Pedig eddigi életművének fontos részét képezik könyvei, melyek között ismeretterjesztő (A kőolaj nyomában) és tudományos (Lemeztektonika) egyaránt megtalálható (összesen majd húsz borítón olvasható a neve).
 
74 évesen elérkezettnek látta az időt, hogy egyfajta összegzésként megálljon és visszatekintsen az eddig bejárt kilométerekre. Anekdoták és humoros események helyett – szerencsére – tudományos naplóként vetette papírra emlékeit.
 
Terjedelmes visszaemlékezésében a jeges déli kontinenst leszámítva minden földrész szóba kerül, amerre csak megfordult. Érdeklődése módfelett szerteágazó: hegyek, vulkánok, tengerpartok és gleccserek sorjáznak egymás után.
Időnként a növényzet vagy az őslakosok háttérbe szorítják a földfelszín érdekességeit – ez azonban inkább előnyére, mintsem hátrányára válik a kötetnek.
 
A kellőképpen szűkszavú naplóbejegyzéseket hatalmas mennyiségű képanyag teszi teljessé.
Biztosra veszem, embert próbáló feladat volt a legjobb fotók kiválasztása, ráadásul nem, vagy olykor éppen egy parányit érezni a minőségi különbséget a mostani, és mondjuk a harminc évvel korábbi felvételek között.
 
Az eddig említett naplóformátum egyetlen apróságban sántít, ugyanis hiányzik belőle a dátumozás. Ezt azért sajnálom, mert a teljességhez ez is hozzátartozik, s kíváncsi lettem volna, Juhász Árpád mikor járt az adott helyen.
 
Pontosítok, van még egy eltérés az általam eddig olvasott naplókhoz képest. Ott az illusztrációk alatt/mellett nem a főszöveg mondatai, hanem önálló képaláírás, magyarázat szerepel (merthogy A kék bolygó vándorában az előbbi megoldás sűrűn előfordul, és időnként zavaróan hat).
 
Persze ha a gyönyörű kiadványt nem naplóként, hanem impozáns méretű (és súlyú) ismeretterjesztő albumként fogom fel, akkor egy percig sem panaszkodom. Ráadásul a kedvező ár (hasonló összegért általában fele terjedelmet adnak) csak megerősít abbéli meggyőződésemben, hogy különleges kiadvánnyal lettem gazdagabb.
 
Az album megjelenése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón Juhász Árpád csillogó szemmel, lelkesen, szellemi erejének teljében mesélt múltról és jövőről. Igen, jövőről, hiszen bolygónk déli csücskén még nem járt, és ide tervezi következő útját. Remélem arról is olvashatunk majd…