Főkép

A legújabb Lucky Luke sorozat második kötete franciául 1962-ben jelent meg, vagyis korábban, mint a Daltonváros. Ez azonban nem jelent változást sem a kivitelezés, sem pedig a tartalom szempontjából. Ez még mindig ugyanaz a jól ismert, európai stílusban megrajzolt képregény (pontosabban fogalmazva belga-francia), amit három „szuperhős” vitt sikerre hazánkban. Jelesül az Asterix-Tintin-Lucky Luke trióra gondolok, de ezen kívül számos, idehaza kevésbé ismert sorozat létezik.
 
Ebben a részben egy újabb valós személyt emelt át a rajzolt figurák közé a szerzőpáros, aki a „változatosság kedvéért” szintén a törvény árnyékosabb oldalán áll.

A valóban élt Henry McCarthy (a későbbi Kölyök Billy) gyerekkoráról nem sokat tudunk: New York nyomornegyedében született 1859-ben, de szülei nem sokkal később nyugatra költöztek. 1874-re elveszítette apját és anyját, s ettől kezdve nem csak más néven mutatkozott be (William H. Bonney), hanem a rendes diákból lassan-lassan átváltozott banditává. Tizennyolc éves, amikor elköveti első gyilkosságát: a folyamatos szekálások miatt lelövi a mókamestert! Hírhedtté a vadnyugat egyik véres eseménye, a Lincoln megyei háború tette, ami gyakorlatilag két marhatenyésztő csoport között dúlt, s számos áldozattal járt.

Billy híres volt még szökéseiről: hol karcsúságának, hol segítőinek köszönhetően több ízben is engedély nélkül távozott a börtönből/fogdából. Miután évekig sikeresen bujkált/menekült üldözői elől, volt cimborája, Pat Garrett (teljes nevén Patrick Floyd Garrett) eredt a nyomába. 1881-ben aztán elfogyott Billy szerencséje – Garett lelőtte.
 
Az orvul végrehajtott kivégzésről terjengő vádak miatt már a következő évben megjelent az első „hiteles” életrajz a banditáról, amit aztán számtalan követ majd, a filmekről és más fantáziatermékekről nem is szólva – egyszóval híres/hírhedt lett.
 
Ezek után nem csodálkozom, hogy számos korabeli híresség mellett (Roy Bean bíró, Jesse James, Buffalo Bill, Wyatt Earp) ő is felbukkan Luke mellett. Ráadásul találkozásuk nem egyszeri, van még pár történet, amikor szembekerülnek egymással.
 
A valósághoz képest persze van pár eltérés, elvégre mégiscsak westernparódiáról beszélünk. Ennek egyenes folyományaként itt nem folyik a vér, a gyakori lövöldözés többnyire kellékként szerepel a komikus helyzetekben. Morris történeteiben Billy akaratos kiskamaszként tűnik fel, aki pisztollyal a kezében békés polgárokat terrorizál (ebből a szempontból sokatmondó a városka neve - Fort Weakling). Gyengéje az édesség, nem ismeri a betűket, és persze élvezi az okozott rettegést. S nem utolsó sorban hajlamos pont az ellenkezőjét tenni annak, mint amit javasolnak neki.

Mivel azonban mesteri módon bánik hatlövetűjével, gyakorlatilag saját játszóterének tekinti a várost, nincs aki ellentmondjon neki. Aztán megérkezik Lucky Luke, s kezdetét veszi kettejük egyre jobban elfajuló párharca.
 
Az olvasó meg gondtalanul kacarászik ezen, hiszen kimondottan mókás, amikor korábbi áldozatai bíztatják Billyt, álljon ki értük. Vagy amikor Jolly Jumper gonosztevőként beköszön a sarki zöldségesnél.