Catherine Salles: Hétköznapi élet a római császárok korában
Írta: Galgóczi Tamás | 2009. 04. 18.
Bár korábban ellentétesen nyilatkoztam, most mégis egy újabb, az ókori Rómával foglalkozó könyvet dicsérek. Az elismerés cseppet sem túlzás, mivel minden eddig olvasott tényhez kaptam új, általam korábban nem ismert kiegészítést, ez pedig már önmagában is szép teljesítmény.
Ha egy lépéssel messzebbről nézem, akkor azt mondom, a „Mindennapi történelem” sorozat tartja a tőle elvárt, és mostanra megszokott színvonalat (bár a Vadnyugatban volt egy-két fordítási pongyolaság).
Ráadásul a választott korokat újszerű nézőpontból vizsgálja, aminek eredményeként mindig szolgál meglepetésekkel.
Ezúttal az i. e. 27 és i. sz. 235 közötti időszak hétköznapjaival ismerkedünk, vagyis megtudhatjuk, milyen volt az élet a római császárok idején. A teljes kép arról, hogy miként éltek és haltak ekkoriban a birodalom lakói az alábbi fejezetek során bontakozik ki előttünk:
Család és erkölcs
Lakóhely és kényelem
Ruha és test
Étel és asztal
Társadalom és közrend
Kultúra és szórakozás
Vallás és hit
Munka és kereskedelem
Az ország és helyváltoztatás
Hadsereg és háború
Vagyis a jól bevált tematikát követve ismerkedünk a választott korral.
Catherine Salles könyvéből kiderül például, miért nem fejlődött szinte semmit a földművelés és a kézművesipar ez alatt a majd háromszáz év alatt, amikor az építészet terén bámulatos eredményeket produkáltak.
De kapunk naptárat, amiben nem csak a hónapok, hanem a hét napjainak nevei is szerepelnek. Megtudjuk, milyen volt a korabeli utazás, és persze azt is, kik jártak az utakon.
Természetesen rabszolgákról is sok szó esik, mivel a római kiváltságos polgárok (plebs fumentaria) megvetették a munkát, így minden feladatot a rabszolgák végeztek el (vagy a plebs sordida polgárjoggal nem rendelkező szabad tagjai).
Fogalmat alkothatunk, miért tartották természetesnek a cliens-rendszert az érintettek, ahol a patrónus gyakorlatilag élelmezi a cliensét. A kor első számú patrónusa természetesen a császár volt.
Vagy ott van a másik érdekes kérdés, mely szerint hogyan sikerült a rómaiaknak évszázadokig fenntartani a birodalom egységét.
Ez alatt nem a kintről érkező barbár törzsekkel szembeni védekezésre, vagy a keleti államokkal vívott háborúkra gondolok, hanem a belső egységre. Feltűnően kevesen lázadtak fel a római uralom ellen, inkább átvették a központi vallást és kultúrát. Próbálná ma ezt megvalósítani bármely hatalommániás diktátor.
Catherine Salles alapos munkát végzett, könyvének helye van az ókor iránt érdeklődők polcán.
Kapcsolódó írások:Héródianos: A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától
Adrian Goldsworthy: A római hadsereg története
Az etruszkok és a rómaiak
Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem
Appianos: Róma története
Ha egy lépéssel messzebbről nézem, akkor azt mondom, a „Mindennapi történelem” sorozat tartja a tőle elvárt, és mostanra megszokott színvonalat (bár a Vadnyugatban volt egy-két fordítási pongyolaság).
Ráadásul a választott korokat újszerű nézőpontból vizsgálja, aminek eredményeként mindig szolgál meglepetésekkel.
Ezúttal az i. e. 27 és i. sz. 235 közötti időszak hétköznapjaival ismerkedünk, vagyis megtudhatjuk, milyen volt az élet a római császárok idején. A teljes kép arról, hogy miként éltek és haltak ekkoriban a birodalom lakói az alábbi fejezetek során bontakozik ki előttünk:
Család és erkölcs
Lakóhely és kényelem
Ruha és test
Étel és asztal
Társadalom és közrend
Kultúra és szórakozás
Vallás és hit
Munka és kereskedelem
Az ország és helyváltoztatás
Hadsereg és háború
Vagyis a jól bevált tematikát követve ismerkedünk a választott korral.
Catherine Salles könyvéből kiderül például, miért nem fejlődött szinte semmit a földművelés és a kézművesipar ez alatt a majd háromszáz év alatt, amikor az építészet terén bámulatos eredményeket produkáltak.
De kapunk naptárat, amiben nem csak a hónapok, hanem a hét napjainak nevei is szerepelnek. Megtudjuk, milyen volt a korabeli utazás, és persze azt is, kik jártak az utakon.
Természetesen rabszolgákról is sok szó esik, mivel a római kiváltságos polgárok (plebs fumentaria) megvetették a munkát, így minden feladatot a rabszolgák végeztek el (vagy a plebs sordida polgárjoggal nem rendelkező szabad tagjai).
Fogalmat alkothatunk, miért tartották természetesnek a cliens-rendszert az érintettek, ahol a patrónus gyakorlatilag élelmezi a cliensét. A kor első számú patrónusa természetesen a császár volt.
Vagy ott van a másik érdekes kérdés, mely szerint hogyan sikerült a rómaiaknak évszázadokig fenntartani a birodalom egységét.
Ez alatt nem a kintről érkező barbár törzsekkel szembeni védekezésre, vagy a keleti államokkal vívott háborúkra gondolok, hanem a belső egységre. Feltűnően kevesen lázadtak fel a római uralom ellen, inkább átvették a központi vallást és kultúrát. Próbálná ma ezt megvalósítani bármely hatalommániás diktátor.
Catherine Salles alapos munkát végzett, könyvének helye van az ókor iránt érdeklődők polcán.
Kapcsolódó írások:Héródianos: A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától
Adrian Goldsworthy: A római hadsereg története
Az etruszkok és a rómaiak
Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem
Appianos: Róma története