FőképA Red Hot Chili Peppers a 2006-os Stadium Arcadium albumot követően hosszabb pihenőre vonult. Elvileg úgy volt, hogy egy év kihagyás után ismét összejönnek és zenélnek tovább.
Azonban az elmúlt hónapokban elhangzott nyilatkozataik alapján úgy tűnik, ez a szünet hosszabbra fog nyúlni az eredetileg tervezettnél.

Szóval a 2006 óta eltelt években John Frusciante-nek elég ideje volt arra, hogy elkészítse tizedik szólólemezét, amelyre közreműködőként többek közt meghívta a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosát, Flea-t, és Johnny Marr-t, a Smith volt gitárosát is.

A napvilágot látott The Empyrean – John Frusciante eddigi lemezeitől eltérően – konceptalbum, ami nem konkrét sztori mentén halad, hanem a szerző gondolatvilágába enged bepillantást, így fő témai a lét, a halál, a vallás, a világ mentén összpontosulnak.

Mindezt kicsit „megtekerve”, mivel – ahogy azt John Frusciante nyilatkozta – a hallgató tudatalattijára próbál meg ezzel az anyaggal hatni. Ennek szellemében a számok néhol pszihedelikussá válnak, ezzel mintegy megkönnyítve – vagy megnehezítve – a befogadást.

A fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy a The Empyrean zenei anyaga kissé messze helyezkedik el a Red Hot Chili Peppers kirobbanó funky-punk-rock keverékétől, ám pontosan ez a „messzire rugaszkodás” mutatja, mekkora muzsikus is voltaképpen John Frusciante, és milyen plusz energiák, gondolatok keringenek benne, amelyeket zenekarában nem teljes mértékben bír vagy tud felszínre hozni.

Ugyan a Red Hot Chili Peppers is szép számmal készített lassú, balladisztikus, elgondolkodtató számokat, azonban a The Empyrean-t hallgatva érzékelhetjük a különbséget a zenekar és a zenész gondolatvilága, a kifejezésre juttatni kívánt tartalmak között.

John Frusciante zenéje egyszerre szép, mély értelmű és gondolatébresztő. Nekem mindössze egyetlen kisebb gondom volt vele: némely számban a szóló rész egy ideig követi az alapot, de egy idő után – számomra legalábbis – bántóan eltávolodik tőle, már-már diszharmóniába vált az egész.
Persze lehet, hogy a hiba bennem van, és nem teljesen felkészülten álltam neki a zenehallgatásnak.

Ahogy a szerző is mondja, leginkább egy sötét nappaliban, késő éjszaka a legjobb hallgatni ezt a lemezet. Ezzel messzemenőkig egyet kell, hogy értsek. A The Empyrean nem az az album, amit az ember csak úgy bevág a kocsiba, vagy feltölt az mp3 lejátszójára és elindul reggel a munkába.

Ahhoz, hogy megértsük a zene által közvetített gondolatokat és üzeneteket, leginkább nyugalomra lesz szükségünk; egy olyan helyre, ahol elmerülhetünk a muzsika óceánjában és átadhatjuk magunkat az élvezeteknek.

Előadó:
John Fruscinate - ének, gitár, zongora, basszusgitár, szintetizátor, dobgép

Közreműködők:
Josh Klinghoffer - elektromos zongora, dob, orgona, zongora, szintetizátor
Flea - basszusgitár
Sonus Quartett - vonósok
Lawrence Young - ének
Donald Taylor - hangok
New Dimension Singers - hangok
Johnny Marr - gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Before The Beginning
2. Song To The Siren
3. Unreachable  
4. God    
5. Dark/Light   
6. Heaven   
7. Enough Of Me  
8. Central    
9. One More Of Me  
10. After The Ending

Diszkográfia:
Niandra Lades and Usually Just a T-Shirt (1994)
Smile from the Streets You Hold (1997)
To Record Only Water for Ten Days (2001)
Going Inside (EP) (2001)
Shadows Collide with People (2004)
The Will to Death (2004)
DC EP (2004)
Inside of Emptiness (2004)
A Sphere in the Heart of Silence (2004)
Curtains (2005)
The Empyrean (2009)

Kapcsolódó írások:
Red Hot Chilli Peppers: Stadium Arcadium (2 CD)
Dave Thompson: By The Way - Red Hot Chili Peppers