FőképA közeli jövőben több ország tudósai - egymástól függetlenül - olyan eszköz megalkotásán dolgoznak, amelynek segítségével megismerhetik a jövőt. Japánban Kacumi professzor vezeti a kutatásokat és a gép elkészülte után rá vár a kipróbálás feladata is.
Amikor azonban a kiválasztott tesztalanyt rejtélyes körülmények között meggyilkolják és a professzor kollégájával együtt gyanúba keveredik, a gépet a bűnügy felderítésére használják. 

Abe Kóbó könyvét nem könnyű egyetlen kategóriába besorolni. A klasszikus krimi, vagy az izgalmas thriller elemeit is felvonultató regény valójában a tudományos fantasztikum alapjaira épül, s végül egy posztmodern utópiát is felvázol, de mégis mindennél fontosabb, hogy egyben filozofikus gondolatmenetet is rejt magában arról, hogy vajon állhatunk-e a jövő és a fejlődés útjába.
 
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a könyv éppen 50 évvel ezelőtt jelent meg, vagyis jóval megelőzve korát kezdett el foglalkozni a genetikai kísérletek helyességének, szükségszerűségének kérdésével.
Más, hasonlóan filozofikus jellegű írások általában nyitott kérdéseket hagynak hátra és az olvasóra bízzák annak eldöntését, hogy melyik álláspontot érzik magukénak.

Ebben az esetben ugyan mindkét oldalról elhangzanak érvek és ellenérvek, mégis úgy érzem, a szerző végül állást foglal és ítélkezik, ami magában hordozza a lehetőséget arra, hogy talán nem mindenki ért vele egyet a könyv végén.
Ez persze remélhetőleg senki kedvét nem veszi el attól, hogy elolvassa ezt a remekművet.

A kötet eleve nem túl hosszú, ahhoz képest viszont épp eléggé tömör és szerencsére a tudományos nyelvezete is még az éppen értelmezhető kategóriába esik, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas és nem utolsó sorban elgondolkodtató tudományos fantasztikumot.