FőképA Gemini-jelentés eredetileg regénynek készült. Korcsmáros Pál, a legendás képregényrajzoló fia, Péter írta, és úgy tervezte, illusztrált könyv lesz, ám másként alakult.
Végül Bayer Antal átdolgozta az egész sztorit képregénnyé, Fazekas Attila, a jó nevű, régi, tapasztalt rajzoló segítségével.

Először a történet első fele jelent meg, a Képes Kiadó Rejtő sorozatával azonos formátumban: keményfedél, A/4-es méret, színes oldalak.
Ám úgy fest, nem fogyott olyan jól, mint remélték, és az a fura helyzet állt elő, hogy végül inkább a teljes Gemini-jelentést kiadták valamivel kisebb, puhafedeles formátumban, fekete-fehérben.
 
Már az első részről is írtam itt, ám akkor még nem igazán lehetett tudni, mi is lesz ebből, csupán az vált világossá, hogy a magyar történelem és legendák (különösen az ősmagyaroké és az Árpád-házi királyoké) némely rejtélyeit egy, a mai Magyarországon játszódó krimivel keverik.
Politikusok meg egyéb gaz(dag) emberek, hatalom, korrupció, és a többi.

Az is világos volt már az első kötetből, hogy Fazekas mester azon, megannyi korábbi munkájából is ismert képességére is nagy hangsúlyt helyeznek, mellyel kiválóan ábrázol szép nőket erotikus helyzetekben.
Van, aki szerint a Gemini-jelentés legfőbb pozitívumát épp ezek jelentik...
 
Tény, hogy a képregény egyik fő erőssége a képi megvalósítása, még ha vannak is gyengébb pillanatai, s a borító különösen elhibázott, semmitmondó darab.

Tetszenek az olyan apróságok is, mint például, hogy a sztori a Budapesti Operabálon kezdődik, melynek épp Korcsmáros Péter a főszervezője a valóságban, aki fel is bukkan a képregényben a rajzolóval egyetemben, egy készülő filmről nyilatkozva az egyik tévécsatornán.

Meg amúgy is számos ismert valós személyt vonultat fel a képregény, és a Dirty Fred kocsma szerepeltetése is jópofa kikacsintás.
 
Viszont a sztori maga kissé kusza. Néha a képregény elrendezése sem könnyíti meg az értelmezést, de nem ez a fő gond.
Míg a történet színesben kiadott első feléből arra következtethettünk, hogy a 60-hoz közeledő, ám még mindig igen aktív milliárdos, Vallóy Lőrinc, és a Stern ikrek, két szépséges és szexi csaj a főszereplők, idővel ők eltűnnek, és teljesen más vonal kerül előtérbe.

Ami nem baj, sőt, a befejezés csavarossága tetszik is (bár vannak elemei, amik még ebben az idióta világban is kimerítik a szürreális képzelődés kategóriáját).

Viszont úgy érzem, hogy az ősmagyarokkal meg az ikrekkel kapcsolatos tradíciókkal összefüggő dolgokat nem sikerült úgy beleilleszteni a képregénybe, hogy teljes mértékben érthető legyen a szerepük.
Ez különösen akkor érződik, ha elolvassuk az eredeti regény 35 oldalas részletét, amit a kötet végére raktak. Ebben ugyanis sokkal inkább a helyükön vannak ezek a részek, és messze alaposabb magyarázatot is kapunk melléjük.

És bár ez a szöveg is több sebből vérzik, megerősít abbéli véleményemben, hogy az alapokat adó módfelett érdekes, izgalmas ötleteket a képregényben nem sikerült 100%-osan kibontani.

Nem tudom, mennyi igazság van a felvázolt elméletekben az ősmagyarokról illetve a Szent Koronáról meg a pálosokról, de az biztos, hogy Da Vinci-kód szerűen izgalmas, pörgős sztorit lehetett volna belőlük kanyarítani.
Így viszont olyan érzésem van (és ahogy olvasgattam a neten mások véleményeit, nem csak nekem), mint megannyi magyar filmnél: jó-jó, meg ugye csak a miénk, de mégsem az igazi.
 
De még így is merem ajánlani mindazoknak, akik szívesen olvasnának egy alapvetően azért minőségi képregényt, ami magyar témákról szól és magyar helyszíneken játszódik.