Főkép

Terry Pratchett kritikus, de folyton nevető szemmel figyeli valós világunk hajmeresztő történéseit, s a látottakat azonmód beépíti a főművének számító Korongvilág ciklusba.

Vegyük példának okáért az amerikaiak próbálkozását, amely az esélyegyenlőség szellemében meghatározza, bizonyos munkahelyeken milyen összetételű kell legyen az alkalmazottak köre. Ennyi fehér, ennyi spanyolajkú, ennyi afro-amerikai, és a többi. Pazar elgondolás, egyértelműen Ankh-Morpork városában a helye. Ahol ugyan a bőrszín másodlagos, ellenben különféle fajok/lények járkálnak a városban, úgymint törpe, troll, és más, ennél kisebb létszámban képviselt csoportok.
 
Mivel hagyományos értelemben vett közalkalmazottból kevés van a városban, így a legjobban lenézett munkakörbe, a városőrség közé toboroznak önként jelentkezőket (a projekt hivatalos neve: pozitív diszkriminációs toborzási eljárás). Az eredmény egyszerűen frenetikus. Nagyjából olyan hatása van, mint amikor az FBI megnyitotta kapuit a nem WASP lakosság és a nők előtt. Első körben a már meglévő állomány dob hátast. Aztán nagyjából minden járókelő, aki szembesül a vegyes összetételű őrjáratokkal.
 
Aki kicsit is jártas a sorozat korábbi köteteiben, az tudja, a fenti fejlemények összhangban vannak a várost irányító patrícius elképzeléseivel, mely szerint az egymással marakodó, úgymond „cirkuszi látványosságot” követelő és produkáló céhek nem jelentenek veszélyt a hatalom valódi birtokosára.
 
A meglepő módon működő város fogaskerekei közé azonban ekkortájt aprócska rög kerül. Felrobban egy sárkány. Meghal egy bohóc. Betörnek az orgyilkosok céhébe. Valami bűzlik Ankh-Morpork városában, és ez nem a majdnem szilárd halmazállapotú folyó hordalékának köszönhető. Minden helybéli érzi azt a feszültséget, ami ott dagadozik minden sikátor bejáratánál.

Tovább megyek, nem is a Nappali őrség meg az Éjszakai őrség kölcsönös ellenszenve miatt idegeskedik a lakosság. A máshonnan ismerős elnevezésekkel (lásd Szergej Lukjanyenko) pusztán a városi őrség nappali és éjszakai műszakját illetik, de a Fegyvertársak létrejöttében vitathatatlan szerepe van a zsaruregényeknek és a rasszizmusnak is.

Az eddigi legvastagabb Korongvilág kötet nem csupán nyelvi sziporkákkal kényezteti el az olvasót (Járdán Csaba magyarítása igazán élvezetes, kár hogy a korábban megszokott elnevezések muszájból lecserélődtek), hanem izgalom és humoros helyzetek is bőven vannak benne.
 
A szerző életrajza