Főkép

Az A-Lex című lemez A Mechanikus narancs (könyv Anthony Burgess, film Stanley Kubrick) témáját dolgozza fel.

A könyvet nem olvastam, így csak „másodkézből”, a film alapján ismerem a történetet. Hogy pontos legyek, a film történetére emlékszem, a könyvről nyilván fogalmam sincs, tehát „eredetiként” most a filmet vagyok kénytelen tekinteni, habár szerintem a zene szempontjából az annyira nem is számít.
 
Az album nagyon erősen az „A-Lex”-szel indít, ami rövid, de király, csak azért, hogy beletorkolljunk a „Moloko Mesto” üvöltésébe. Utána a „Filthy Rot”-on szórakozhatunk, ami egy ennél régebbi Sepu képét idézi elénk, csak azért, hogy a „We`ve Los You” bebizonyítsa, szerencsére a srácok nem felejtettek el Sepultura-t írni és játszani mégsem.

Ezután egy amolyan Meshuggah módra divatosnak mondható „What I Do!” következik, mutatva, hogy nem akarnak ők még annyira megöregedni.
 
Következik is az „A-Lex II”, mintegy lírai átvezetőként a „The Treatment”-hez. Jól megkezelnek minket, habár ez a szám aztán még egy sokkal régebbi Sepultura-t idéz meg. A „Metamorphosis” egy egészen jó szám, amit a „Sadistic Values” követ.

Kábé eddigre esett le nekem, hogy szegény új doboson milyen bizonyítási kényszer lehet. Azért ennek egészen jól megfelel, habár ez a szám nekem annyira nem jött be.

A „Forceful Behavior” az előző ellentéte, inkább gyorsan indít, és persze tetszik is. A „Conform” az egyik legsepulturább szám az albumon, és mint ilyen, kicsi ékköve a lemeznek. Az „A-Lex III” a kettes gyorsításaként hangzik, és a „The Experiment”-be torkollik, ami nekem kicsit nyersnek hangzott, de többszöri meghallgatás után az egyik legátgondoltabb számnak tűnik.

A „Strike” induló basszusai aztán tényleg megerősítik azt az érzést, hogy ezzel a lemezzel ritmusban akarnak bizonyítani. Az „Enough Said” lehetett volna az utolsó szám is akár, mert olyan lezárás jellege van.

A „Ludwig Van” érthető, miért került a lemezre, de én kihagytam volna. Valakinek szólni kellett volna – nyilván a producernek –, hogy egy slágerklasszikus feldolgozása mindenféleképpen veszélyes, és sajnos sem új megvilágítást, sem másik értelmezést nem sikerül hozzáadniuk. Egyszerűen nem kellett volna.

Az „A-Lex IV” baljóslatúan egymásnak válaszolgató szólamokkal kezdődik – ha már szóba kerültek „a klasszikusok”, akkor fúgásan –, amik jól egybefonódnak, utána szétválnak, én ezt erőltettem volna tovább egy kicsit. A lemez utolsó száma a „Paradox” címet viseli, gyorsan összegez, hogy azután jól elhallgasson.
 
Még most sem tudom eldönteni, hogy ez egy nagyon jó, vagy egy túlerőltetett lemez. Kicsit olyan, mintha rágörcsöltek volna, habár a „fülszöveg” szerint gyakorlatilag a stúdióban jamelés közben született. Ha azt szerették volna kierőltetni a hallgatóságból, hogy igen, ritmus szempontjából nem gáz az új dobos, hát legyen, egyáltalán nem gáz. Ha azt szerették volna bizonyítani, hogy képesek Sepultura-t játszani a hagyományos értelemben, az is sikerült.

De valahogy nekem a profi zenészek játszi könnyedsége nem tükröződik. Itt arra gondolok, hogy nem olyan súlyos, mint amilyet egyébként a számok simán indokolhatnának. Koncerten még bizonyítaniuk kell nekem.
 
Az együttes tagjai:
Andreass Kisser - gitár
Derrick Green - ének
Paulo Jr. - basszus
Jean Dollabella – dobok
 
Közreműködő:
Eduardo Queiroz – billentyűs hangszerek
  
A lemezen elhangzó számok listája:
1. A-Lex I
2. Moloko Mesto
3. Filthy Rot
4. We`ve Lost You
5. What I Do!
6. A-Lex II
7. The Treatment
8. Metamorphosis
9. Sadistic Values
10. Forceful Behaviour
11. Conform
12. A-Lex III
13. The Experiment
14. Strike
15. Enough Said
16. Ludwig Van
17. A-Lex IV
18. Paradox
 
Diszkográfia:
Bestial Devastation (1985)
Morbid Visions (1986)
Schizophrenia (1987)
Beneath the Remains (1989)
Arise (1991)
Chaos A.D. (1993)
Roots (1996)
Under a Pale Grey Sky (1996)
Against (1998)
Nation (2000)
Roorback (2003)
Revolusongs (2003) EP
Live in Sao Paulo CD/DVD (2005) koncert
Dante XXI (2006)
A-Lex (2008)

Kapcsolódó írások:
Cavalera Conspiracy: Inflikted