Főkép

Kicsit nyomott hangulatban indultam el ezen az estén, de gondoltam, hogy a ’Round Nine muzsikája majd rendbe rakja a hangulatomat. Nos, táncra ugyan nem perdültem, de azért tényleg sokkal jobban éreztem magam a végére.
 
Ez volt az első látogatásom az RS9 kávézó/színházba és elsőre azt szűrtem le, hogy egy nagyon kellemes atmoszférájú hely, emellett a boromat is nagyon baráti áron kaptam meg.
A belépő ára is inkább csak egy csekély, névleges összeg volt, s ha ezt előre tudom, akkor inkább támogatom ennyivel a bandát, meg a helyet, minthogy kivételezettként jussak be.
A „koncertterem” szintén nagyon tetszett és azt hiszem, ez a muzsika, meg a zenekar is pont beleillett ebbe a környezetbe.
 
Aztán olyan kilenc körül(!) el is kezdődött a műsor, amiben a Woodfish lemez dalai és más ismert, vagy számomra kevésbé ismert szerzemények váltották egymást.

Örömmel konstatáltam, hogy a beállás nem hiába húzódott el, mert legalább jól szólt minden: nem volt túl hangos, mindent egyformán jól lehetett hallani, pontosan ahogyan ezt a zenét élőben megszólalni elképzeltem.
 
Ahogy sejtettem, valóban még nagyobb élmény élőben látni-hallani a bandát. Nem csak azért, mert jó látni, hogy a zenészek micsoda örömmel zenélnek, hanem mert ezt a muzsika kiválotta örömet jól átragasztják a közönségre is.

Mindenki a maga módján mókázik a színpadon, ki-ki viccelődik, ki pedig belemerül a zenélésbe, nem beszélve a két huncut lányról. Közben pedig a kilenc ember teljes összhangban, lazán, mégis pontosan és érzéssel közvetíti a dalokat remekül egyensúlyozva a funkys és a belazult jazzes hangulatok között.
 
Úgy láttam, hogy a közönség is eléggé rutinos volt, valószínűleg megvannak a visszatérő rajongók: láthatólag mindenki jól érezte magát táncolva, vagy az asztaloknál ülve.
Végül én magam is teljesen ellazultam, elfeledkezve minden problémáról - szóval tartozom egy nagy köszönömmel a kellemes estéért.

Nagy stadionos fellépések helyett még több ilyen szűk, baráti hangulatú koncertet kívánok a zenekarnak. Nem azért, mert nem érdemelnék meg, csak szerintem így jön át igazán a varázslat!