Főkép A Kreator azért nem mai banda, a tizenkettedik stúdiólemezét tarthattam a kezemben pár napja mikor megkaptam. Gondoltam is magamban, lehet nem kéne ezt már így erőltetni. Egészen pontosan arra gondoltam, hogy ez aztán már biztos gáz lesz.

A nagy sláger, a „Tormentor” című számuk az 1985-ös, Endless Pain című lemezükön szerepel. Az ugye kicsivel több mint 23 év.
Meg ugye legutóbb a Szigeten hallottam őket, és az sem tavaly volt, sokra nem is emlékszem. Arra tisztán, hogy nem kevesen, nem szomjasan folyamatosan a „Tormentor”-t követelték.

Nyilván ha hamarabb hallgatom meg az Enemy of God-ot, akkor nem döbbenek meg ennyire.
Annyira meglepődtem, hogy el sem akartam hinni, hogy ez Kreator. Persze tudom, hogy mindenki, aki valamennyire sikeres tud maradni, valamennyire frissít legalább néha (kivéve a Motorhead-et), de azért erre nem számítottam.
 
Tehát az Enemy of God meghallgatása után a frissítés ténye nyilvánvaló, és szerencsére a Hordes of Chaos sem akar nagyon visszanyúlni a gyökerekhez.
Nem mintha akkoriban bénák lettek volna, viszont már 2009-et írunk, ami szerencsére nekik is feltűnt, mint az is, hogy már senki nem hord PVC dzsekit. (Itt jegyezném meg, hogy kiskoromban a mi környékünkön PVC dzseki nem létezett Kreator póló és/vagy Kreator felirat nélkül.)
 
Visszatérve. A Hordes of Chaos annyira jó jómunkásember thrash metal, hogy én még most sem hiszem el.
Persze volt egy-két szám a lemezen amire Slayert – és abból sem a legutolsót – flesseltem, de ezzel így voltam a Cannibal Corpse-on is, úgyhogy simán lehet, hogy mindenről csak a Slayer jut az eszembe mostanában.

Tehát a lemez a „Hordes of Chaos”-sal nyit, ami annyira slágeres, hogy egy meghallgatás után az ember már ezt dúdolja egész nap.
Utána jön a „Warcurse” - itt erősen Slayerre lehet gondolni -, ami viszont legalább jó gyors.

Az „Escalation” erős időutazás - a jó értelemben. Ha most „találnák ki” a thrash-t, akkor ilyennek álmodná meg mindenki.
Az „Amok Run” a címével ellentétben elég lassan kezdődik, és aztán az egyik legtempósabb számmá növi ki magát.
A „Destroy What Destorys You” annyira egyszerű, hogy már szép, és az egyik kedvencem is egyben.

Ezután a „Radical Resistence” következik, ami nem sokkal bonyolultabb, viszont legalább lehetne egy 12 évvel ezelőtti Slayer is.
Az „Absolute Misanthropy” a másik nagy kedvencem, a „To The After Burn” témájában az első számra válasz talán, viszont szerintem a refrénje béna, ellentétben a „Corpses of Liberty”-vel ami összesen 55 másodperc hosszú. A „Demon Prince” meg egy igazán jó finálé.

Összefoglalva: ha ezt a lemezt tíz-tizenöt évvel ezelőtt adják ki, most én is Kreatorra gondolnék mindig, és nem Slayerre, viszont szerencsére annyit meg nem késtek vele, hogy ne lehessen azt mondani, hogy korrekt rendes album ez.
Nem hogy nem gáz, hanem hallgatható, pörgősen gyors, vállalható zene.

Az együttes tagjai:
Mike Petrozza – gitár, ének
Jürgen „Ventor Reil” – dobok
Christian „Speesy” Giesler – basszus
Sami Yli-Sirniö – gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hordes Of Chaos (A Necrologue For The Elite)
2. Warcurse
3. Escalation
4. Amok Run
5. Destroy What Destroys You
6. Radical Resistance
7. Absolute Misathropy
8. To The Afterborn
9. Corpses Of Liberty
10. Demon Prince
 
Diszkográfia:
Endless Pain (1985)
Pleasure to Kill (1986)
Terrible Certainty (1987)
Extreme Aggression (1989)
Coma of Souls (1990)
Live in East Berlin (1990) koncert VHS
Hallucinative Comas (1991) koncert VHS
Renewal (1992)
Cause for Conflict (1995)
Scenarios of Violence (1996) válogatás
Outcast (1997)
Endorama (1999)
Voices of Transgression (1999) válogatás
Past Life Trauma 1985–1992 (2000) válogatás
Violent Revolution (2001)
Live Kreation (2003) koncert
Live Kreation: Revisioned Glory (2003) koncert DVD
Enemy of God (2005)
At the Pulse of Kapitulation (2008) koncert DVD
Hordes of Chaos (2009)