Főkép Az Usagi Yojimbo a Vad Virágok Könyvműhely eddig legtöbb kötetet megért szériája, és remélhetőleg a jövőben sem kell nélkülöznünk a nyúl testőr kalandjait.
A hazájában a huszonkettedik kötetet is maga mögött tudó sorozat mindenesetre biztosítja a lehetőséget, hogy még hosszú évekbe kerüljön beérni az amerikai kiadást.

Az idén negyedszázados, sikert sikerre halmozó munka meg is érdemelné a kitartó itthoni érdeklődést: egyszerre képes megszólítani és a maga módján nevelni a fiatalabb közönséget, ugyanakkor az érettebb olvasóknak sem kell szégyenkezve kézbe venniük.
 
A még tavaly megjelent Magányos kecske és kölyök a sorozat ötödik köteteként a már jól ismert XVII. század végi Japán világába kalauzolja el az érdeklődőt; egy erőszak- és káosz-sújtotta világba, ahol az összecsapások, a cselszövések és a túlélésért folytatott harc egyaránt mindennaposnak számítanak.

Ebben a zord közegben vándorol a címbeli (mellesleg Mijamoto Muszasi japán szamurájról mintázott) nyúl-rónin, aki útja során, ha szükséges, csatákat vív és segít a rászorulókon; teszi, amit a szamuráj-etika megkövetel tőle.
 
Az aktuális rész az első három kötethez hasonlóan rövidebb történeteket kínál: a képregény-novellákban olvashatunk önálló, kerek egész epizódokat, illetve olyan sztorikat is, amik korábbi eseményekre utalnak vissza.

Usagi a vándorlás során számtalan megoldásra váró helyzettel szembesül, legyen szó a segítségre szoruló falucska ismerős szituációjáról, vagy éppen egészen hétköznapi konfliktusokról, amiket a szerző az alapvető emberi értékek hangsúlyozására futtat ki.
 
A Magányos kecske és kölyök (amelyhez ezúttal kétoldalas elemző-háttérfeltáró bevezetőt is kapunk Oroszlány Balázstól) a zárótörténet révén viszonylag különleges helyet tölt be a sorozatban.

A kötet címét szolgáltató sztori a világhírű Lone Wolf and Cub (Magányos farkas és kölyke) manga-klasszikus főhős-párosát hozza össze a kalandor nyúl testőrrel. (A képregény magyarul sajnos nem olvasható, a filmváltozatok viszont DVD-n hozzáférhetőek A sógun orgyilkosa címen.)

Ha az utalás számunkra nem is jelent annyit, mint a külföldi olvasók számára, a megszokottan szelíd és szellemes képsorokat olvasva újabb változatlan színvonalú Usagi-történetekkel lehetünk gazdagabbak.