FőképLezsák Levente első meseregénye nem egyik napról a másikra került a boltokba – igaz, elkészülte is kalandos volt, amint azt szerzőnk az előszóban megosztja velünk. Az alapötlettől a megjelenésig sok idő telt el, ám a végeredmény magáért beszél.
 
A vékonyka, ám tartalmas könyvecskét minőségi papírra nyomták, és az a Cserkuti Dávid látta el – engem személy szerint a klasszikus Rejtő képregényekre, azaz Korcsmáros Pál rajzaira emlékeztető – remek illusztrációkkal, akit leginkább az Unicum reklámjaihoz készült dolgai tettek ismertté.
Így már elfogadhatóbb a 2500 Ft-os ár, hát még ha el is olvassa az ember a regényt!
 
A történet azzal kezdődik, hogy Mordia királya, IV. Burgum jobb lábbal kel fel. Ettől talán még az egyszeri olvasó nem kap sikítófrászt vagy legalább leküzdhetetlen olvashatnékot, de csak azért, mert nincs képben afelől, hogy ez mit jelent.
Mordia ugyanis, ahogy neve is sugallja, a rosszkedv, a negatív gondolatok és hasonlók borongós országa, ahol a királynak kutya kötelessége minden reggel bal lábbal kelni.

Csakhogy IV. Burgum nem áll itt meg, s olyan iszonyatra vetemedik, hogy álló nap vicceket mesél, vidám dalocskákat énekeltet udvartartásával, az udvari meteorológustól szép időt rendel, és így tovább.
Ettől a példátlan változástól a mord előkelőségek (s utóbb az istenadta nép is) jószerével sokkot kapnak, csupán az udvarmesternek, Bikacsöki Balambérnak jut eszébe valami mentőötlet: találni kell egy mesterdetektívet, aki kinyomozza, mi történt.

Mert hogy IV. Burgum rosszkedve bűncselekmény áldozata lett, az nem vitás. Mi több, alighanem varázslat állhat a dolog hátterében.
Bikacsöki egy bizonyos Emersont bérel fel az ügy megoldására, akinél pechesebb, egyszersmind nagyképűbb magánnyomozót még nem hordott a hátán a föld.

A rátermettségnek és éles logikának szűkében lévő figura magával viszi sokat szidott tanoncát, Jones-t is, aki viszont messze nem olyan buta, amilyennek mestere képzeli…
Jones-nak jut eszébe például, hogy a Mágikus hatás-ellenhatás törvénye értelmében, ha valakit vidámmá tettek, akkor másvalaki elszomorodik – és, milyen az élet, ez a személy pont a Mordiával szomszédos Vidória uralkodója, IV. Hugó…

És ez bizony még csupán a bonyodalmak kezdete!
 
Lezsák Levente a mesék, ifjúsági regények és krimik legszebb hagyományait és elemeit ötvözi könyvében.
Remek humorú, üdítő ötletekkel teli kis sztori ez, amiben ugyan Lezsák hetet-havat összehord Londontól némi Harry Potter-utaláson meg romantikus szálon át a népmesék furfangos csűrés-csavarásáig, de teszi mindezt olyan elbűvölő lezserséggel, hogy nem lehet nem szeretni az Emerson & Tsa.-t.

Én legalábbis remekül szórakoztam rajta, és úgy tippelek, korhatár nélkül bárki így lesz vele, aki értékeli, ha egy író szeret szertelenül és vidáman mesélni. És azt mondják, van rá esély, hogy film is lesz a regényből, hát nagyon várom!