Főkép A könyv bepillantást enged Kéri Kata, korunk egyik szingli lányának életébe. Kis közvélemény-kutatás alapján a kiadvány alaposan megosztja az olvasókat: vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. Én egy kicsit mindkét táborba tartozom…
 
De kezdjük az elején. Évekkel ezelőtt már annyit hallottam a könyvről, hogy muszáj volt elolvasnom. Bestseller... tehát sokaknak tetszik. A hátsó borítón jobbnál jobb ajánlók, kedvcsinálónak. Nekem is olvasnom kell!
 
Végre megvan. Elolvastam, és csak annyi maradt meg bennem, hogy volt már jobb könyv a kezemben. Nem is egyszer. Igazából még a tartalma is csak halványan sejlik fel előttem, így mikor a véleményemet kérdezték a könyvről, újra nekiálltam.
Gondoltam csak átlapozom, és gyorsan túl leszek rajta. Én lepődtem meg a legjobban, amikor sima átlapozás helyett minden oldalt, sort, betűt újraolvastam.
 
A történet helyszínei és időpontjai állandóan változnak. Olyan érzés, mintha beleolvasnék egy naplóba: se eleje, se vége, csak közepe van.
Egyetlen összefüggő cselekményszál, hogy Kata pasit és állást keres. Kevés olyan nő létezik, aki sem pasit, sem állást nem keresett soha, így nem nehéz elképzelni és magunkénak érezni egy-egy történetet.
 
Szereplőnk nem az a fajta, aki könnyen feladja, ezért - néha alaposan eltúlozva a történeteket - vidáman, humorosan megismerhetjük a pasiszerzésre irányuló lehetőségek kimeríthetetlen tárházát. Persze állásinterjúból is kapunk mindenfélét...
 
Csak olvastam, olvastam és már nem tűnt annyira szörnyűnek, mint először, sőt...  Ezek után mindenkinek csak ajánlani tudom, döntse el maga, melyik táborba tartozik.