Nerissa Campbell: Musings of a Telescopic Tree (CD)
Írta: Czékus Mihály | 2009. 01. 11.
Bevallom hősiesen, hogy ameddig a kezembe nem került a Musings Of A Telescopic Tree című album, semmit sem tudtam annak előadójáról, Nerissa Campbell-ről.
Időközben persze sikerült némi információhoz jutni az ausztrál származású jazz énekesről, komponistáról.
Első albuma 2003-ban jelent meg Paint Me Orange címmel. Az előadó-szerző igazi kísérletező kedvű művésznek számít, szerzeményeiben ugyanis rendre feltűnnek az ír, az angol, a francia és az afrikai ritmusok.
Legalább olyan ügyesen szlalomozik a zenei stílusok, mint ahogyan a zenei kultúrák között. Kompozícióiban a poptól a jazzig és a bluesig sokféle zenei íz képviselteti magát.
A debütáló album után elég sokat - több mint öt évet - kellett várni az újabb hanghordozó megjelenésére. De, most itt van 10 dallal az érdekes című Musings Of A Telescopic Tree.
Nagyon kíváncsi voltam a zenei anyagra, főként azután, hogy meghallottam a kortárs klasszikus zene világát idéző nyitó számot, a „Stranger Lurking”-et.
A későbbiekben kiderült, hogy valójában ez csak egy „furcsa” kezdet volt, és igazából egy hamisítatlan jazz albumról van szó.
A képzeletbeli „i”-re a pontot a lemez záró felvétele, a „Glasgow” teszi fel, amelyet Campbell Billie Holiday stílusban ad elő.
Dalait hallgatva könnyen megelevenedik előttünk egy hangulatos, szivarfüstben úszó lokál látványa, ahol egy fiatal lány énekel a szerelemről, magányról, elmúlásról és mindenféle emberi dolgokról.
Az egész előadás a melankólia lágy szövetébe van „csomagolva”.
Ha ki kellene válogatnom egy zsáknyi mindenféle fotóból azokat, amelyek a legjobban tükrözik az album hangulatát, akkor mindenképpen a fekete-fehér, művészi jellegű képeket emelném ki a többi közül.
Amíg hallgatjuk a könnyen megszerethető dalokat (pl. a „Love One” és a „Love Two”), és Nerissa csendes, kedves hangját, úgy érezzük remek háttérzene ez. Azonban a dalok lelkéhez csak akkor érhetünk el, akkor érezhetjük teljességében a hatásukat, ha a mögöttük levő lírát is meghalljuk.
Remélhetőleg az új album megjelenéséig nem kell - ha az eddigi trendet nézzük - 2013-ig vagy 2014-ig várni.
Előadó:
Nerissa Campbell - ének
Közreműködők:
Dave Cieri - zongora
Ed MacEachen - gitár
Joe Fitzgerald - nagybőgő
Marcello Pellitteri - dobok
Matthew Jodrell - trombita
Steve Lewis - lap steel
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Stranger Lurking
2. Pretty
3. Song For Maggie
4. Bars
5. Ain`t Peculiar
6. Love One
7. Love Two
8. Of Yesterday
9. Songbook And Sayonara
10. Glasgow
Diszkográfia:
Paint Me Orange (2003)
Musings of a Telescopic Tree (2009)
Időközben persze sikerült némi információhoz jutni az ausztrál származású jazz énekesről, komponistáról.
Első albuma 2003-ban jelent meg Paint Me Orange címmel. Az előadó-szerző igazi kísérletező kedvű művésznek számít, szerzeményeiben ugyanis rendre feltűnnek az ír, az angol, a francia és az afrikai ritmusok.
Legalább olyan ügyesen szlalomozik a zenei stílusok, mint ahogyan a zenei kultúrák között. Kompozícióiban a poptól a jazzig és a bluesig sokféle zenei íz képviselteti magát.
A debütáló album után elég sokat - több mint öt évet - kellett várni az újabb hanghordozó megjelenésére. De, most itt van 10 dallal az érdekes című Musings Of A Telescopic Tree.
Nagyon kíváncsi voltam a zenei anyagra, főként azután, hogy meghallottam a kortárs klasszikus zene világát idéző nyitó számot, a „Stranger Lurking”-et.
A későbbiekben kiderült, hogy valójában ez csak egy „furcsa” kezdet volt, és igazából egy hamisítatlan jazz albumról van szó.
A képzeletbeli „i”-re a pontot a lemez záró felvétele, a „Glasgow” teszi fel, amelyet Campbell Billie Holiday stílusban ad elő.
Dalait hallgatva könnyen megelevenedik előttünk egy hangulatos, szivarfüstben úszó lokál látványa, ahol egy fiatal lány énekel a szerelemről, magányról, elmúlásról és mindenféle emberi dolgokról.
Az egész előadás a melankólia lágy szövetébe van „csomagolva”.
Ha ki kellene válogatnom egy zsáknyi mindenféle fotóból azokat, amelyek a legjobban tükrözik az album hangulatát, akkor mindenképpen a fekete-fehér, művészi jellegű képeket emelném ki a többi közül.
Amíg hallgatjuk a könnyen megszerethető dalokat (pl. a „Love One” és a „Love Two”), és Nerissa csendes, kedves hangját, úgy érezzük remek háttérzene ez. Azonban a dalok lelkéhez csak akkor érhetünk el, akkor érezhetjük teljességében a hatásukat, ha a mögöttük levő lírát is meghalljuk.
Remélhetőleg az új album megjelenéséig nem kell - ha az eddigi trendet nézzük - 2013-ig vagy 2014-ig várni.
Előadó:
Nerissa Campbell - ének
Közreműködők:
Dave Cieri - zongora
Ed MacEachen - gitár
Joe Fitzgerald - nagybőgő
Marcello Pellitteri - dobok
Matthew Jodrell - trombita
Steve Lewis - lap steel
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Stranger Lurking
2. Pretty
3. Song For Maggie
4. Bars
5. Ain`t Peculiar
6. Love One
7. Love Two
8. Of Yesterday
9. Songbook And Sayonara
10. Glasgow
Diszkográfia:
Paint Me Orange (2003)
Musings of a Telescopic Tree (2009)