J. R. R. Tolkien: Kürtő úr
Írta: Uzseka Norbert | 2009. 01. 09.
Tolkien professzor, A Gyűrűk Ura, a Szilmarilok és A hobbit szerzője 2009. január 3-án lett volna 117 éves, és remélem, odaát az Ő Középföldéje várta, ahol azóta is boldogan éli az eltávozottak életét! Amint azt rajongói jól tudják, számos mesét írt gyerekeinek, amik egy részét maga illusztrálta (A hobbit is a Tolkien csemetéknek esténként felolvasott-elmesélt történetként indult). Ezen írások közül jó pár megjelent már magyarul, de a számos rajzzal díszített műveknek eddig jobbára híján voltunk, alighanem épp azért, mert az eredetihez hű kiadásuk drága mulatság volna.
Ilyen a Kürtő úr is, amit lám, a Partvonal Könyvkiadó mégiscsak megreszkírozott, és őszintén remélem, hogy az eladások a továbbiak megjelentetésére sarkallják majd őket! Annál is inkább, mivel ez a fakszimile kiadás szemet gyönyörködtető! A könyv páratlan oldalain láthatjuk Tolkien eredeti kézírását és rajzait (a kettő nagyon is összefügg), míg a páros oldalakon az eredetinél díszesebb, magyarázóbb, egyben nagyon hangulatos fordítás olvasható.
Kürtő úr a történet főszereplője, aki méretes cilindereiről ismert, amiket oly` nagy becsben tart, hogy még a házát is úgy építtette meg, hogy mindenhova beférjen kalapjaival a fején. Van neki egy fura háziállata, a zsiráf és nyúl keverékét képező nyuráf, valamint egy olyan kerékpárja, amin nincs pedál, tehát csak hegynek lefelé jó használni. Ezért egy szép napon Kürtő úr legurul a faluba, hogy vásároljon magának egy automobilt. Sajnos azonban hősünk vezetési tudása hagy némi kívánni valót maga után, ami sorozatos szerencsétlenségekhez vezet.
Előbb Erős urat és káposztáit borítja fel, majd Paprika asszonyt és a banánjait. Később, vendégségbe menet, az erdőben három medve rabolja ki őket, és ez még jó, ha csak a fele az összes bonyodalomnak! Persze, a végére minden probléma megoldatik, és többé-kevésbé minden szereplő megkapja, ami neki jár. Tolkien meséin nagyon is átjön az, ami A Gyűrűk Ura vagy a A Szilmarilok olvasásakor alig-alig, azaz, hogy a professzornak remek humora volt.
Ez a története, amiben a mackók persze a Tolkien lurkók játékmedvéiből lettek, az autó pedig a prof 1932-ben vásárolt első járgányával kapcsolatos élményeiből érkezett, csak 1982-ben, jóval halála után jelent meg könyvben, és azzal együtt, hogy megvan a maga bája, plusz a vidéki angol életet szatirikusan, egyben szeretettel ábrázolja, valljuk be, egy kicsit azért idétlen, és messze nem a legjobb a meséi közül. De mindenképpen élvezetes olvasmány. Remélem, a 2009-es karácsonyi piacra megjelenik majd a szintén posztumusz kiadott, szintén elég idétlen és tüneményes The Father Christmas Letters!
Kapcsolódó írások:Gregory Bassham - Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér - képes útmutató
Sean Astin-Joe Layden: Csavardi Samu története
Ilyen a Kürtő úr is, amit lám, a Partvonal Könyvkiadó mégiscsak megreszkírozott, és őszintén remélem, hogy az eladások a továbbiak megjelentetésére sarkallják majd őket! Annál is inkább, mivel ez a fakszimile kiadás szemet gyönyörködtető! A könyv páratlan oldalain láthatjuk Tolkien eredeti kézírását és rajzait (a kettő nagyon is összefügg), míg a páros oldalakon az eredetinél díszesebb, magyarázóbb, egyben nagyon hangulatos fordítás olvasható.
Kürtő úr a történet főszereplője, aki méretes cilindereiről ismert, amiket oly` nagy becsben tart, hogy még a házát is úgy építtette meg, hogy mindenhova beférjen kalapjaival a fején. Van neki egy fura háziállata, a zsiráf és nyúl keverékét képező nyuráf, valamint egy olyan kerékpárja, amin nincs pedál, tehát csak hegynek lefelé jó használni. Ezért egy szép napon Kürtő úr legurul a faluba, hogy vásároljon magának egy automobilt. Sajnos azonban hősünk vezetési tudása hagy némi kívánni valót maga után, ami sorozatos szerencsétlenségekhez vezet.
Előbb Erős urat és káposztáit borítja fel, majd Paprika asszonyt és a banánjait. Később, vendégségbe menet, az erdőben három medve rabolja ki őket, és ez még jó, ha csak a fele az összes bonyodalomnak! Persze, a végére minden probléma megoldatik, és többé-kevésbé minden szereplő megkapja, ami neki jár. Tolkien meséin nagyon is átjön az, ami A Gyűrűk Ura vagy a A Szilmarilok olvasásakor alig-alig, azaz, hogy a professzornak remek humora volt.
Ez a története, amiben a mackók persze a Tolkien lurkók játékmedvéiből lettek, az autó pedig a prof 1932-ben vásárolt első járgányával kapcsolatos élményeiből érkezett, csak 1982-ben, jóval halála után jelent meg könyvben, és azzal együtt, hogy megvan a maga bája, plusz a vidéki angol életet szatirikusan, egyben szeretettel ábrázolja, valljuk be, egy kicsit azért idétlen, és messze nem a legjobb a meséi közül. De mindenképpen élvezetes olvasmány. Remélem, a 2009-es karácsonyi piacra megjelenik majd a szintén posztumusz kiadott, szintén elég idétlen és tüneményes The Father Christmas Letters!
Kapcsolódó írások:Gregory Bassham - Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája
Chris Smith: Fegyverek és hadviselés Középföldén
Michael Martinez: Középfölde életre kel
Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza
Jude Fischer: A király visszatér - képes útmutató
Sean Astin-Joe Layden: Csavardi Samu története