Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch 3 – Ellenséges felvásárlás
Írta: Galamb Zoltán | 2009. 01. 08.
Ha a Largo Winch kalandjait elmesélő sorozat történetindító részei - különösen az első epizód - a James Bond filmeket idézik, a harmadik részben a Winch konszern örököse némileg egy másik hős, a Christopher Nolan által újragyúrt Batman alakjára hajaz.
Arra a Bruce Wayne-re, aki egy playboy maszkját magára öltve, ügyes üzleti trükkel átveszi saját, elkótyavetyélésre kárhoztatott cégének irányítását.
Ám Largo Winch esetében szó sincs emberfelettinek tűnő képességekről - állandó kételyektől kísért igazságosztásról pedig végképp nem beszélhetünk.
Jean Van Hamme képregényének címszereplője mindig két lábon áll a földön, még akkor is, amikor a konszern önállóságát és jövőjét egy könyörtelen - vagy legalábbis annak tetsző - üzleti ellenfél, Gus Fenimore holdingja által kezdeményezett részvényfelvásárlás fenyegeti.
Fenyegetésre pedig nem kizárólag erről az egy oldalról lehet számítani, hisz Largo ellenfelei és ellenségei számtalan fogást vélnek találni az üzleti és nagyvilági életben még zöldfülűnek számító örökösön.
A Largóra leselkedő veszélyek közé tartozik egy csalódott, fondorkodó özvegy, aki a bulvársajtó segítségével igyekszik - szinte szó szerint - a házasság csapdájába ejteni a nála jóval fiatalabb milliárdost, valamint egy magát környezettudatosnak beállító, titokzatos alak, aki Zöld Íjász néven sorra végez a szerinte a bolygó fennmaradását fenyegető, befolyásos üzleti-politikai főszereplőkkel.
Képregényeket azonban mégiscsak főként a történettel egyenértékű képekért veszünk kezünkbe, Philippe Francq pedig ismét legjobb formáját hozza.
Az egymás ellen áskálódó mágnások és topmenedzserek abszolút hitelesek, a fiatalabb nők még a papíron is ellenállhatatlanok, a környezet tökéletesen meggyőző, és közben mindenből épp annyit kapunk, amennyi a cselekmény illusztrálásához és könnyed előmozdításához feltétlenül szükséges.
Hogy mindez többet jelent-e a hollywoodi sémák vagy az amerikai szuperhős-képregények mai tendenciáinak európaivá alakításánál, avagy - kimondani is rettenetes - a puszta szórakoztatásnál, elsőre nehezen megválaszolható kérdés.
Annyi bizonyos, hogy első ránézésre a képregény nem globális kérdéseket feszeget, de a mai, világméretű válság idején az üzleti machinációk témája igenis legalább annyira aktuális kell legyen, mint a kulturális és etnikai különbözőségek taglalása.
Egyszóval Largo Winch világa hihető világ, melybe ha betekinthetünk, nemcsak bulvárálmainkat élhetjük ki benne olcsón és veszélymentesen, hanem ténylegesen égető gondokkal szembesülhetünk, melyek fölött egyébként hajlamosak lennénk egyszerűen elsiklani.
Eddig a sorozat alábbi részéről írtunk:Philippe Francq - Jean Van Hamme: Largo Winch 1 - Az örökös
Philippe Francq - Jean Van Hamme: Largo Winch 2 - A W konszern
Philippe Francq - Jean Van Hamme: Largo Winch 3 - Ellenséges felvásárlás
Kapcsolódó írások:Gilles Legardinier: Az örökös
Jean Van Hamme: Családi ügy
Sörmesterek - A Steenfort család 1.
Sörmesterek - A Steenfort család 2.
Arra a Bruce Wayne-re, aki egy playboy maszkját magára öltve, ügyes üzleti trükkel átveszi saját, elkótyavetyélésre kárhoztatott cégének irányítását.
Ám Largo Winch esetében szó sincs emberfelettinek tűnő képességekről - állandó kételyektől kísért igazságosztásról pedig végképp nem beszélhetünk.
Jean Van Hamme képregényének címszereplője mindig két lábon áll a földön, még akkor is, amikor a konszern önállóságát és jövőjét egy könyörtelen - vagy legalábbis annak tetsző - üzleti ellenfél, Gus Fenimore holdingja által kezdeményezett részvényfelvásárlás fenyegeti.
Fenyegetésre pedig nem kizárólag erről az egy oldalról lehet számítani, hisz Largo ellenfelei és ellenségei számtalan fogást vélnek találni az üzleti és nagyvilági életben még zöldfülűnek számító örökösön.
A Largóra leselkedő veszélyek közé tartozik egy csalódott, fondorkodó özvegy, aki a bulvársajtó segítségével igyekszik - szinte szó szerint - a házasság csapdájába ejteni a nála jóval fiatalabb milliárdost, valamint egy magát környezettudatosnak beállító, titokzatos alak, aki Zöld Íjász néven sorra végez a szerinte a bolygó fennmaradását fenyegető, befolyásos üzleti-politikai főszereplőkkel.
Képregényeket azonban mégiscsak főként a történettel egyenértékű képekért veszünk kezünkbe, Philippe Francq pedig ismét legjobb formáját hozza.
Az egymás ellen áskálódó mágnások és topmenedzserek abszolút hitelesek, a fiatalabb nők még a papíron is ellenállhatatlanok, a környezet tökéletesen meggyőző, és közben mindenből épp annyit kapunk, amennyi a cselekmény illusztrálásához és könnyed előmozdításához feltétlenül szükséges.
Hogy mindez többet jelent-e a hollywoodi sémák vagy az amerikai szuperhős-képregények mai tendenciáinak európaivá alakításánál, avagy - kimondani is rettenetes - a puszta szórakoztatásnál, elsőre nehezen megválaszolható kérdés.
Annyi bizonyos, hogy első ránézésre a képregény nem globális kérdéseket feszeget, de a mai, világméretű válság idején az üzleti machinációk témája igenis legalább annyira aktuális kell legyen, mint a kulturális és etnikai különbözőségek taglalása.
Egyszóval Largo Winch világa hihető világ, melybe ha betekinthetünk, nemcsak bulvárálmainkat élhetjük ki benne olcsón és veszélymentesen, hanem ténylegesen égető gondokkal szembesülhetünk, melyek fölött egyébként hajlamosak lennénk egyszerűen elsiklani.
Eddig a sorozat alábbi részéről írtunk:Philippe Francq - Jean Van Hamme: Largo Winch 1 - Az örökös
Philippe Francq - Jean Van Hamme: Largo Winch 2 - A W konszern
Philippe Francq - Jean Van Hamme: Largo Winch 3 - Ellenséges felvásárlás
Kapcsolódó írások:Gilles Legardinier: Az örökös
Jean Van Hamme: Családi ügy
Sörmesterek - A Steenfort család 1.
Sörmesterek - A Steenfort család 2.