Főkép

Szeretem korunk lemezkiadói gyakorlatát, mely szerint a turnéra induló zenekarok utoljára megjelent albumát extrákkal kiegészítve ismét piacra dobják, így az élő koncerttől fellelkesült régi és új rajongók nagyobb hajlandósággal áldoznak némi pénzt a kasszánál. A ráadások mennyisége zenekaronként eltérő, van, ahol csak 1-2 szám kerül fel pluszban a korongra, de van, ahol ennél jóval komolyabb meglepetések várják az embert.

A Machine Head szóban forgó turnéverziós albuma kimondottan kényeztetés, hiszen a 2007-es The Blackeningen kívül még két korong kínálja kincseit.

Az egészben azért is látom a sors kezét, mivel tavaly nagyjából két hónapig szinte folyamatosan ezeket a számokat hallgattam, de valami mindig közbejött, és így meghiúsultak a méltatás megírásával kapcsolatos terveim. De most…

….azt kell mondjam, ez a lemez egy év elteltével sem kopott semmit, a számtalan hallgatás sem nyűtte el a számok minőségét, hatását. Nem véletlenül áradozott a szaksajtó tavaly, s került a Machine Head a metallisták élére. A zenei tévelygések (vagy nem is tudom, minek nevezzem a Supercharger fémjelezte időszakot) után a négyes visszatért a számomra kedves metal muzsikához.

Az album egy ma már klasszikusnak számító akusztikus intróval nyit, aztán a zenészek komolyan nekilátnak, és tíz perc zúzdával meggyőznek mindenkit tehetségükről és arról, miként is kell manapság metalt játszani - ha csupán a „Clenching the Fists of Dissent” lenne a korongon, akkor is azt mondanám, igen, a fiúk hozzátettek valami maradandót a műfajhoz.

A zene kellő hangerőn egyszerűen földbe döngöli az embert. Már nem is emlékszem, mikor hallgattam utoljára olyan lemezt, aminek súlya van. Merthogy a The Blackening kimondott súlyos album, amit remekül kiegészít Robb Flynn dühös éneke, amihez már csak ráadást jelentenek a gitárosok által bőven adagolt szólók.

Ez kérem kellőképpen komplex, súlyos metal - ez persze azt is jelenti, hogy a fémes muzsikával most ismerkedők számára nem ez a legjobb nyitódarab. Továbbá, mivel egyes tételekből hiányzik a hagyományos, könnyen megjegyezhető, ha úgy tetszik, fülbemászó dallamszerkezet, a lemez középen elhelyezkedő szerzemények egyszerűen elhalványodnak a csúcspontok árnyékában.

Az emlékezetes pillanatok közé tartozik a korábban már említett nyitó, „Clenching the Fists of Dissent” a maga tíz és fél perces hosszával. Aztán ott van a „Beautiful Mourning”, ami ugyan jóval rövidebb, viszont a refrénje simán bedolgozza magát a hallgató hosszú távú memóriájába. Megkerülhetetlen darab a következő „Aesthetics of Hate” is, ahol eszelős ritmusszekció követi a megtáltosodott gitárokat - még jó, hogy egy belassulásnál mindenki lélegzethez jut.

Ezután következik a kevésbé sikerült „Now I Lay Thee Down” és a „Slanderous”, amelyek természetesen nem gagyi szerzemények, csak a többiekhez képest halványabbak. Más lemezen simán number one lenne belőlük.

A befejező hármas ismét zseniális. A „Halo” nyugis kezdése megnyugtatja az előzmények miatt háborgó lelket, hogy aztán apránként felpörögjön a tempó és simán leszálljon az ember feje - természetesen csak a bólogatástól, bár annyira nem lesz vészes a sebesség, viszont ebben van a lemez legfogósabb refrénje. A „Wolves” ismét „harapósabb” szerzemény, de a záró „A Farewell to Arms” epikussága még ezt is túlszárnyalja.

A második lemezen ritkaságok és a kislemezek B oldalára kerül számok hallhatóak. Kezdésként rögtön egy klasszikus Iron Maiden-feldolgozás (Hallowed Be Thy Name) a Kerrang! magazin tribute korongjáról. A srácok ehhez nem nagyon tettek hozzá semmit - csupán súlyosabban adják elő.

Egyébként ez igaz a többi feldolgozásra is (Poison Idea, Nirvana, Bad Brains, Discharge, Black Sabbath, Cro-Mags). Vagyis úgy válogattak, hogy az eredetik valamennyire passzoljanak a jelenlegi Machine Head irányvonalhoz (na jó, a Bad Brains opusz kilóg némileg ebből a sorból).

A maradék felvételek (szám szerint négy) pedig saját szerzemények sorlemezen nem szereplő verziói. Ezek igazából csak a rajongóknak jelentenek pluszt - gondolok itt például a „Halo” két évvel korábbi demo változatára. Bár azért a „Ten Ton Hammer” mixe kimondottan ütősre sikerült.

A harmadik lemez színtiszta kényeztetés, mivel a mai, vizuálisan szegény, pontosabban fogalmazva metal látnivalókban szegény korunkban öröm a koncertfelvételeket és videókat rejtő koron elindítása.

Időben visszafelé haladunk, így elsőként egy 2008-as koncerten bizonyítják tudásukat, hogy aztán egy négy évvel korábbi fellépéssel záruljon az élő műsor. Jó érzés látni, esetükben nem a stúdiótechnika, hanem a tényleges tudás áll a minőségi zene mögött. Azért nem lehet könnyű minden este eljátszani ezt a riffekben gazdag, tempóváltásokban bővelkedő programot.

Búcsúzásként pedig nem csak a The Blackening három hivatalos videóját nézhetjük meg, hanem két, „így készült” felvételt is (bár igazából ez megint csak a rajongóknak okoz eufóriát).

Úgy vélem, a Machine Head hatodik stúdiólemeze remek darab, ami ugyan nem tökéletes, de egyértelműen az együttes legjobb lemeze. A hangzás erőteljes, arányos, a borító (főként a turnéverzió koptatott csomagolása) egyedi, itt nincs mibe belekötni. Azt hiszem a rajongók velem együtt már akkor is boldogok lesznek, ha a következő, hetedik korong CSAK ennyire lesz jó.

Az együttes tagjai:
Robb Flynn - gitár, ének
Phil Demmel - gitár
Adam Duce - basszusgitár, háttérének
Dave McClain - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. Clenching the Fists of Dissent
2. Beautiful Mourning
3. Aesthetics of Hate
4. Now I Lay Thee Down
5. Slanderous
6. Halo
7. Wolves
8. A Farewell to Arms

CD2
1. Hallowed Be Thy Name
2. Alan’s On Fire
3. Negative Creep
4. Season Wither
5. My Misery
6. House of Suffering
7. The Possibility of Life’s Destruction
8. Ten Ton Hammer (Extended Original Mix)
9. Hole In The Sky
10. Colors
11. Hard Times (Live in New York)
12. Halo (I Want Your Soul - demo 2005)
13. Aesthetics of Hate (Thras-terpiece - demo 2005)

DVD
With Full Force 2008 koncert
1. Clenching The Fists Of Dissent
2. Now I Lay Thee Down
3. Halo

Rock In Rio 2008 koncert
4. Aesthetics Of Hate
5. Davidian

Download 2007 koncert
6. Imperium
7. Old

Burn My Eyes 10th Anniversary 2004
8. A Thousand Lies
9. The Rage To Overcome
10. Death Church
11. Blood For Blood

Videóklippek
12. Halo
13. Now I Lay Thee Down
14. Aesthetics Of Hate

15. The Making Of The Videos
16. The Making Of The Blackening

Diszkográfia:
Burn My Eyes (1994)
The More Things Change... (1997)
The Burning Red (1999)
Supercharger (2001)
Through the Ashes of Empires (2003)
The Blackening (2007) 
Unto the Locust (2011