Jo Walton: Farthing
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 12. 29.
Újabb alternatív történelemre építő könyv - úgy látszik az irányzat népszerűsége töretlenül növekszik mind idehaza, mind külföldön.
Ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen időnként mindenki elgondolkozik élete fordulópontjain, s felteszi a kérdést, ugyan mi lett volna, ha egy adott pillanatban másként dönt. Ha elvállalja az állást, ha nem megy el az első randira - és a többi.
De ugyanez működik nagyobb léptékben is: teszem azt a magyarok maradnak az őshazában, a kínaiak nem állítják le a felfedező expedíciókat, benzinmotor helyett elektromos áram hajtja Ford autóját... Szóval a lehetőségek végtelenek, csupán egy jól megválasztott kiindulási pontra van szükség, s persze egy remek íróra, aki képes izgalmasan megírni a sztorit.
S akkor még nem is említettem a számtalan díszítési lehetőséget, ami a szimpla alternatív világot tovább színesítheti. Mágia, fantasztikus állatok, fajok - a lehetőségnek egyedül az írók fantáziája szab határt.
Szerencsénkre az utóbbi években magyar nyelven is számos efféle regényt olvashattunk (például Naomi Novik vagy Orson Scott Card művei). De ne feledjük el Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban című könyvét sem, amelyben a II. világháborút nem a szövetségesek, hanem a német és japán birodalmak nyerték meg, s ennek következtében a világ felosztása is másként történt. Vagy ott van Richard Harris könyve, a Führer-nap, ami szintén a Harmadik Birodalom győzelmét veszi kiindulási alapnak.
Jo Walton még nem mondja biztosra Hitler győzelmét (az orosz fronton évek óta folynak a harcok), azonban Angliát ez már cseppet sem érinti, mivel 1941-ben a szigetország békét köt (Winston Churchill tiltakozása ellenére), és ettől kezdve úgymond külsősként nézi a kontinensen zajló eseményeket.
Egyszóval a történelmi háttér adott, s ebben a torz angol környezetben mozognak a könyv hősei, akik akaratukon kívül gyilkossági ügybe belekeverednek. Aminek ráadásul politikai színezete is van, amit a sajtó aztán kellőképpen felfúj.
A hangulat leginkább a hatvanas-hetvenes évek politikai filmjeire emlékeztet, amelyekben a becsületes ember(ek) vívják szélmalomharcukat a demokrácia leple alatt ügyködő hatalmasságokkal szemben…
A befejezést emberbaráti okokból nem árulom el, legfeljebb annyit, hogy angolul már a napvilágot látott Walton következő két regénye is, melyekben újra találkozhatunk Peter Carmichael nyomozóval.
A kötet meglátásom szerint kilóg „A képzelet mesterei” sorozatból, mivel inkább krimi, mintsem fantasy. Ezt az „apróságot” leszámítva azonban nincs bajom vele, korrekt, a klasszikus hagyományokat idéző detektívtörténet.
Ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen időnként mindenki elgondolkozik élete fordulópontjain, s felteszi a kérdést, ugyan mi lett volna, ha egy adott pillanatban másként dönt. Ha elvállalja az állást, ha nem megy el az első randira - és a többi.
De ugyanez működik nagyobb léptékben is: teszem azt a magyarok maradnak az őshazában, a kínaiak nem állítják le a felfedező expedíciókat, benzinmotor helyett elektromos áram hajtja Ford autóját... Szóval a lehetőségek végtelenek, csupán egy jól megválasztott kiindulási pontra van szükség, s persze egy remek íróra, aki képes izgalmasan megírni a sztorit.
S akkor még nem is említettem a számtalan díszítési lehetőséget, ami a szimpla alternatív világot tovább színesítheti. Mágia, fantasztikus állatok, fajok - a lehetőségnek egyedül az írók fantáziája szab határt.
Szerencsénkre az utóbbi években magyar nyelven is számos efféle regényt olvashattunk (például Naomi Novik vagy Orson Scott Card művei). De ne feledjük el Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban című könyvét sem, amelyben a II. világháborút nem a szövetségesek, hanem a német és japán birodalmak nyerték meg, s ennek következtében a világ felosztása is másként történt. Vagy ott van Richard Harris könyve, a Führer-nap, ami szintén a Harmadik Birodalom győzelmét veszi kiindulási alapnak.
Jo Walton még nem mondja biztosra Hitler győzelmét (az orosz fronton évek óta folynak a harcok), azonban Angliát ez már cseppet sem érinti, mivel 1941-ben a szigetország békét köt (Winston Churchill tiltakozása ellenére), és ettől kezdve úgymond külsősként nézi a kontinensen zajló eseményeket.
Egyszóval a történelmi háttér adott, s ebben a torz angol környezetben mozognak a könyv hősei, akik akaratukon kívül gyilkossági ügybe belekeverednek. Aminek ráadásul politikai színezete is van, amit a sajtó aztán kellőképpen felfúj.
A hangulat leginkább a hatvanas-hetvenes évek politikai filmjeire emlékeztet, amelyekben a becsületes ember(ek) vívják szélmalomharcukat a demokrácia leple alatt ügyködő hatalmasságokkal szemben…
A befejezést emberbaráti okokból nem árulom el, legfeljebb annyit, hogy angolul már a napvilágot látott Walton következő két regénye is, melyekben újra találkozhatunk Peter Carmichael nyomozóval.
A kötet meglátásom szerint kilóg „A képzelet mesterei” sorozatból, mivel inkább krimi, mintsem fantasy. Ezt az „apróságot” leszámítva azonban nincs bajom vele, korrekt, a klasszikus hagyományokat idéző detektívtörténet.