Arnaldur Indriðason: Távoli hangok
Írta: Roboz Gábor | 2008. 12. 23.
A tavaly indult, minden szempontból igényes Skandináv krimik-sorozat lassan, de nagyon biztosan tágítja az itthon csak szórványosan kiadott északi bűnügyi irodalom körét.
Hakan Nesser mellett Arnaldur Indriðasontól is a sokadik kötetet vehetjük kézbe. A tucatnyi nyelvre fordított szerző (akinek Arnaldur Indriðason: Vérvonal című könyvéből tavaly a hazai Titanic-fesztiválon is vetített film készült) igazi világsikert könyvelhet el magának, számos komoly presztízsű díj birtokosa, személyében tehát a magyar olvasók Izland legnevesebb krimiíróját üdvözölhetik.
Az író több mint tíz éve futó sorozatának főhőse Erlendur felügyelő, a reykjavíki rendőrség veterán, elmagányosodott figurája, illetve pár fős csapata, akik könyvről könyvre derítik fel az aktuális bűneseteket.
A nálunk nem kronologikusan kiadott széria ötödik kötetében a város egyik neves szállodájában Télapó-jelmezbe öltözött holttestet találnak.
A helyszínre érkező rendőrcsapat a groteszk látványon túl azzal kénytelen szembesülni, hogy bár a meggyilkolt férfi már hosszú ideje a szállodában dolgozott (és élt), igazából senki nem ismeri, így a tettes kiléte mellett az áldozat személyazonosságát is rejtély fedi.
Az üggyel párhuzamosan nyomozás indul egy brutálisan bántalmazott kisfiú ügyében, valamint nyomon kísérhetjük Erlendur nyomozó magánéletét is - vagyis a szerzőt ismerők azt kapják, amire az előző regények fényében valószínűleg számítanak.
Indriðason sokat épít a múltra és a magánéletre: a regény központi áldozatának fokozatos megismerése során elénk tárul az egykor ígéretes tehetség csúnyán félresiklott élete, valamint a nyomozást vezető Erlendur hasonlóan szomorú sorsa.
A felügyelő saját lányával folytatott vívódása-békekeresése már ismerős lehet a korábbi kötetekből, ahogyan a borongós atmoszféra is, de a szerző ezúttal még messzebb megy.
A párhuzamosan futtatott szálak Ross Macdonald tragikus történeteit idézik, amelyek szintén súlyosan beteg családokról mesélnek, de kevésbé hatásvadász módon: a Távoli hangok ugyanis halmozza a borzalmakat, és egy idő után már nehéz megütközni a csak kilátástalanságot sugárzó regény eseményein.
Ezzel együtt a skandináv krimik kedvelői jól járnak a könyvvel, különösen azok, akik a tragikus sorsokat elbeszélő, minden humortól mentes történeteket részesítik előnyben.
Részlet a regényből
Hakan Nesser mellett Arnaldur Indriðasontól is a sokadik kötetet vehetjük kézbe. A tucatnyi nyelvre fordított szerző (akinek Arnaldur Indriðason: Vérvonal című könyvéből tavaly a hazai Titanic-fesztiválon is vetített film készült) igazi világsikert könyvelhet el magának, számos komoly presztízsű díj birtokosa, személyében tehát a magyar olvasók Izland legnevesebb krimiíróját üdvözölhetik.
Az író több mint tíz éve futó sorozatának főhőse Erlendur felügyelő, a reykjavíki rendőrség veterán, elmagányosodott figurája, illetve pár fős csapata, akik könyvről könyvre derítik fel az aktuális bűneseteket.
A nálunk nem kronologikusan kiadott széria ötödik kötetében a város egyik neves szállodájában Télapó-jelmezbe öltözött holttestet találnak.
A helyszínre érkező rendőrcsapat a groteszk látványon túl azzal kénytelen szembesülni, hogy bár a meggyilkolt férfi már hosszú ideje a szállodában dolgozott (és élt), igazából senki nem ismeri, így a tettes kiléte mellett az áldozat személyazonosságát is rejtély fedi.
Az üggyel párhuzamosan nyomozás indul egy brutálisan bántalmazott kisfiú ügyében, valamint nyomon kísérhetjük Erlendur nyomozó magánéletét is - vagyis a szerzőt ismerők azt kapják, amire az előző regények fényében valószínűleg számítanak.
Indriðason sokat épít a múltra és a magánéletre: a regény központi áldozatának fokozatos megismerése során elénk tárul az egykor ígéretes tehetség csúnyán félresiklott élete, valamint a nyomozást vezető Erlendur hasonlóan szomorú sorsa.
A felügyelő saját lányával folytatott vívódása-békekeresése már ismerős lehet a korábbi kötetekből, ahogyan a borongós atmoszféra is, de a szerző ezúttal még messzebb megy.
A párhuzamosan futtatott szálak Ross Macdonald tragikus történeteit idézik, amelyek szintén súlyosan beteg családokról mesélnek, de kevésbé hatásvadász módon: a Távoli hangok ugyanis halmozza a borzalmakat, és egy idő után már nehéz megütközni a csak kilátástalanságot sugárzó regény eseményein.
Ezzel együtt a skandináv krimik kedvelői jól járnak a könyvvel, különösen azok, akik a tragikus sorsokat elbeszélő, minden humortól mentes történeteket részesítik előnyben.
Részlet a regényből