FőképEnnél tökéletesebb nem is lehetett volna a könyv kiadásának időzítése! Hogy mire ez a nagy öröm? Gondolom nem véletlenül lett így összehangolva az album kiadása és a Szépművészeti Múzeum új időszakos tárlata, a Jézus nyomában, El Greco Szent Jánosa, ami 2008. december 12-től 2009. február 5-ig tekinthető meg.

Hát ez az, ami engem feldobott: amiket az albumban láttam, olvastam, „kézzelfoghatóvá” válnak, felcsigázott érdeklődésem pedig nem marad kielégítetlenül.

El Greco Domenikosz Theotokopulosz néven született Kréta szigetén 1541 körül. Korai festészetéről kevés információ maradt fent, csakúgy, mint magánéletéről. Annyi bizonyos, hogy a bizánci festészeti hagyományok szellemében dolgozott, egészen Velencébe vándorlásáig.

Itt ismerkedett meg Tintoretto és a kortárs velencei művészek szemléletével, majd Rómába ment, ahol felfedezte Michelangelo életművét. Műhelyt nyitott, de mégse telepedett le véglegesen. 4 év múlva, 1576-ban Kasztílába vándorolt, Madridban, majd Toledóban települt le.

Hamar híre ment tehetségének. Festeni kezdett II. Fülöp megrendelésére, több előkelő polgárról portrék, illetve vallási témájú képek születtek.
Ezeken már uralkodnak az el grecos jellegzetességek: megnyúlt alakok, nyers-friss eldolgozás (ami mögött egyébként egy szembetegséget gyanítanak), erős vallásosság.

1578-ban született meg fia (Jorge Manuel Theotokopulosz), aki később apja nyomdokaiba lépett, de nem szárnyalta túl a nagy elődöt.
Az „Orgaz gróf temetése” című képpel futott be igazán 1586-88 körül. Szobrász- és építészeti ambíciói azonban kevésbé ismertek, mert elpusztultak, eltűntek, s csak leírásokból tudni, hogy igazi polihisztor volt.

A spanyol vallásos szellem, ami a legutolsó ecsetvonásáig áthatja képeit, a végletekig szenvedélyes személyiségre utal. 1614-ben bekövetkezett halála után művészete hosszú időre feledésbe merült, csak a XX. században fedezték fel újra.

A művészeti album már formájában, méretében is könnyedségre enged következtetni.

Végre egy művészettörténeti album, ami könnyed, érthető, olvasmányos, és mindez úgy, hogy a „lazaság” nem megy az értékének a rovására. Ellenkezőleg: megszűnik a távolság a befogadó és téma között.
Szóval egészen hamar sikerült felvillanyozódnom olvasása közben és ezt csak fokozta, hogy kitűnő minőségű reprodukciók gazdagítják, mi több, egy kép egy oldalra került. Aminek nagyon örülök, mert nem szeretem, ha két oldalon osztozik egy mű (elég bosszantó, ha a kötésnél kettévágott kép torzul, ezáltal komoly mértékben csökken az élvezeti értéke).

Amit nem értek viszont, hogy miért van vége egy szónak a közepén, utána 3 oldal kép, majd onnan folytatódik a szöveg, csakhogy addigra már rég elfelejtjük, miről is volt szó korábban, mert közben több oldalnyi kép terelte el a figyelmünket.

Tartalmilag a könyv ugrál az életrajzi elemek és a műelemzés között, de kellemesen összhangba hozza a kettőt. Rámutat a kortárs szellemre és a kor szigorú-buzgó hite által átjárt mindennapokra, ízelítőt nyerünk a korból, hallunk híres kortársakról.

Az elég sokat elárul, hogy a festő maga is vitába keveredett az egyházzal, mert egyik festményén nagyobb szárnyat festett az angyalnak, mint amekkorát a művészeti kánonok előírnak. A pert szerencsésen megnyerte az inkvizícióval szemben: azzal védekezett, hogy arányosan festette a szárnyakat az emberi testtel.
El Greco élete tele van ismeretlen foltokkal, így festészete az, ami leírást adhat lényéről.

Remélem azért, hogy kevesen elégednek meg azzal, amit az album nyújt, és ha már elolvasták, kedvet kapnak ellátogatni a Szépművészeti Múzeumba, ahol élőben is megcsodálhatják a mester műveit.
Hátborzongató érzés ilyen remekművek előtt állni. A táskában meg nyugodtan ott lapulhat az El Greco album.

Az albumban szereplő képek listája:
Pietá (1565-1570)
Madonnát a gyermekével festő Szent Lukács (1567 előtt)
Szűz Mária elszenderedése (1567 előtt)
A Szent Család (1585)
Pásztorok imádása (1570)
Fiú gyertyával (El Sóplon) (1570)
Allegória gyertyát gyújtó fiúval, majommal és bolonddal (Fabula) (1585-1590)
A kufárok kiűzése a templomból (1570)
Krisztus meggyógyítja a vakokat (1576-1577)
Vincenzo Anastagi máltai lovag egész alakos portréja (1571-1576)
Sobrász képmása (1576-1578)
Bűnbánó Magdolna (1580)
Szent Sebestyén (1577-1587)
Megfeszített Krisztus donátorokkal (1590)
Szentháromság (1577-1579)
Krisztust megfosztják ruháitól (El Espolio) (1577-1579)
Jézus nevének imádása (II. Fülöp álma) (1570-es évek vége)
Szent Mauritius és a thébai légió mártíromsága (1580-1582)
Krisztus a kereszttel (1580)
Veronika kendője (1580)
Madonna (Mater Dolorosa) (1590)
Ismeretlen lovag (1583-1585)
Jorge Manuel Theotokopulosznak, a művész fiának arcképe (1600-1605)
Assisi Szent Ferenc stigmatizációja (1570)
Szent Domonkos imája (1586-1590)
Diego de Corvarrubias képmása (1600 körül)
Giulio Clovio képmása (1571-1572)
Orgaz gróf temetése (1586-1588)
Madonna a Gyermekkel, Szent Martina és Szent Ágnes (1597-1599)
A Szent Család Szent Mária Magdolnával (1590-1595)
Az angyali üdvözlet (1596-1600)
Szűz Mária mennybemenetele (1608-1613)
Szűz Mária megkoronázása (1591 körül)
Krisztus a kereszten (1596-1600)
Krisztus megkeresztelése (1608-1628)
Szent Lajos francia király és egy apród (1590-es évek)
Szent Márton és a koldus (1597-1599)
Krisztus az olajfák hegyén (1600-1605)
Toledo látképe (1597-1599)
Idős férfi portréja (1587-1597)
Fernando Nino de Guevara bíboros főinkvizítor portréja (1600 körül)
Szent Ferenc és Leó testvér a halálról elmélkedik (1600-as évek eleje)
Szent Ferenc látomása (1600-1605)
Antonio de Covarrubias y Leiva képmása (1600 körül)
Hermelines hölgy (1570-es évek vége)
Szent Péter és Szent Pál apostol (1587-1592)
Szent Lukács (1605-1610)
Szent Ildefonz látomása (1603-1605)
Az ötödik pecsét feltörése (1608-1614)
Feltámadás (1605-1610)
Szent Pál (1608-1614)
A megváltó Krisztus (1608-1614)
Keresztelő Szent János (1600)
Szent Péter (1610-es évek)
Fray Hortension Félix Paravicino képmása (1609)
Prelátus portréja (1610-1614)
A tudós Szent Jeromos (1590-1600)
A templom megtisztítása (1600 körül)
Laokoón és fiai (1610-1614)
A pásztorok imádása (1610)
A születés (1603-1605)
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (1610-es évek eleje)
A Szűz házassága (1612-1614)