FőképHa Katy Perry gyümölcssaláta lenne - márpedig vannak jelei annak, hogy imidzsét tekintve legalábbis kacérkodik a gondolattal -, az ízes-színes darabokat nem cukortól csöpögő szirupban tálalnák, hanem fejbevágó, néhol kissé fanyar, de egyértelműen és minden cseppjében a zsigerekre ható koktélban tocsogna.

A szárnypróbálgatások idején az Avril Lavigne-nel, Shakirával és a Kornnal is együtt dolgozó The Matrix partnersége ellenére sokáig nélkülözöttségtől szenvedő Perry szövegei enyhén szólva is szarkasztikusak, néhol pedig nyíltan odamondogatósak - és nem egyszer könnyen félreérthetőek.

Tökéletesen példázza ezt a homofóbnak és férfigyűlölőnek kikiáltott „Ur So Gay” esete, amit (rendesen átrágva a szöveget) jómagam inkább frusztráltnak és/vagy valamiféle frusztrációra reflektálónak mondanék.
Ám a sokak által leszbikus (és szintén férfigyűlölő) himnuszként elkönyvelt „I Kissed A Girl” sem kifejezetten Perry coming outja, hanem viccesen dühösködő oldalvágás a zeneiparnak: ahogy annak idején a t.A.T.u.-nak, most valóban neki is valamiféle kreált arculat és botrány kell ahhoz, hogy végül befusson.

A videó sikere után a sajtó mindenesetre az unalomig feszegette a leszbikus témát.

De hogy a zene se felejtődjön el, Perry legtöbb kritikusával ellentétben én úgy érzem, hogy nem egylemezes szenzációról van itt szó, hanem potenciálisan tartós sikerű pop-rock díváról, aki ugyan semmi kézzelfoghatóval nem állt még elő (kétalbumnyi - végül visszatartott - anyagot elkészített már debütáló korongja előtt).

A gitárok, a dob és basszus (meg minden más) az amerikai pop punk szcénára jellemzően keményen és profin szól, de ez eleve elvárható egy reménybeli sztártól.
A Perryt ért hatások változatossága azonban szerintem biztosíték lehet a fennmaradásra. Mert ez a hang durván, nyersen, érzelemgazdagon tökéletes, mintha Lene Lovichét gyúrták volna össze Gwen Stefaniéval, Alanis Morissette-éval és Poe-éval.

Morissette számainak átvett aromája leginkább a csodálatosan szenvedélyes „Lost”-ban, míg Poe-é az elektronikus effektekkel teli (és mellbevágóan eltalált rezekkel kiegészített) „Ur So Gay”-ben érvényesül leginkább.
De Perry maga mindvégig egyéni, összetéveszthetetlen, és sokszor egészen megindító marad.

Ha ellenben kedvencet kellene választanom, bármennyire nehéz is kiemelni egyetlen számot, talán a „Waking Up In Vegas”-ra vagy a „Thinking Of You”-ra tenném le a voksomat. Ezek az akár Avril Lavigne-hez is méltónak tekinthető miniopusok a poposított punk frissességétől, hevétől oly elevenek, miközben Perry a maximumot hozza ki bennük hangi adottságaiból.

Desszertnek mindenképp kellemes a One Of The Boys, a - hozzám hasonlóan - perverzebb ízlésűk pedig akár főételként is fogyaszthatják.

Előadó:
Katy Perry - ének, zongora

Közreműködők:
Greg Wells - gitár, basszusgitár, billentyűk, dob, programozás
Dan Chase - billentyűk, programozás
Butch Walker - gitár, basszusgitár, billentyűk, dob, programozás
Dr. Luke - gitár, basszusgitár, dob, programozás
Ted Bruner - gitár, basszusgitár, dob, programozás
Dave Stewart - gitár, billentyűk
Benny Bianco - dob, programozás
Max Martin - gitár
Sean Gould - gitár
Dave Levita - gitár
Scott Cutler - gitár
Dave Katz - gitár, programozás
Paul Bushnell - basszusgitár
Sam Hollander - programozás
Josh Freeze - dob
Steven Wolf - dob
Jerry Hay - rézfúzósok
Gary Grant - rézfúvósok
Bill Reichenbach - rézfúvósok
Dan Higgins - rázfúvósok
Cathy Dennis - vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. One Of The Boys
2. I Kissed A Girl
3. Waking Up In Vegas
4. Thinking Of You
5. Mannequin
6. Ur So Gay
7. Hot N Cold
8. If You Can Afford Me
9. Lost
10. Self Inflicted
11. I’m Still Breathing
12. Fingerprints

Bónusz:
13. I Kissed A Girl (Rock Mix)
14. I Kissed A Girl (Video)

Diszkográfia:
One Of The Boys (2008)