Hergé: Vörös Rackham kincse
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 12. 15.
Egy borongós őszi napon szerkesztőségünk prominens képviselői ismét összezártan múlatják az időt. Míg a főszerkesztőre várnak, az ebből a szempontból elvetemült Rajongó - kihasználva a holtidőt - aktuális olvasnivalóját veszi kézbe, ami persze azonmód felkelti a többiek kíváncsiságát.
Bizonytalan: Mid van?
Kritikus: Ha jól látom ismét Tintin, a pre-punk frizurás belga egyik kalandját dobta a gép neki, ami meg kell mondjam, a jelen körülmények között szerencsés választás, mivel ennél sokkal durvább leosztások is vannak manapság.
Rajongó: Miről beszélsz?
Bizonytalan: Kritikus legutolsó választása nem volt túl szerencsés, az általa választott könyvről kiderült, hogy hétszáz oldalnyi, kimondottan nehéz szöveg. Hehe. De ő kérte. Milyen az új Tintin?
Rajongó: Ez már a hatodik füzet, és szokás szerint nagyon jó, ráadásul új szereplő - Tournesoil úr - is felbukkan. Ez a történet tulajdonképpen jellemző sorozatra, mivel kétrészes kaland. Az előzőről már írtam (lásd Az Unikornis titka ajánlót). Az amolyan modern kincskeresés volt, középkori képsorokkal főszerezve - ahol kalózok halmozzák halomba az ellent, de balsorsukra összefutnak egy tökös tengerésszel, aki ügyesen elintézi őket.
Bizonytalan: Akkor amolyan Tia Carrere féle (alias Sydney Fox) Az elveszett ereklyék fosztogatói sorozatból kalandról van szó? Ott kezdődtek mindig az epizódok azokkal a jópofa régi jelenetekkel, amiket aztán a modern kutatás...
Kritikus: Ebből elég, kizárt dolog, hogy a lenyalt hajú Tintin akkora rajongótáborral rendelkezzen, mint a Honoluluban született ex-modell. Különben sem hiszem, hogy Hergé valós kalózról mintázta figurát.
Rajongó: Na, ebben most tévedsz. Az 1682-ben született angol John Rackham szolgált Vörös Rackham alapjául. Ő volt az, aki kalózként elsőként használ halálfejes lobogót (bár nála még két szablya volt lábszárcsontok helyett), valamint hajóján két női kalóz is szolgált.
Hergé kihagyta a nőket, és Vörös Rackham sem sok oldalon szerepel, mert hajójával együtt felrobban. Az akkor vízbe került kincset keressük most, kimondottan sok vicces körítéssel vegyítve.
Kritikus: Akkor ez most kaland vagy humor? Nehéz elképzelni, miféle cserkésztréfákon szórakoztak a múlt század negyvenes éveiben nyugaton.
Rajongó: Alapvetően kaland, ami érzésem szerint a megszokottnál több humoros betétet tartalmaz. Van itt minden, mint a búcsúban: helyzetkomikum, képi humor, vicces párbeszéd, beszólás, börleszk…
Kritikus: Ez valami humorlexikon? Mert úgy hangzik.
Rajongó: Ugyan dehogy, csak éppen Hergé mókás képsorokat helyez a kincskeresés izgalmai közé. Egyszerűen muszáj nevetni, amikor a két balga-belga detektív matróznak álcázza magát, és SÉTAPÁLCÁVAL jelentkezik szolgálatra.
Vagy amikor Haddock kapitány lakásán megjelennek Vörös Rackham utódai, és jussukat követelik a még meg sem talált kincsből, névjeggyel, családfával igazolva származásukat - non plus ultraként megjegyzem, hogy fekete bőrű is van köztük!
De az is mókás, amikor megérkeznek a kincses szigetre, és az ottani beszélő papagájok úgy káromkodnak, mint Haddock kapitány. Vagy amikor a kapitány dühében egy kókuszpálmához vágja a csákányát és….
Bizonytalan: Akkor ez a sztori is tele van állattal, mint annak idején pár Mozaik füzet? Mert azokat csíptem, amikor például egy sült fajdkakas után rohangáltak a szereplők.
Rajongó: Ez szerintem jobb. Tintin kutyáját - akit egyébként Milou-nak hívnak - például több ízben megvádolja a hajószakács, hogy lopja az élelmet. Ez persze nem egészen alaptalan állítás, de amikor egy üveg whisky is eltűnik, a derék eb lekerül a gyanúsítottak listájáról. De vannak itt majmok, rákok, és persze cápák.
Kritikus: A borítón látható cápaalakú tengeralattjáró, nagyon csinos, de azért látszik, hogy nem egy műszaki ember tervezőasztalán született.
Rajongó: Ebben, még ha közvetve is, de már megint tévedsz. Ugyanis 2006-ban Jacques Cousteau unokája, Fabien elkészített egy cápa alakú tengeralattjárót, amit pont Tintin járműve inspirált. Egyébként az egész kincskeresésben a befejező csavar tetszett a legjobban, amikor…
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó, és mélyen tisztelt főszerkesztőnk érkezése más irányt ad a beszélgetésnek.
Bizonytalan: Mid van?
Kritikus: Ha jól látom ismét Tintin, a pre-punk frizurás belga egyik kalandját dobta a gép neki, ami meg kell mondjam, a jelen körülmények között szerencsés választás, mivel ennél sokkal durvább leosztások is vannak manapság.
Rajongó: Miről beszélsz?
Bizonytalan: Kritikus legutolsó választása nem volt túl szerencsés, az általa választott könyvről kiderült, hogy hétszáz oldalnyi, kimondottan nehéz szöveg. Hehe. De ő kérte. Milyen az új Tintin?
Rajongó: Ez már a hatodik füzet, és szokás szerint nagyon jó, ráadásul új szereplő - Tournesoil úr - is felbukkan. Ez a történet tulajdonképpen jellemző sorozatra, mivel kétrészes kaland. Az előzőről már írtam (lásd Az Unikornis titka ajánlót). Az amolyan modern kincskeresés volt, középkori képsorokkal főszerezve - ahol kalózok halmozzák halomba az ellent, de balsorsukra összefutnak egy tökös tengerésszel, aki ügyesen elintézi őket.
Bizonytalan: Akkor amolyan Tia Carrere féle (alias Sydney Fox) Az elveszett ereklyék fosztogatói sorozatból kalandról van szó? Ott kezdődtek mindig az epizódok azokkal a jópofa régi jelenetekkel, amiket aztán a modern kutatás...
Kritikus: Ebből elég, kizárt dolog, hogy a lenyalt hajú Tintin akkora rajongótáborral rendelkezzen, mint a Honoluluban született ex-modell. Különben sem hiszem, hogy Hergé valós kalózról mintázta figurát.
Rajongó: Na, ebben most tévedsz. Az 1682-ben született angol John Rackham szolgált Vörös Rackham alapjául. Ő volt az, aki kalózként elsőként használ halálfejes lobogót (bár nála még két szablya volt lábszárcsontok helyett), valamint hajóján két női kalóz is szolgált.
Hergé kihagyta a nőket, és Vörös Rackham sem sok oldalon szerepel, mert hajójával együtt felrobban. Az akkor vízbe került kincset keressük most, kimondottan sok vicces körítéssel vegyítve.
Kritikus: Akkor ez most kaland vagy humor? Nehéz elképzelni, miféle cserkésztréfákon szórakoztak a múlt század negyvenes éveiben nyugaton.
Rajongó: Alapvetően kaland, ami érzésem szerint a megszokottnál több humoros betétet tartalmaz. Van itt minden, mint a búcsúban: helyzetkomikum, képi humor, vicces párbeszéd, beszólás, börleszk…
Kritikus: Ez valami humorlexikon? Mert úgy hangzik.
Rajongó: Ugyan dehogy, csak éppen Hergé mókás képsorokat helyez a kincskeresés izgalmai közé. Egyszerűen muszáj nevetni, amikor a két balga-belga detektív matróznak álcázza magát, és SÉTAPÁLCÁVAL jelentkezik szolgálatra.
Vagy amikor Haddock kapitány lakásán megjelennek Vörös Rackham utódai, és jussukat követelik a még meg sem talált kincsből, névjeggyel, családfával igazolva származásukat - non plus ultraként megjegyzem, hogy fekete bőrű is van köztük!
De az is mókás, amikor megérkeznek a kincses szigetre, és az ottani beszélő papagájok úgy káromkodnak, mint Haddock kapitány. Vagy amikor a kapitány dühében egy kókuszpálmához vágja a csákányát és….
Bizonytalan: Akkor ez a sztori is tele van állattal, mint annak idején pár Mozaik füzet? Mert azokat csíptem, amikor például egy sült fajdkakas után rohangáltak a szereplők.
Rajongó: Ez szerintem jobb. Tintin kutyáját - akit egyébként Milou-nak hívnak - például több ízben megvádolja a hajószakács, hogy lopja az élelmet. Ez persze nem egészen alaptalan állítás, de amikor egy üveg whisky is eltűnik, a derék eb lekerül a gyanúsítottak listájáról. De vannak itt majmok, rákok, és persze cápák.
Kritikus: A borítón látható cápaalakú tengeralattjáró, nagyon csinos, de azért látszik, hogy nem egy műszaki ember tervezőasztalán született.
Rajongó: Ebben, még ha közvetve is, de már megint tévedsz. Ugyanis 2006-ban Jacques Cousteau unokája, Fabien elkészített egy cápa alakú tengeralattjárót, amit pont Tintin járműve inspirált. Egyébként az egész kincskeresésben a befejező csavar tetszett a legjobban, amikor…
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó, és mélyen tisztelt főszerkesztőnk érkezése más irányt ad a beszélgetésnek.