FőképElérkezett végre, amire már évek (évtizedek) óta vártunk. Mindannyiunk kedvenc Rózsa Sándora évek óta csak ígérgetett és halogatott, s mikor már valószínűleg senki sem számított rá, rászabadította a világra a kínai demokráciát.
Most, hogy itt van, persze sokan kritizálják és nem értik, hogy miért nem másolta le a korábbi sikerdalait.

Magam sem tudtam, hogy milyen elvárásaim lehetnének egy új Guns N’ Roses albummal szemben, mert bár annak idején én is rongyosra hallgattam a teljes diszkográfiát kazettán, meg a sulidiszkóban is az est fénypontja volt egy-egy dal felcsendülése, azóta csak nagy ritkán került elő.

Az új lemez hallatán azonban azt kell mondanom, hogy igen, pontosan ezt vártam, vagyis ez az, amit egyszerre lehet tiszta lelkiismerettel a régebbi lemezek mellé rakni, emellett pedig egy mai fejjel is simán élvezhető lemez.
Ami megállja a helyét más remek produkciók mellett is, vagyis szerintem egyaránt élvezheti egy hozzám hasonló őskövület és egy tegnap óta hajat növesztő ifjú rocker.

Tény, hogy Dizzy Reed billentyűsön kívül mindenki lecserélődött Axl körül és hát persze, hogy hiányoznak ezek az arcok, de azért a mai világban nem olyan nehéz keríteni például egy tehetséges gitárost.
Ráadásul a régi zenéjük akkora klasszikus még ma is, hogy szerintem a legtöbb, akár fiatal gitáros is fél kézzel el tudja nyomni a „Don’t Cry” szólóját.

Van azonban valami, amit az ex-gunnereknek sem sikerült a Velvet Revolverben pótolni, ez pedig maga Axl.
Akármekkora roncs is az az ember a kábítószerektől, meg az életmódjától, akármennyire is elviselhetetlen és megalomániás, a mai napig olyan erő, érzékenység, szenvedély és dög van a hangjában, ami ilyen zenével együtt a legkiválóbb párosítás, emellett pedig hatalmas dalokat tud írni és azokból ide is jutott bőven.

Van köztük olyan, ami a vad és tombolós oldalukat idézi (a címadó dalon kívül ilyen például a „Better”, a „Scraped”, a „Riad n’ the Bedouins”, vagy a nu-metalos, mátrixos hangulatot idéző „Shackler’s Revenge”), és ami nekem még ennél is jobban tetszett mindig is, az a másik oldal, amelyet például az „Estranged”, vagy a „Yesterday” című dalokkal lehet jól bemutatni.

Szerencsére ezekből van bőven, s hallgatva őket olyan nosztalgikus érzés kerít hatalmába, amit már nem is reméltem a rózsás együttestől.
Kedvencem a „There was a Time”, a „Catcher in the Rye”, a „Street of Dreams” és az „I.R.S.”, amiket ugyan már a korábban kiszivárgott demóverzióban is volt szerencsém megismerni, de itt teljes valójukban és befejezve, ha lehet, még hatásosabbak.

Aki még nem hallotta az új korongot és kételkedik benne, hogy a Guns N’ Roses fel tud érni egykori zsenijéhez, annak ajánlanám, hogy hallgassa meg a „There Was a Time” című darabot, ami egy nagyon kellemes múltidézés és többek közt egy olyan feelinges gitárszóló van benne, aminek hallatán Slash annyira már nem is hiányzik.

Aki pedig a samplereket, a Nine Inch Nailsre jellemző gépies hangzást tartja túlzásnak, annak felhívnám a figyelmét, hogy a Use Your Illusions óta tizenhét év telt el. Bizony haladunk a korral, én sem hordom már az akkor aktuális flanelingemet, szóval meg lehet barátkozni vele.
Ettől a Chinese Democracy még nem lett ipari metal, hanem inkább egy nagyon is retrós hangulatú, ám modern hangzású, tökös hard rock lemez.

Véleményem szerint a Guns N’ Roses százszor hitelesebb az új lemezével, mint korabeli kollégájuk, a Metallica mai kiábrándító teljesítménye.
Valószínűleg sosem ér már fel eredeti fényéhez a zenekar és talán kisebb sikereik lesznek a mai zenei életben, de Axl azért megmutatta, hogy van még benne spiritusz. Csodálatos ez az újjászületés, kíváncsian várom a folytatást, addig meg biztos ezt a lemezt is unalomig fogom pörgetni!

Az együttes tagjai:
Axl Rose - ének, vokál, billentyűk, szintetizátor
Dizzy Reed - szintetizátor, vokál, zongora
Robin Finck -gitár, szintetizátor
Tommy Stinson - basszusgitár
Chris Pitman - basszusgitár, szintetizátor, vokál, mellotron, programozás
Bryan "Brain" Mantia - dobok, programozás
Ron "Bumblefoot" Thal -gitár
Richard Fortus - gitár
Frank Ferrer - dobok

Közreműködők:
Pete Scaturro - szintetizátor
Sebastian Bach - vokál
Patti Hood - hárfa
Buckethead - gitár
Paul Tobias - gitár, zongora

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Chinese Democracy
2. Shackler`s Revenge
3. Better
4. Street of Dreams
5. If the World
6. There Was a Time
7. Catcher in the Rye
8. Scraped
9. Riad n` the Bedouins
10. Sorry
11. I.R.S.
12. Madagascar
13. This I Love
14. Prostitute

Diszkográfia:
Appetite for Destruction (1987)
G N` R Lies (1988)
Use Your Illusion I (1991)
Use Your Illusion II (1991)
"The Spaghetti Incident?" (1993)
Chinese Democracy (2008)