Főkép

Az úgy volt, hogy ismerőseim közül senki nem tudott/akart csatlakozni e jeles eseményhez. Én meg, mivel előítéletes ember vagyok - az e nélküli, olyan ritka, mint a fehér holló -, mindjárt azt képzeltem, hogy nem is igazán fog majd „bejönni” nekem ez a buli.

Erre mintegy rátéve egy lapáttal, az időjárás sem fogadta kegyeibe a koncertlátogatókat. Szitált az eső, hideg is volt és még a szél is fújdogált, ami talán nem is olyan meglepő, hiszen az A38 a Duna-parton ring a vízen.
De a hajó gyomrában legalább kellemes meleg fogadott.

A hangulatot DJ Nadir volt hivatott megteremteni, aki tuti, hogy elismert szakember, viszont nekem az általa prezentált zenei blokk nagyon nem jött be.
Oké, egy-két nóta rendben volt, de mivel a nyolc órai kezdés fél tízig elhúzódott, ez szinte elhanyagolhatóvá vált az összkép tekintetében. Ahogy észrevettem, nem voltam egyedül ezzel az érzéssel.

A koncerten egyébként a tíz éves gyerektől a nyugdíjasig szinte minden korosztály képviseltette magát, sőt, a rockertől, a party-arcon keresztül a diszkósig sokan tették tiszteletüket.
Ez meglepő, és egyben örömteli is volt számomra, ráadásul ismét bebizonyította, hogy a világzenének igenis van létjogosultsága és nagyon is sokféle korú és beállítottságú ember vonzódik hozzá.

Durván másfél órás várakozás után végre színpadra lépett a Yava. Ha DJ Nadir produkcióját nem kísérte különösebb tetszésnyilvánítás, most aztán több se kellett, mindenki kieresztette a hangját.
A kívülállók így már az első pillanatban meggyőződhettek arról, hogy a magát Folcore Punk Brigade-nak aposztrofáló zenekart igencsak szereti a közönség. És ez az érzés kölcsönös volt: szinte tapinthatóan áramlott lefelé a színpadról a Yava zene- és közönségszeretete.

Így talán nem nehéz elképzelni, hogy előítéletem gyorsan tovaszállt és magával ragadott valamiféle jóleső, eufórikus érzés.

A Yava zenéje, így ez a koncert is kiváló példa arra, hogyan lehet összhangba hozni és ötvözni a népi, a középkori és a modern kor hangszereinek (duda, koboz, elektromos gitár, basszusgitár, dobszerkó, stb.) hangzás- és dallamvilágát; a nép-, a reneszánsz-, némely esetben a közeli és a távoli Kelet zenéjét.
Magyarországon nincs is még egy ehhez fogható brigád, talán a német Saltatio Mortist tudnám megemlíteni, akik a folk rock és a hard rock között egyensúlyoznak tekerőlantokkal, töröksípokkal, dudákkal felszerelkezve.

Mivel az esemény a Folcore című, debütáló lemezt bemutató koncert volt, természetes, hogy vendégek is érkeztek a színpadra. Sintho, aki az Indonéz szigetvilágból érkezett hozzánk, végigvokálozta a koncertet Dus Polettet kísérve.
Hasonlóképpen az első másodperctől a színpadon teljesített szolgálatot Jócsik János a Korai Örömből.
Aztán erre járt Grandpierre Attila, a volt VHK (Vágtázó Halottkémek), most a VCSSZ (Vágtázó Csodaszarvas) énekese, valamint fellépett az album zenei producere, Mátyás Attila (Sex Action, MAB, F.O. System) is.

Így a vége felé mindenféleképpen meg kell említenem az MTA SZTAKI Médiatechnológia Csapatát, akik két nagyobb és egy kisebb vászonra varázsoltak a zenével összhangban lévő képi világot.
Vetítésük révén az ember még könnyebben befogadójává vált a Yava zenéjének.

Mást nagyon nem is tudok mondani a legeslegvégén, csak annyit, hogy aki nem volt ott, az magára vessen.

Kapcsolódó írás: Yava: Folcore (CD)