Lee Ji-Hyung - Lee Yun-Hee - Kara: Démonnapló 1-2.
Írta: Hegedűs Tamás | 2008. 12. 05.
A Démonnapló egy fiatal fiú kiképzésének története, akit tolvajból démonnagyúrrá nevelnek.
Raenef maga sem volt tudatában annak, hogy démonnak született, míg rá nem talált Eclipse, akit az istenek bíztak meg az ifjú karrierjének egyengetésével, hogy egy napon majd kegyetlen démon váljék belőle.
Ám a feladat nem is olyan egyszerű, mivel Raenef alapjában véve jólelkű, távol áll tőle, hogy lovagokat gyilkoljon és falvakat pusztítson el, vagyis hogy egyáltalán gonosz legyen.
A történet más mangákhoz hasonlóan egyből a közepén kezdődik, az előzményeket pedig később ismerhetjük meg.
A sztori elsőre érdekesnek hangzik, nekem a kivitelezésével vannak fenntartásaim. Láttam már néhány olyan mangát, amit brutalitása miatt nem adnék gyerekek kezébe, ez pedig épp azok ellentéte: szigorúan gyerekeknek ajánlott.
A kicsit erősebb részeket itt egész egyszerűen törölték, és a többi is nagyon le van szelídítve a témához képest. Ez nem is olyan nagy meglepetés, ha elárulom, hogy az első könyv szerzője épp azért nem tudta folytatni a történetet, mert gimnáziumi felvételijére készült.
Az egész könyvre jellemző egyébként ez a gyermeki látásmód, így nem csak a szövegben, de a képi megjelenítésben is az látszik, hogy kissé eltúlzottan próbáltak édibédi, aranyos és szerethető szereplőket alkotni - ami egyébként sikerült is.
Számomra egy kissé túl csapongó és gyerekes ez a stílus, de egy nálam jóval fiatalabb, vagy a műfajra sokkal nyitottabb ember bizonyára élvezettel forgatja majd.
Tipikusan az a fajta manga ez, amit a hétvégi matiné keretében a tv-ben lehet látni, és ami ott jóval könnyebben is érvényesül, mint kinyomtatva, fekete-fehérben. A rajzok is ezt a stílust idézik: csapongóak a képkockák, feltűnően eltúlzottak és arányaikban jól elkülönülnek az események.
A szereplők androgünként való megjelenítése pedig nyitva hagy egy kiskaput, azaz lehetőséget ad akár az egy nemhez tartozóknak is érzelmeik elmélyítésére - szigorúan plátói alapon, ahogy az más mangákban is előfordul olykor.
Írásomból talán úgy tűnhet, hogy negatívan viszonyulok ezen alkotáshoz, de igazából csak nem az én világom a műfajnak ez a vonala. Ettől függetlenül másnak még adhat többet ez a sorozat: érdekes és aranyos történetet, bepillantást egy másik világba, és szerethető főhősöket.
Raenef maga sem volt tudatában annak, hogy démonnak született, míg rá nem talált Eclipse, akit az istenek bíztak meg az ifjú karrierjének egyengetésével, hogy egy napon majd kegyetlen démon váljék belőle.
Ám a feladat nem is olyan egyszerű, mivel Raenef alapjában véve jólelkű, távol áll tőle, hogy lovagokat gyilkoljon és falvakat pusztítson el, vagyis hogy egyáltalán gonosz legyen.
A történet más mangákhoz hasonlóan egyből a közepén kezdődik, az előzményeket pedig később ismerhetjük meg.
A sztori elsőre érdekesnek hangzik, nekem a kivitelezésével vannak fenntartásaim. Láttam már néhány olyan mangát, amit brutalitása miatt nem adnék gyerekek kezébe, ez pedig épp azok ellentéte: szigorúan gyerekeknek ajánlott.
A kicsit erősebb részeket itt egész egyszerűen törölték, és a többi is nagyon le van szelídítve a témához képest. Ez nem is olyan nagy meglepetés, ha elárulom, hogy az első könyv szerzője épp azért nem tudta folytatni a történetet, mert gimnáziumi felvételijére készült.
Az egész könyvre jellemző egyébként ez a gyermeki látásmód, így nem csak a szövegben, de a képi megjelenítésben is az látszik, hogy kissé eltúlzottan próbáltak édibédi, aranyos és szerethető szereplőket alkotni - ami egyébként sikerült is.
Számomra egy kissé túl csapongó és gyerekes ez a stílus, de egy nálam jóval fiatalabb, vagy a műfajra sokkal nyitottabb ember bizonyára élvezettel forgatja majd.
Tipikusan az a fajta manga ez, amit a hétvégi matiné keretében a tv-ben lehet látni, és ami ott jóval könnyebben is érvényesül, mint kinyomtatva, fekete-fehérben. A rajzok is ezt a stílust idézik: csapongóak a képkockák, feltűnően eltúlzottak és arányaikban jól elkülönülnek az események.
A szereplők androgünként való megjelenítése pedig nyitva hagy egy kiskaput, azaz lehetőséget ad akár az egy nemhez tartozóknak is érzelmeik elmélyítésére - szigorúan plátói alapon, ahogy az más mangákban is előfordul olykor.
Írásomból talán úgy tűnhet, hogy negatívan viszonyulok ezen alkotáshoz, de igazából csak nem az én világom a műfajnak ez a vonala. Ettől függetlenül másnak még adhat többet ez a sorozat: érdekes és aranyos történetet, bepillantást egy másik világba, és szerethető főhősöket.