FőképUgyan elviekben semmi kifogásom a profin összerakott divatcsapatok ellen, mégis üdítő érzés olyan zenét hallani, ami őszintén, szívből jövőn, és ami a legfontosabb, alkotó módon éri el ugyanazt, amit a többnyire puszta megszólaltatóként közreműködő előadók - a megtervezettségnek köszönhetően nyilván minden részletében hibátlan - muzsikájától kapunk.

És ha mindez zeneileg éppoly kiváló, ha nem sokkalta tökéletesebb, mint a kiadók céltudatos kreálmányai, akkor hiánytalan az élvezet.

A Lovegun valamilyen véletlen szerencse folytán pontosan azt a zenét játssza, pontosan azt az imidzset öltötte magára, amivel a kereskedelmi sikerhez optimalizált csapatok komoly vetélytársaivá válhatnak.
A hard rock és a glam metal gyökerekből táplálkozó zenéjük, amihez némi punk rock feeling is vegyül, lendületes, odamondogatós, magával ragadó.

A gitárriffek harapnak, a dob és a bőgő kegyetlenül odateszi magát, a himnikus refréneket nem lehet nem együtt énekelni Noával, miközben a szövegek súlyos mondanivalót rejtenek magukban.
S valóban rejtenek, mivel ha nem figyelünk jobban oda - márpedig a kellemes dallamok egyértelműen eladják magukat, és még mielőtt észrevennénk, már meg is jegyeztük a sorokat -, azt hihetnénk, hogy csupán a megszokott haverok-buli-rock’n’roll tematikát járják körül.

Ám hallgassunk csak bele az albumot nyitó „Hallelujá”-ba, amelynek szövege a blaszfémiával kacérkodik, és a Tankcsapdáéhoz hasonló nyersességgel ad át egy sokunk által ismert életérzést.

Vagy a „Megtenném”-be, ami azt meséli el fülbemászó melódiákkal, hogy bárki, bármikor prostituálja magát, ha épp úgy kívánja az érdeke. Ennél egyetemesebb problémát talán nem is tudnék említeni, hiszen a hazugság a mindennapoktól a nagypolitikáig mindenütt tetten érhető.

Noa ráadásul saját „kollégáit” sem kíméli. A „Haknisztár” a zenét nem lélekből, hanem kizárólag a pénzért, az extra haszonért, szakmányba készítő és játszó műzenekarokat pellengérezi ki.

Ha pedig elsősorban a zenei finomságokra lennénk kíváncsiak, érdemes jobban belemerülni a „Hazárdjáték” nagyszerű ének-vokál harmóniáiba, vagy a sötétebb tónusú „Nincs válasz” húzós-gyönyörű témáiba.

És bár a dalok zömére egyfajta punkosabb, letisztultabb zeneiség és felépítés jellemző a klasszikus hard rockkal, s különösen a progresszívebb vagy neoklasszikus vonulatokkal összevetve, a gitárszólók igencsak a helyükön vannak: pontosan annyit és olyat kapunk, ami odakívánkozik.

Friss, dögös és izgalmas a Lovegun második lemeze. Jómagam akár naponta tucatszor is meg tudnám hallgatni, de hogy másnak mit ad, azt meg nem mondhatom. Próbálkozni mindenesetre érdemes vele, és ha már megtesszük, figyeljünk a finomságokra is.

Az együttes tagjai:
Noa Rock - ének
ZZ - gitár
Szityó - basszusgitár
Pisti - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Halleluja
2. Hazárdjáték
3. Megtenném
4. Mama
5. Seveled
6. Haknisztár
7. Nincs válasz
8. Hagyj békén!
9. Minden szó
10. Holnaptól

Bónusz:
11. Above The River

Diszkográfia:
Love & Roll (2007)
Lovegun Live (DVD) (2007)
Halleluja (2008)