FőképA rohamosan fejlődő tudományos és technikai „ágazatok”, valamint az egy emberre jutó, nagyságrendekkel megnövekedett információ mennyisége óhatatlanul is magukkal hozzák, hogy a holnap emberének, pontosabban a gyerekeknek képesnek kell lenniük mindezek befogadására.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a felnőttek számára mára egyre inkább követelmény, hogy egész életükön át képesek legyenek a tanulásra.

Így talán nem is csoda, hogy Magyarország legismertebb sci-fi magazinja, a Galaktika, amely időnként a valóság felé fordulva a jelen egy szeletét boncolgatja, most a modernizálódó és talán alapjaiban átalakuló oktatás bemutatására kerít sort.

A Hipergalaktika 2 részletes és mélyreható kitekintést nyújt az oktatás távlatairól. Szinte minden új technológia említésre kerül benne - e-tanulás, eTwinning, Sulinet web 2.0, IKT (információs és kommunikációs technológiák) projektek és módszertanok -, amely lehetőséget nyújt egy újfajta tanulási módszer használatára.
Emellett természetesen szóba kerül a digitális pedagógia, a felsőoktatás jövője, a webdidaktika, a nyelv és a tanulás kérdése, és még sorolhatnám.

Persze a Hipergalaktika 2 nem pusztán ismeretterjesztő mű, a különböző témákat egy-egy novella vezeti fel, amelyek valamilyen szinten próbálják bevezetni/rávezetni - több-kevesebb sikerrel - az olvasót, hogy mire is számíthat a következő oldalakon.

Az olvasottak alapján azt mondhatom, hogy akinek gyermeke lassan iskolás korba ér, az feltétlen nézzen utána a témának - ennek egyik kiindulópontja akár ez a kiadvány is lehet -, mert a felvázolt lehetőségek és célok miatt teljesen mást fog jelenteni az oktatás, mint akkor, amikor ő ült az iskolapadban.

Akit nem fenyeget a gyerek iskoláztatása probléma, annak is érdemes tájékozódnia, hiszen egy részről jó, ha tud róla, hogy ezen a „fronton” milyen változások várhatók, és mik vannak már; valamint könnyen ismét az „iskolapadba” kerülhet az élet/munka által megkövetelt nagyobb (szakmai)tudás miatt.

Azt mindenféleképpen meg kell említenem, hogy a Hipergalaktika 2 számos kérdést indukált bennem, és valamifajta szkepticizmussal tekintek jelen pillanatban - leginkább a novelláknak köszönhetően - a felvázolt új oktatási formára/formákra.

Szerintem még mindig nagyságrendekkel több nebuló utálja az iskolát és a tanulást, mint amennyi szereti.
Aztán persze az is kérdés, hogy mondjuk írni hogyan lehet megtanulni, ha már most a billentyű bűvöletében élünk, meg persze - egy kollegám vetette fel a kérdést - vajon tíz-húsz év múlva bárki is fog-e mondjuk papírra írni ceruzával vagy tollal. Folyóírással.

A kötetben szereplő írások:
Connie Willis: Hűhó
Az e-tanulás (e-learning) a tudásalapú társadalomban
Abuczki Péter: Lábjegyzet
Jelbeszédes avatár
eTwinning
Alekszander Gromov: Mindenkinek egyformán
Szedlmayer Béla: Digitális esélyegyenlőség
Michael T. Cricket: Az évnyitó
Kovács T. Mihály: Oktatás és jog
A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
IT-Factory
Elektronikus Információszolgáltatás
C. M. Kornbluth: Egy dolog, amit megtanulhatunk
Csibor Zoltán: Webdidaktika
Kánai András: A Mélység egyenletei
Web 2.0 alkalmazások az oktatásban
R. A. Lafferty: Mit tanulnak a camiroyi iskolások?
IKT alapú oktatási projektek
Harc az erőszak ellen
F. Tóth Benedek: Az eredendő tudás
Laufer László: A felsőoktatás jövője
Galántai Zoltán: Megtanulni egy idegen nyelvet
Bódi Zoltán: Nyelv és tanulás a tudományos fikció világában
Harry Harrison: Az örökkön elágazó fa
Digitális pedagógia
Beszélő történelem
Képes Gábor: A legendás űrhajós látogatása
IKT alapú módszertani fejlesztés
Az órai jegyzetelés vége
Isaac Asimov: Milyen jó is lehetett
Wiki és tartalommegosztás az oktatásban