FőképAz immár jó ideje világhírű Csupó Gábor és Arlene Klasky producer-páros legújabb, ezúttal amerikai-magyar koprodukcióban készült rajzfilmjét szinte minden fórumon a Simpson családhoz és a Fecsegő tipegőkhöz hasonlítják, és ami a szarkasztikusan társadalomkritikus hangvételt és a zsigeri humort illeti, kétségtelenül jogosan.
Ám az animáció és a „szereplők” megjelenése engem sokkal inkább a „Jaj, szörnyek” rajzfilmsorozatra emlékeztetett.

De azt hiszem, mindez lényegtelen, hiszen a történet a bevándorlók hadait a félkontinensnyi országba vonzó erőről, az amerikai álomról szól. Ez pedig új szemszögből mutatja ugyanazt az Amerikát, amit Simpsonék kalandjai oly csodálatosan figuráznak ki.

A két főhős, Jóska és Vlad (vagyis Vlagyiszlav) munkaengedély nélküli, vagyis illegális bevándorlóként próbál szerencsét az idegeneket nem csak kizsákmányoló, hanem igazából be- és elfogadni is szinte képtelen újvilágban.
Vlad lányával, Anyjával hármasban bérelnek egy lakást a Los Angeles-i Vista del Marban, melynek tulajdonosa a zombivá aszott egykori statiszta, Ms. Greta Knight.

Ám ahogy mindenki, aki idegen kulturális háttérrel érkezik a lehetőségek hazájába, ők is a maguk módján értelmezik az érvényesülést.
Vlad előbb magáévá teszi a fogyasztói társadalom filozófiáját - persze mindenekelőtt azért, hogy minél több amerikai nőt magáévá tehessen így, míg Jóska magyaros virtussal ellenszegül a képmutatásnak, és kis híján sikert is arat, amikor még magát Christina Aguilerát is filléres boltjához csábítja.

Jobban belegondolva azonban kettejük célja egy és ugyanaz: pénzt és nőket szerezni, bármi áron. És ők mindent be is vetnek, mindent megpróbálnak az étteremnyitástól a vegetarianizmuson és a kidobóságon át a vodkaivó versenyig. De amikor már úgy tűnne, sikert aratnak, mindig akad valami, ami meghiúsítja tervüket.

Ez így elmesélve persze meglehetősen száraz, de a kiváló és kiválóan megszólaltatott szövegek, a néha tarantinói (ön)iróniával megtöltött szituációk, a rengeteg fallikus vicc, az amerikai valóságot (és a szexualitást) az abszurditásig eltúlozva tálaló jelenetek, no meg a két hatalmas szívű főszereplő „természetellenes” barátsága végig szórakoztatóvá teszik a filmet.

Bár nem igazán gyerekeknek való, azt hiszem, elsősorban mégis a kamasz korosztály kacag majd legtöbbet ezen a meglehetősen rövid, de annál feketébb - valahogy mégis könnyed - humorú vígjátékon.