A hazugság szabályai (film)
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 10. 29.
Elszigetelt, gótikus rémregénybe illő környezet, a múlt elmosódott, töredékes felvillanásai, komoran fenyegető hangulat.
Efféle képekkel nyit a sötét tónusaival és időnként szemcsésségével is a művészi megfogalmazás benyomását erősítő alkotás, A hazugság szabályai.
Pedig a hegyekben, egy erdőben eldugott kúria önmagában akár idilli hátteret is biztosíthatna ahhoz a rehabilitációs programhoz, melyben a drogról önként, keményen emberséges csoportterápia révén leszokni próbáló szenvedélybetegeknek három terapeuta segít kitörölni, felülírni a múltat.
Ebbe a csoportba jelentkezik Roman, aki saját bevallása szerint korábban egyik kezelttel sem találkozott, holott dílerként rengeteg drogossal kapcsolatba kerülhetett. Ám a látszat - mint szinte mindig - csupán ideiglenesen megnyugtató csalás.
Romannak ugyanis hamar szembesülnie kell vele, hogy noha múltját nem tárhatja fel őszintén, nem térhet ki a gyanúsítgatás, és ami még ennél is kellemetlenebb, az őt egykori tetteiért titokban felelősségre vonó nemezise elől.
Rá kell döbbennünk azonban, hogy Roman esete cseppet sem egyedi vagy rendkívüli. Mindannyian múltbéli hibáink terhét hordozzuk, és pusztán áltatás elhitetni magunkkal, hogy megszabadulhatunk hibáink következményeitől.
Hiszen nem kell tudatmódosítókat szednünk ahhoz, hogy egy meggondolatlan tettünkkel tönkretegyük a mások, vagy épp önmagunk életét.
És a szembesítésre nem is feltétlenül azonnal kerül sor. Amikor már azt hihetnénk, hogy a szabadulás kapujába értünk, akkor állnak elénk a váddal, mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy vádlónk megelégszik azzal, hogy összetör, megaláz, és az örök bizonytalanság poklába taszít minket.
E csodálatosan fényképezett, hol bensőséges, hol egyszerűen csak gyönyörű, hol naturalista, hol pusztán dokumentarista snitteket keverő alkotás döbbenetes erejét a színészi játék, mindenekelőtt a Milant alakító Jiří Langmajer meggyőző teljesítménye adja.
Jóllehet a rendező, saját bevallása szerint, hasonló drogos közegben gyűjtött személyes tapasztalatot a filmhez, az általa felvetett probléma egyetemes. Épp ezért érdemes megnéznie mindenkinek.
Efféle képekkel nyit a sötét tónusaival és időnként szemcsésségével is a művészi megfogalmazás benyomását erősítő alkotás, A hazugság szabályai.
Pedig a hegyekben, egy erdőben eldugott kúria önmagában akár idilli hátteret is biztosíthatna ahhoz a rehabilitációs programhoz, melyben a drogról önként, keményen emberséges csoportterápia révén leszokni próbáló szenvedélybetegeknek három terapeuta segít kitörölni, felülírni a múltat.
Ebbe a csoportba jelentkezik Roman, aki saját bevallása szerint korábban egyik kezelttel sem találkozott, holott dílerként rengeteg drogossal kapcsolatba kerülhetett. Ám a látszat - mint szinte mindig - csupán ideiglenesen megnyugtató csalás.
Romannak ugyanis hamar szembesülnie kell vele, hogy noha múltját nem tárhatja fel őszintén, nem térhet ki a gyanúsítgatás, és ami még ennél is kellemetlenebb, az őt egykori tetteiért titokban felelősségre vonó nemezise elől.
Rá kell döbbennünk azonban, hogy Roman esete cseppet sem egyedi vagy rendkívüli. Mindannyian múltbéli hibáink terhét hordozzuk, és pusztán áltatás elhitetni magunkkal, hogy megszabadulhatunk hibáink következményeitől.
Hiszen nem kell tudatmódosítókat szednünk ahhoz, hogy egy meggondolatlan tettünkkel tönkretegyük a mások, vagy épp önmagunk életét.
És a szembesítésre nem is feltétlenül azonnal kerül sor. Amikor már azt hihetnénk, hogy a szabadulás kapujába értünk, akkor állnak elénk a váddal, mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy vádlónk megelégszik azzal, hogy összetör, megaláz, és az örök bizonytalanság poklába taszít minket.
E csodálatosan fényképezett, hol bensőséges, hol egyszerűen csak gyönyörű, hol naturalista, hol pusztán dokumentarista snitteket keverő alkotás döbbenetes erejét a színészi játék, mindenekelőtt a Milant alakító Jiří Langmajer meggyőző teljesítménye adja.
Jóllehet a rendező, saját bevallása szerint, hasonló drogos közegben gyűjtött személyes tapasztalatot a filmhez, az általa felvetett probléma egyetemes. Épp ezért érdemes megnéznie mindenkinek.