Főkép
Az Iced Earth új lemezének apropóján talán itt volt az ideje, hogy felelevenítsük a kezdetektől a történet alapjait, emellett pedig a Century Media részéről is éppen most vált aktuálissá a náluk kiadott lemezek extrákkal bővített verzióinak újbóli megjelentetése.

A Something Wicked This Way Comes című korong kiadása idején az Iced Earth mondhatni karrierje csúcspontján volt.
Az előző lemez elsöprő siker volt, emellett pedig a Nevermore-ral közös turné sok új rajongót szerzett nekik. Nevük egy csapásra fontos tényezővé vált a metal színtéren.

Jon Schaffernek nehéz dolga akadt, hiszen a The Dark Sagával kissé magasra tették a lécet, amit az elvárásoknak megfelelve illő lett volna felülmúlni, de legalábbis megközelíteni.
A végeredmény egy olyan lemez lett, ami az egyszer már bevált sablon alapján készült, és hát miért is változtatott volna bárki a nyerő recepten.

Ha a két lemezt összehasonlítanánk, azt a meglepő felfedezést tehetnénk, hogy mind zeneileg, mind szerkezetileg nagyon hasonlítanak, s az új lemez dalai sorra az előző albumon szereplő számok ikertestvérei.
Itt is ugyanolyan középtempós döngöléssel indul a lemez a „Burning Times”-zal, mint anno, amit egy lírai dal követ a „Melancholy” képében, és így tovább.

Ezzel alapvetően nem is lenne semmi gond, csakhogy ezen a lemezen azért szerepelnek kevésbé erős dalok is.
Lehet, hogy szentségtörés ezt mondanom, de a zenekar barátját búcsúztató „Watching Over Me” szerintem a legcikibb Iced Earth-dal. A szövegét egész egyszerűen túl hatásvadásznak és kissé primitívnek tartom, s valahogy nincs meg benne az a pátosz, amit egyébként képesek lennének belevarázsolni.

Ez ugyanígy vonatkozik a „Blessed Are You” című balladára is. Ez egy mezei heavy metal-együttesnél elmegy, de az Iced Earth-től azért többet várnék. Hasonló a helyzet a „Stand Alone”-nál is, ami szintén kissé egyszerű és üres darab. Jó kis zúzás van benne, csak én hiányolom a mélyebb tartalmat belőle.

Sorolhatnám még az ilyen aggályaimat, de igazából azért vannak ezen a lemezen jó nóták is és ez sokkal fontosabb.
A már említett „Burning Times” mellett viszonylag jól eltalálták a durva és thrashes „Disciples of the Lie”-t, a változatos „Consequences” is egész kellemes darab, vagy a metallicás „Reaping Stone”, és persze a „Melancholy”, ami az egyik legnagyobb slágerükké nőtte ki magát - nem véletlenül -, és akkor még nem említettük a három záró tételt.

A Something Wicked trilógia minden egyes darabja nagyon erős tétel, rendkívül jól megkomponált és kidolgozott, hangulatos, hidegrázós dalok. A 2008-as kiadás három bónuszdalt is rejt, amelyek közül talán a Black Sabbath „Electric Funeral”-ja lett a legütősebb.

Lehet, hogy csak én látom ilyen cinikusan a banda ezen lemezét, szóval remélem, senkinek nem vettem el a kedvét tőle! Igazából ez még így is elég jó teljesítmény tőlük, és ha inkább a későbbi Horror Show-hoz hasonlítanánk, akkor magasan veri azt.

Az együttes tagjai:
Jon Schaffer - gitár, vokál
Matthew Barlow - ének
James MacDonough - basszusgitár

Közreműködők:
Larry Tarnowski - gitár
Mark Prator - dobok
Susan McQuinn - furulya
Howard Helm - zongora
Tracy Marie LaBarbera - vokál
Jim Morris - billentyű, gitár, vokál
Roger Hughes - mandolin

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Burning Times
2. Melancholy (Holy Martyr)
3. Disciples of the Lie
4. Watching Over Me
5. Stand Alone
6. Consequences
7. My Own Savior
8. Reaping Stone
9. 1776
10. Blessed Are You
11. Prophecy
12. Birth of the Wicked
13. The Coming Curse

bónusz::
14. Shooting Star
15. Electric Funeral
16. The Ripper

Diszkográfia:
Iced Earth (1990)
The Night of the Stormrider (1991)
Burnt Offerings(1995)
The Dark Saga (1996)
Days of Purgatory (1997) válogatás
Something Wicked this Way comes (1998)
Alive in Athens (1999) koncert
Horror Show (2001)
Dark Genesis (2002) gyűjteményes doboz
The Glorious Burden (2004)
The Blessed and the Damned (2004) válogatás
Gettysburg (1863) (2005) DVD
Alive in Athens (2006) DVD
Framing Armageddon: Something Wicked Part 1 (2007)
The Crucible of Man: Something Wicked Part 2 (2008)