FőképA japán származású Jun Miyake nagyon különleges figurája a világ zenei életének. Zenei tanulmányait az USA-ban, Bostonban és New Yorkban folytatta, majd az iskolák elvégzése után visszatért szülőhazájába, Japánba és karrierjét jazz trombitásként kezdte.

Eddigi több mint 25 éves zenei pályafutásába rengeteg dolog belefért. Együtt dolgozott a világhírű filmrendezővel, Oliver Stone-nal; de kipróbálta magát a sokak által csak megélhetési zeneszerzésnek titulált reklámzenék világában is.

Munkáját minden bizonnyal professzionális módon végezte, mert a megrendelői között olyan hatalmas világcégek voltak, mint a Minolta, a Hitachi, a Mitsubishi, a Toyota, a Japan Telecom, a Dunlop, a Maxel és a Sony.

Miyake 1996-ban 2 audio lemezre összegyűjtötte híresebb reklámzenéit és kiadta őket (CM Tracks Vol. 1-2). Eddig megjelent albumainak listáját böngészve jól látható, hogy az előadó az elmúlt évek alatt nagyon sokféle zenei stílusban kipróbálta magát.

Miyake új lemeze sok muzsikust és egy komplett nagyzenekart megmozgató produkció. Az album hangzásvilágát nem lehet egyértelműen meghatározni, mert abban éppúgy felfedezhetünk bossa, jazz és klasszikus elemeket, mint a 21. század elektronikus zenéjének motívumait.

Két dolog azonban azonnal kiderül Miyake új lemezének első meghallgatása után. Egyrészt a komponista-előadó imádja a zenei kísérletezést. Másrészt - az előbbiekből fakadóan - igyekszik egymástól távol álló hangzásokat egyesíteni.

A repertoár első számát, az „Alviverde”-t hallgatva nekem azonnal Astrud Gilberto neve ugrott be. A dal hangzásvilága kísértetiesen gilberto-s.
Azonban Miyake különböző zenei betétekkel és effektekkel is „megbolondította” a dalt. A végeredmény egy lüktető, nagyvárosi zene.
A komponista a folytatásban is előszeretettel alkalmazza ezt a fajta kettősséget.

A „The here and after”-ben a Tori Amos és Dido világát idéző, kicsit melankolikus hangulatot teremtő, fojtott, már-már suttogó énekhang olykor üvegesen és fémesen szóló instrumentum kíséretet kap.

A korongon három olyan kompozíciót találtam, ami már az első meghallgatás során megfogott. Közülük a latinos atmoszférájú „Turn Back” néhány momentumában a Keresztapa című film főcímdalát idézte fel bennem.
Szép vonalvezetésű, a korábban említett „szélsőségektől” mentes szerzemény.

Az éjszakai nagyváros hangulatát árasztó, zongora és fúvós kettősre épülő „Abandon Sight”-ot akár tipikus filmzenének is nevezhetném. Mindig ehhez hasonló kompozíciók kerülnek elő, amikor a főhős éjszaka éppen valamelyik nagyvárosban, mondjuk New York-ban autózik. Nagyon harmonikus zene.

A harmadik kedvenc pedig a „Le Voyageur Solitaire”. A dalban Arthur H. kissé melankolikus, már-már balladisztikus éneke képviseli az egyik pólust. A másik oldalon a The Cosmic Voice of Bulgaria névre hallgató kórus friss, energikus „belépői” vannak. A két oldal között kialakuló párbeszéd teszi igazán szórakoztatóvá a produkciót.

A divattervezők a saját vízióik megvalósítása érdekében képesek bármit bármivel ötvözni. Számomra Miyake zeneszerzői és előadói tevékenysége eléggé „divattervezős”. Hiszen ő is azt teszi a hangokkal, hangzásokkal, mint a divatkreátorok a különféle ruhazáti alapanyagokkal: mindent mindennel ötvöz.
Ez az album csak azok számára fog valódi élvezetet jelenteni, akik elfogadják Miyake ezen „játékszabályait”.

Előadó:
Jun Miyake - zongora, effektek

Közreműködők:
Arto Lindsay - ének és gitár
Lisa Papineau - ének
Dahfer Youseff - ének
Arthur H. - ének
Masahiro Itami - elektronikus gitár, gitár
Vinicius Cantuaria - gitár és ütősök
Hitoshi Watanabe - cselló és nagybőgő
Nicolas Montazaud - guiro, surdo
Dairo Miyamoto - alt fuvola, tenor szaxofon
Didier Havet - tuba
Iurie Morar - cimbalom
Peter Scherer - zongora
Hideo Yamaki - dobok
Bolgár Szimfonikus Zenekar
The Cosmic Voice of Bulgaria - kórus

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Alviverde
2. O FIM
3. The here and after
4. Turn back
5. Abandon sight
6. Le Voyageur Solitaire
7. Easturn
8. Le mec dans un train
9. Est-ce que tu peux me voir?
10. Outros Escuros
11. Overture- but the rainbow is so far away
12. Niji wa Tohku

Diszkográfia:
Jun Night Love (1983)
Especially Sexy (1984)
Tokoshie no Tenohira / Love You Tokio (1988)
Entropathy (1993)
CM Tracks Vol. 2 (1996)
CM Tracks Vol. 1 (1996)
Live at CAY `95 (1996)
Latinism Reversible (1997)
Angels Rondo (1998)
PuPu The Soundtrack (1998)
Glam Exotica! (1999)
Mondo Erotica! (2000)
Innocent Bossa in the Mirror (2000)
Mask de 41 Soundtrack (2004)
KIBA-vol. 1 Soundtrack
Stolen from Strangers (2008)