FőképD, a vámpírvadász történetei eredetileg regényben jelentek meg (18 kötet eddig!), majd film készült belőlük - s csak múlt évben indult el a manga verzió.
A Fumax a második részt is a világpremierrel egy időben tudta kihozni, a minőség pedig részükről is jobb lett, ahogy Saiko Takaki (aki nem csak rajzolja, de át is írja a sztorikat) is fejlődött.

Főhősünk, aki dhampir, tehát félember és félvámpír, ki tudja, hova vezető útja során Tepes falujába érkezik.
A település melletti dombon egy fenyegető, ősi rom áll, amiről azt rebesgetik, egykoron a Nemesség (azaz a vámpír faj) emelte, hogy kikísérletezze, mint lehetnének képesek nappal is járni.
Ám ez nem evidens az ott lakók számára - szinte senki nem tudja, mi történt ott évszázadokkal korábban.

Csakhogy történetünk kezdete előtt egy évtizeddel négy falusi gyerek eltűnt a várrom közelében, s mikor pár héttel később felbukkantak, már csak hárman voltak, semmire sem emlékeztek, ám egyikük megőrült.
D érkezésekor pedig néhány ember fényes nappal esik áldozatul vámpírok harapásának...

A falu természetesen a három eltűnt és megkerült egykori gyereket gyanúsítja, de nincs bizonyíték sem a falu tanítója, sem a gyönyörű lány (akit a polgármester kihasznál, és aki a nagyvárosba készül), sem a bolond fiú ellen...

D persze másokra gyanakszik, és a némileg megtekert, avagy néhol kissé nehezen követhető cselekményszál végül nem is olyan könnyen kikövetkeztethető, érdekes végkifejletig fut.

Mindeközben vámpírvadász hősünknek többször is elő kell kapnia a kardját, és Bal Kéz tudására is szüksége van, hogy kiderítse, mi történik, s főleg, hogy mi történt évszázadokkal korábban abban a várban.

Túl sokat most sem tudunk meg a titokzatos D kilétéről, múltjáról, Saiko (és Kikuchi mester) igen szűkmarkúan mérik az információt, epizódonként egy-egy cseppnyivel gazdagítva csupán a képet.
A második részből csupán annyi világlik ki, hogy D is egy kísérlet eredménye, ám ennél többet maximum sejteni lehet. Ez az erős titokzatoskodás azonban nagyon jót tesz a sorozatnak, hiszen D rendkívüli figura még a szörnyen kiterjedt vámpír-irodalomban is.

Emellett, bár a történet sem érdektelen, most is a képi világ és az atmoszféra a kötet legnagyobb erőssége.
Vannak ugyan képek, amiket nem könnyű megfejteni, de összességében Saiko egyszerűsített a stíluson, amennyiben nem visz bele olyan sokféle elemet, mint az első kötetbe.

Ugyanakkor a horrorisztikus részek rémesebbek, az akciók különlegesebbek, a tájat, színhelyet, hangulatot bemutató képek pedig kifejezőbbek lettek.
Az arcábrázolása is jobb, már könnyebb megkülönböztetni az egyes szereplőket, és a közvetített érzelmek is jobban átjönnek (még az elfojtott vagy titkolt gondolatok is).

Súlyos, komor epizód ez, mely nem csupán horror és erotikus elemei miatt nem ajánlott 16 éves kor alatt. Az őszre ígért harmadik rész pedig az, amelyből a 2000-ben bemutatott, idehaza is kapható D, a vámpírvadász - Vérszomj című anime készült.