FőképA könyvsorozat kilencedik kötetében (magyarul még nem jelent meg mindegyik) írócsere történt, az eddig jól teljesítő Max Allan Collins helyére Ken Goddard érkezett (igaz, csak egy epizód erejéig), aki nem számít kezdőnek, hiszen első regénye több mint húsz évvel korábban már idehaza is megjelent (Máglyatűz).

Ezen kívül rémlik még valami léghajós/stadionos felejthetőség a Rakéta regényújságból, de ennek már a címe is kikopott a tudatomból (ha ugyan nem keverem össze valakivel).De nem is a múlt a lényeg, hanem a jelen.

Bevallom őszintén, különösebben nem rajongok a tévésorozatokért, mivel sajnálom rá az időt, amikor mégis ott ragadok egy-egy epizód előtt, az általában a rafinált cselekménynek köszönhető (ennek egyenes következményeként egy halom sorozat eleve esélytelen nálam).

Ezzel csupán jelzem, messze nem vagyok képben a jelenleg már a kilencedik évadnál tartó CSI: Las Vegas, más néven CSI: Crime Scene Investigation belső ügyeiben, fogalmam sincs kivel mi történt, milyen viszonyok vannak a szereplők között és a többi - szóval csak elvétve láttam pár epizódot.
Viszont még ez irányú hiányos műveltségem dacára is tisztában vagyok vele, ez a kötet messze kilóg a többi rész közül.

A hangsúly ugyanis ez alkalommal nem a helyszínelő csoport ténykedésén van, mivel ez a száll háttérbe szorul, helyette Viktor Mialkovsky ténykedése kerül előtérbe. Róla annyit tudunk meg menet közben, hogy az USA hadserege képezte ki mesterlövésznek, s többek között Afganisztánban is bizonyította rátermettségét a tálib mesterlövészekkel szemben.

Az egyenruhás idők azonban már elmúltak, manapság magánzóként keresi mindennapi betevőjét, cseppet sem meglepő módon bérgyilkosként.
Méghozzá jó hírű és eredményes bérgyilkosként, aki sosem kapkodja el akcióit, gondos tervezés és előkészítés után húzza csak meg a ravaszt.
Ezúttal sincs másként, ráadásul még azzal is tisztában van, a vegasi helyszínelőket tapasztalt főnök vezeti (ez lenne Grissom).

Amikor aztán a vihar dúlta sivatagi éjszakában mozgásba lendülnek az események, sokáig csak annyit tudunk biztosan, hogy az egyébként néptelen rezervátumban akkora jövés-menés zajlik, mint egy kisebb falu főutcáján péntek este.

Goddard a Máglyatűz feszültségéhez fogható módon szövi az eseményeket, szinte az utolsó oldalig nyitott a kérdés, kit lőnek le és ki marad életben.
Az izgalom miatt arra már nem is jut időnk, hogy a miértekkel is foglalkozzunk, pedig érdekelt volna, ki volt a megbízó, miért kellett meghalnia az áldozatnak, illetve mi volt a terve Viktornak, s nem utolsó sorban hogy kerülnek képbe a helyszínelők.