Főkép

Amikor szóba kerül a hard-boiled krimi, elsősorban Dashiell Hammettet, Raymond Chandlert és Ross Macdonaldot szokás megemlíteni. Utóbbi a szélesebb közönség számára talán kevésbé ismert, mint Sam Spade és Philip Marlowe atyja, akiknek hírnevét tovább erősítették a klasszikus hollywoodi adaptációk. Bár Lew Archer a mozivásznon csak kétszer bukkant fel (mindkét alkalommal Paul Newman alakításában), megteremtőjét a bűnügyi irodalomban ugyanaz az elismerés övezi, mint két legendás elődjét. Macdonald ugyan radikális újítással nem gazdagította a műfajt, mégsem nevezhető fantáziátlan utódnak: tizennyolc kötetet számláló, a szerző lélektani érdeklődéséről tanúskodó sorozatával olyan magas színvonalú életművet hagyott maga után, amilyet csak kevesen tudnak.

Az Áldozat kerestetikkel pedig végre folytatódik a hazai Macdonald-kiadás sora, és az Európa kiadó remélhetőleg saját, szépemlékű Fekete Sorozatához hasonlót indít most útjára, csak keményfedeles kötetekkel. Akárhogy is, az egészen biztos, hogy a választás tökéletes volt: az ötödik Lew Archer-regényben minden megvan, amiért a műfajt szeretni lehet, és Macdonald újra az eszünkbe vési, hogy rengeteg mindenért lehet.

A filmszerű felütés egy autópályán indítja el a történetet: Archer éppen Sacramento felé hajt, hogy jelentést tegyen egy törvényhozói bizottságnak a kábítószer-kereskedelem után folytatott nyomozásáról, amikor egy haldokló alak inti le az út széléről. A szerencsétlen mexikóin ugyan már nem tud segíteni, a férfi halála azonban egyből berántja Las Cruces kis lélekszámú, de rothadástól így sem mentes városába. Az eltérített whiskyszállítmány ügyének apropóján Archer megismeri a helyi viszonyokat, az autósszálló tulaját, nejét, a seriffet és még pár figurát - hogy aztán ez a közeg is olyan keserű tapasztalattal lássa el, aminek elviseléséhez nem mindennapi szívósságra van szükség.

Lew Archert pedig elődjeihez hasonlóan a legkeményebb fából faragták: belül ugyan érző lélek, a világban viszont csak akkor képes életben maradni, ha elég vastag a kéreg, ami ezt takarja. Éri is jó néhány jobb- és balegyenes, de a magánnyomozó munkájában nem az erőszak jelenti az igazi kihívást, hanem a különféleképpen megmérgezett és/vagy elbukott alakok, akik körülveszik. Bár Archer az ötvenes évek egy kaliforniai kisvárosának ismeri meg csupán egyetlen szeletét, a feltárt állapot a világ bármely más pontján, bármikor előállhatna. Macdonald magánnyomozója nem a gazdag, fényűző életek romlottságával szembesül, mint gyakran elődje-kortársa Marlowe, hanem a lehető legrosszabbal: a család betegségével.

Macdonald az általa bevallottan nagyra tartott elődök szellemében írva nem hagyja el a metsző, cinikus megjegyzéseket, ahogyan a bámulatos érzékenységről tanúskodó, tűpontos leírásokat sem: szinte nincs olyan párbeszéd, amiben ne lenne valami frappáns szóváltás, ahogyan oldal sincs hasonlatok vagy metaforák (netán más költői képek) hosszú sora nélkül. A legjobb értelemben sűrű regény (ami a kiváló fordításnak hála magyarul sem veszít hatásosságából) a zsánertől elvárhatóan komplex cselekményét Archer szűrőjén keresztül ráadásul valami olyan őszinte szomorúság hatja át, ami még inkább növeli a könyv erejét. Nem könnyű olvasmány, ugyanakkor jól példázza, avatott kezekben milyen mélységekig is juthat el a műfaj.

A Lew Archer-sorozat kötetei: Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
Ki így hal meg, ki úgy (The Way Some People Die) (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)