Blackmore’s Night: Secret Voyage (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 09. 18.
Amióta Ritchie Blackmore feloszlatta a Rainbowt, és hitvesével historikus folk rock csapatot alakított, elmondhatni, hogy egészen alaposan megismerkedett a reneszánsz, barokk és romantikus zene trükkjeivel és finomságaival.
A kezdeti lendületet és zsenialitást felváltó rövid hullámvölgy után mostanában megint egészen kiváló albumok kerülnek ki a kezei közül.
Tökéletesen bizonyítja ezt az új, Secret Voyagenak, vagyis titkos utazásnak keresztelt opus nyitó száma, a „God Save The Keg” is.
A magasztos késő reneszánsz indítás, ami egy király bevonulásához is méltó lenne (pedig csak a sörös kupát dicsőíti), a Rainbow utolsó előtti lemezén hallható „Can’t Let You Go” orgonaintrójára emlékeztető, áradó barokkosságba megy át, hogy végül a szerzetesek középkori énekét idéző zsolozsmázással záruljon le.
Az utána következő szöveges dalokban leginkább a különleges hangszerek jelentenek némi újdonságot; rögtön a „Locked Within The Crystal Ball”-ban valamiféle ír hárfaszerűség szólal meg a töröksípok és Blackmore jellegzetes, éneklő Fenderje mellett.
És mintegy ebbe a számba sűrűsödik bele az együttes esszenciája: lendületes, régiesen modern dal ez, ami akár slágerré is lehet.
Aztán jönnek a ringató, andalító, vagy éppen mulatós, talp alá való dalok, de az igazi csemegét - nekem legalábbis - a „Prince Waldecks Galliard” jelenti, ami a reneszánsz gitárirodalom megoldásainak tökéletes szimulakruma, szellemének hibátlan és csodálatos újjáélesztése.
Eleven és magával ragadó, valódi gyöngyszem, mint amilyen a korábbi lemezeken a „Minstrel Hall” vagy a „Memmingen” volt.
Legnagyobb bánatomra azonban pont ez után következik a - nehéz kimondani, mégis ki kell - legfélresikerültebb darab, a „Rainbow Eyes”.
A Rainbow valaha írt legszebb lírai számához ugyanis szerintem semmiképp sem szabadott volna hozzányúlni. A hihetetlen hangszerelésű, hegedűkkel, oboával kísért eredetihez képest a pop-rockosított változat csupán gyenge utánérzés.
Ennek ellenére egy szűz fül bizonyára rengeteg szépséget talál benne; csak azok kifogásolhatnak benne bármit is, akik régóta ismerik az „igazit”.
Ráadásul Blackmore csapata kifejezetten ért a feldolgozásokhoz, hiszen attól eltekintve is, hogy lényegében minden számuk valamilyen régi dallamból építkezik, nem egy mai szám egészen remek és újszerű értelmezésével álltak elő, és még a „Child In Time”-ot sem sikerült elrontaniuk, pedig nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a Deep Purple egyik standardjához hozzányúljanak, hiába van, s nem is kevés köze a dalhoz maestro Blackmore-nak.
Ezen az albumon pedig egy régi Elvis Presley-szám (ami mellékesen eleve egy romantikus dal újragondolása volt), a „Can’t Help Falling In Love” igazolja fényesen, hogy Ritchie és Candice nem felejtette el, miként kell a maguk eszközeivel átdolgozni, még fülbemászóbbá tenni egy jól ismert, és számos változatban sikert aratott szerzeményt.
Egy szó, mint száz, kifejezetten jól sikerült az új album, még ha nekem szentségsértésnek tűnik is a „Rainbow Eyes” folk-rockosítása, és ha ihletettségben talán nem is közelíti meg az első két lemezt, a kiforrottság és a ragyogó, élő hangszeres tudás több mint kárpótol a kezdeti, ártatlan lelkesedés hiányáért.
Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore - akusztikus gitár, elektromos gitár, mandolin, svéd hegedű, tekerőlant, mandocselló, mandola, tamburin, ütőhangszerek
Candice Night - ének, vokál, töröksíp, furulya
Pat Regan - consort vonós hangszerek
Gypsy Rose - hegedű
Bard David, Joe Castle, Jim Manngard - vokál
A lemezen elhangzó számok listája:
1. God Save The Keg
2. Locked Within The Crystal Ball
3. Gilded Cage
4. Toast To Tomorrow
5. Prince Waldecks Galliard
6. Rainbow Eyes
7. The Circle
8. Sister Gypsy
9. Can’t Help Falling In Love
10. Peasants Promise
11. Far Far Away
12. Empty Words
Bónusz:
Village Lantern (videó)
Diszkográfia:
Shadow Of The Moon (1997)
Under A Violet Moon (1999)
Past Times With Good Company (2002) 2 CD - koncert
Ghost Of A Rose (2003)
Beyond The Sunset - The Romantic Collection (2004) válogatás
Castles And Dreams (2005) 2 DVD - koncert
The Village Lanterne (2006)
Winter Carols (2006)
Paris Moon (2007) DVD + CD - koncert
Secret Voyage (2008)
Kapcsolódó írás:Interjú Ritchie Blackmore-ral és Candice Nighttal
A kezdeti lendületet és zsenialitást felváltó rövid hullámvölgy után mostanában megint egészen kiváló albumok kerülnek ki a kezei közül.
Tökéletesen bizonyítja ezt az új, Secret Voyagenak, vagyis titkos utazásnak keresztelt opus nyitó száma, a „God Save The Keg” is.
A magasztos késő reneszánsz indítás, ami egy király bevonulásához is méltó lenne (pedig csak a sörös kupát dicsőíti), a Rainbow utolsó előtti lemezén hallható „Can’t Let You Go” orgonaintrójára emlékeztető, áradó barokkosságba megy át, hogy végül a szerzetesek középkori énekét idéző zsolozsmázással záruljon le.
Az utána következő szöveges dalokban leginkább a különleges hangszerek jelentenek némi újdonságot; rögtön a „Locked Within The Crystal Ball”-ban valamiféle ír hárfaszerűség szólal meg a töröksípok és Blackmore jellegzetes, éneklő Fenderje mellett.
És mintegy ebbe a számba sűrűsödik bele az együttes esszenciája: lendületes, régiesen modern dal ez, ami akár slágerré is lehet.
Aztán jönnek a ringató, andalító, vagy éppen mulatós, talp alá való dalok, de az igazi csemegét - nekem legalábbis - a „Prince Waldecks Galliard” jelenti, ami a reneszánsz gitárirodalom megoldásainak tökéletes szimulakruma, szellemének hibátlan és csodálatos újjáélesztése.
Eleven és magával ragadó, valódi gyöngyszem, mint amilyen a korábbi lemezeken a „Minstrel Hall” vagy a „Memmingen” volt.
Legnagyobb bánatomra azonban pont ez után következik a - nehéz kimondani, mégis ki kell - legfélresikerültebb darab, a „Rainbow Eyes”.
A Rainbow valaha írt legszebb lírai számához ugyanis szerintem semmiképp sem szabadott volna hozzányúlni. A hihetetlen hangszerelésű, hegedűkkel, oboával kísért eredetihez képest a pop-rockosított változat csupán gyenge utánérzés.
Ennek ellenére egy szűz fül bizonyára rengeteg szépséget talál benne; csak azok kifogásolhatnak benne bármit is, akik régóta ismerik az „igazit”.
Ráadásul Blackmore csapata kifejezetten ért a feldolgozásokhoz, hiszen attól eltekintve is, hogy lényegében minden számuk valamilyen régi dallamból építkezik, nem egy mai szám egészen remek és újszerű értelmezésével álltak elő, és még a „Child In Time”-ot sem sikerült elrontaniuk, pedig nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a Deep Purple egyik standardjához hozzányúljanak, hiába van, s nem is kevés köze a dalhoz maestro Blackmore-nak.
Ezen az albumon pedig egy régi Elvis Presley-szám (ami mellékesen eleve egy romantikus dal újragondolása volt), a „Can’t Help Falling In Love” igazolja fényesen, hogy Ritchie és Candice nem felejtette el, miként kell a maguk eszközeivel átdolgozni, még fülbemászóbbá tenni egy jól ismert, és számos változatban sikert aratott szerzeményt.
Egy szó, mint száz, kifejezetten jól sikerült az új album, még ha nekem szentségsértésnek tűnik is a „Rainbow Eyes” folk-rockosítása, és ha ihletettségben talán nem is közelíti meg az első két lemezt, a kiforrottság és a ragyogó, élő hangszeres tudás több mint kárpótol a kezdeti, ártatlan lelkesedés hiányáért.
Az együttes tagjai:
Ritchie Blackmore - akusztikus gitár, elektromos gitár, mandolin, svéd hegedű, tekerőlant, mandocselló, mandola, tamburin, ütőhangszerek
Candice Night - ének, vokál, töröksíp, furulya
Pat Regan - consort vonós hangszerek
Gypsy Rose - hegedű
Bard David, Joe Castle, Jim Manngard - vokál
A lemezen elhangzó számok listája:
1. God Save The Keg
2. Locked Within The Crystal Ball
3. Gilded Cage
4. Toast To Tomorrow
5. Prince Waldecks Galliard
6. Rainbow Eyes
7. The Circle
8. Sister Gypsy
9. Can’t Help Falling In Love
10. Peasants Promise
11. Far Far Away
12. Empty Words
Bónusz:
Village Lantern (videó)
Diszkográfia:
Shadow Of The Moon (1997)
Under A Violet Moon (1999)
Past Times With Good Company (2002) 2 CD - koncert
Ghost Of A Rose (2003)
Beyond The Sunset - The Romantic Collection (2004) válogatás
Castles And Dreams (2005) 2 DVD - koncert
The Village Lanterne (2006)
Winter Carols (2006)
Paris Moon (2007) DVD + CD - koncert
Secret Voyage (2008)
Kapcsolódó írás:Interjú Ritchie Blackmore-ral és Candice Nighttal