FőképA Psychotic Waltz a 90-es évek tájékán tevékenykedő amerikai metal együttes volt. Ugyan feloszlásuk után nem hagytak hátra óriási életművet, de az a mindössze 4 darab korong igazán minőségi zenét rejt. Első lemezeiket talán heavy/progresszív metalként lehetne emlegetni összetettségük révén, míg utolsó két művüket a rövidebb dalok, egyszerűbb dalszerkezetek miatt leginkább heavy/power metalnak címkézhetnénk. Na persze nem a tipikusan kardos-sárkányos fantasy metalról van itt szó, hanem sokkal inkább annak az intellektuális, vagy épp költői mondanivalóval is rendelkező, több síkon is értelmezhető, mégis súlyos alappal megtámogatott ágáról.

Számomra minden egyes lemezük tökéletes, mert saját korukban még újszerű megoldásokkal és hangzásokkal kísérleteztek, s az egész muzsikát valamilyen megmagyarázhatatlan misztikusság lengi át.
A második lemezük címadó dala egyenesen a világ legjobb dalai közé tartozik, annyira elbűvölő és földöntúli.

Legutolsó lemezük Bleeding címmel jelent meg 1996-ban, s bár addigra a zenekar hangzása és stílusa némi leegyszerűsítésen ment keresztül, azért még méltó utódja a korábbi műveknek. Kezdeti alkotásaikhoz képest a dalok itt jóval direktebbek, egyszerűbb szerkezetűek (de nem kevésbé technikásak).

Már első hallásra is a lemez rendkívül fülbarát, megjegyezhető refrének és nóták sorakoznak, szóval picikét populárisnak tűnik, azonban több meghallgatás és a szövegek boncolgatása során az érdeklődő rejtett, vagy mélyebb mondanivalókra is rácsodálkozhat.
Valószínűleg ez adja a varázsát és szépségét ennek az egésznek, ha nem lenne elég ennyi jól kitalált dal egyébként is. De bizony az van, sőt, csak az van a Bleedingen. Mindegyik nótának megvan a maga szépsége, nincs üresjárat, van viszont jól megkomponált, feelinges, de a felszín alatt mélyebb értelmű metal muzsika.

Ha mindenáron ki kellene emelni a legjobbakat, akkor például a melankolikusan szépséges „Locust”-ot, a zúzós-groove-os „Morbid”-ot, a varázslatos gitárjátékkal induló „Bleeding”-et és a gyönyörű fuvolás betéttel is díszített „My Grave”-et említeném. Ezeken kívül is persze akad csoda bőven minden egyes dalban.

A Bleeding további erénye a kiváló hangzás. Vélem, hogy a lazább hangvételű rock n roll, vagy hasonló stílusú metal műveknek kb. így kellene szólniuk. A gitárok nem túl súlyosan, inkább kicsit visszafogottan, mondhatni kommersz módon, de azért elég tökösen zúznak, a basszusgitár röfögése végig tisztán kivehető, a dob is épp megfelelő hangerőn szól, az akusztikus részek pedig kristálytiszták, mint egy hegyi patak, és Buddy Lackey különleges hangja sem vész el.

Mindezt egybevéve azt mondhatom, hogy (számomra legalábbis) ez egy időtlen lemez, amit több mint 10 évvel megjelenése után is ugyanolyan csodálattal hallgatok. Kár ezért a nagyszerű zenekarért, sok minőségi zenét gyárthattak volna még együtt!

Az együttes tagjai:
Buddy Lackey - ének, fuvola, billentyűk
Dan Rock - gitár
Brian McAlpin - gitár
Phil Cuttino - basszusgitár
Norm Leggio - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Faded
2. Locust
3. Morbid
4. Bleeding
5. Need
6. Drift
7. Northern Lights
8. Sleep
9. My Grave
10. Skeleton
11. Freedom?

Diszkográfia:
A Social Grace (1990)
Into The Everflow (1992)
Mosquito (1994)
Bleeding (1996)