FőképAhogy azt már korábban írtam, a death/doom metalban tevékenykedő My Dying Bride lemezeivel nem hibázhat az ember, ha nagy adag melankóliára vágyik, vagy esetleg depressziós hangulatban van.
Ez a sötét tónusú muzsika szépségével, olykor pedig szörnyű szenvedésével valósággal elvarázsolja az embert.

A gyönyörű, ám kissé ijesztő borító mögé rejtett Songs of Darkness, Words of Light sem kivétel ez alól: a sok változáson keresztülment és nagy múlttal rendelkező együttes megidézve minden korszakukat, teljes fegyverarzenálját felvonultatja a megfelelő hangulat megalkotásához.

A lassan és nehézkesen hömpölygő, gótikus „The Wreckage of My Flesh” a már megszokott ünnepélyességgel és monumentalitással indítja be a korongot.
A végzetes és igen nyomasztó képet az orgona hangja és a szomorú gitárszóló csak fokozzák, amire Aaron Stainthorpe mintegy elszavalja a súlyos mondanivalót.

A „The Scarlet Garden” egy nagyon összetett darab: alapvetően vészjósló és sötét, olykor azonban légies és fájdalmasan szép téma töri meg.
Különösen a dal végén található résznél az ember hátán a hideg fut végig: ez a rész egyszerre gyönyörű és sejtelmes, mintha az emberi lélek húrjait pengetnék, és a hatást csak tovább mélyítik egy síró hegedű és az angyali kórus hangjával.

A „Catherine Blake” a durvább tételek közül való: témáját tekintve olyan, mint egy élő közvetítés a világ végéről, amihez tökéletesen illő, komor és brutálisan félelmetes atmoszférát társítottak.
A „My Wine in Silence” ezzel szemben egy szép és csendes nóta: a magány fájóan szomorú érzésének teljesen élethű reprodukciója.
A „The Prize of Beauty” a nyitó tételhez hasonlatosan magasztosan, ám jóval súlyosabban indul, s a már-már végzetességig fokozódó dráma után monotonná válik.

A „The Blue Lotus” szintén monotonul, de súlyosabban indít, majd a mélyre hangolt, szavalós verzék után Aaron olyan csodálatos énekdallamokat hoz, hogy szinte már üdítő hallgatni, még ha szövegében ellent is mond ennek az érzésnek.
A dal maga a Like Gods of the Sunon is hallható, tipikusan rájuk jellemző riffelgetésére épül.

Az ezt követő „And My Fury Stands Ready” megint egy nehéz és ijesztő hatású dal. A dühösen morgó bevezetés után egy ponton elcsendesül, majd hosszú és félelmetes, sejtelmes morajlás következik, amit aztán megint egy Aaron-féle szavalással, majd drámaivá és kegyetlenné duzzadó befejezéssel zárnak le.
Összhatásában pedig az egész mintha az őrület határait feszegetné.

A záró „A Doomed Lover” egy fokozatosan felépülő, mesterien megkomponált darab: a belassult kezdés után az egyre terebélyesedő dalvezetés a végére éri el az érzelmi csúcspontját.

Hiába, a brit banda egyszerűen nem tud hibázni - hallhatóan rengeteg energiával, rutinnal és ami a legfontosabb, érzéssel közelítik meg az alkotási folyamatot.
A gitárosok szívszaggató, vagy épp őrjítően dühös témái, a szinte progresszív metalra hajazó összetett alaptémák, a hangulatot fokozó billentyűs aláfestés és Aaron költői szövegei, valamint magával ragadó előadásmódja együtt adják a My Dying Bride szépségét.

Az együttes tagjai:
Aaron Stainthorpe - ének
Andrew Craighan - gitár
Hamish Glencross - gitár
Adrian Jackson - basszusgitár
Sarah Stanton - billentyűk
Shaun Taylor-Steels - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Wreckage of My Flesh
2. The Scarlet Garden
3. Catherine Blake
4. My Wine in Silence
5. The Prize of Beauty
6. The Blue Lotus
7. And My Fury Stands Ready
8. A Doomed Lover

Diszkográfia:
As the Flower Withers (1992)
Turn Loose the Swans (1993)
The Stories (1994) (box set)
The Angel and the Dark River (1995)
Trinity (1995) EP gyűjteményes kiadás
Like Gods of the Sun (1996)
34.788%...Complete (1998)
The Light at the End of the World (1999)
Meisterwerk 1 (2000) válogatás
Meisterwerk 2 (2001) válogatás
The Dreadful Hours (2001)
The Voice of the Wretched (2002) (live)
Songs of Darkness, Words of Light (2004)
Anti-Diluvian Chronicles (2005) válogatás
A Line of Deathless Kings (2006)