FőképAz olasz származású zeneszerző, Rimszkij-Korszakov tanítványa, Ottario Respighi (1879-1936) zenei pályafutása mondhatni a megszokott módon indult.
Gyerekkorában kezdett el hegedülni, majd a hangszeres tanulmányokat zeneszerzéssel bővítette a Liceo Misicalé-ban.
Korai művei nem keltettek különösebb visszhangot sem szakmai körökben, sem a közönség előtt. Pedig írt operát, prelúdium, korált és fúgát zenekarra, zongoraversenyt és kamaraműveket.

Az 1914-ben írt Róma kútjai című zenekari darabjával - ami egyben élete egyik fő műve is - került először a reflektorfénybe.
A kompozíció rövid időn belül az egyik legnépszerűbb hangversenytermi darabbá vált világszerte. A siker hullámait meglovagolva a zeneszerző elkészítette a Róma fenyőit és a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket.

1927-ben komponálta a múltidéző kamarazenei darabot, A madarakat. Ebben az időszakban keletkezett szinte valamennyi művén (pl. a Három Botticelli kép, a Gregorián koncert) érezhető az antik múltba fordulás.
Élete utolsó szakaszában érdeklődésének középpontjába az operák kerültek. Írt is belőlük kilencet, de műveit szerény siker övezte.

Az idei évben a Warner Music gondozásában megjelent a Respighi jelentősebb műveit tartalmazó dupla album.
Az első lemez a „Trittico bottcelliano”-val indul, melyet a kiváló festő, Botticelli három híres festménye a Tavasz, a Háromkirályok imádata és a Vénusz születése ihletett.
A három tételben a zeneszerző legalább olyan intenzitással mutatja be a szellem birodalmát a zene nyelvén, mint ahogyan azt hajdan a festőművész tette a vásznon.

A hallgató fantáziáját kellőképpen megmozgató, képzeletbeli antik tárlat után a lemez középső harmadában belépünk a madarak világába.

A madarak című zenekari szvitben Respighi 17-18. századi zeneszerzők műveit dolgozta át.
Az ünnepélyes hangvételű előjátékban zenekari játék és a fafúvósok finom előadásmódú szólói váltogatják egymást. A bevezető után máris megjelenik a lelki szemeink előtt az első madár, a galamb.
A témát szép, lírai oboahang viszi hárfa és finom, halk zenekari kísérettel. A későbbiekben a témát hegedűn, klarinéton, majd pedig együtt kamarázva is hallhatjuk.

A végtelen égboltról hirtelen visszatérünk a földre, ugyanis a tyúk bemutatása következik. Romeau közismert csembalódarabját véljük itt felfedezni hegedűkön, majd fafúvósokon és trombitákon is.
A madár zenei bemutatását vidám, humoros de ugyanakkor nagyon technikás előadásmód jellemzi.

A madárvilág következő szereplője a Rómeó és Júliában is fontos szerepet betöltő fülemüle (ugye mindenki emlékszik erre a mondatra: „A Fülemüle volt nem a pacsirta…”). A madár hangját fafúvósok szólaltatják meg vonósok kíséretében.
A vonósok finomak és lágyak, akárcsak ez a tollas lény a valóságban.

Végül utolsóként a kakukkot szólítják a képzeletbeli színpadra. A zeneszerző fafúvósokból csalja elő a madár hangját. A tétel befejezésekor az előjáték során megismert atmoszférát élhetjük át újra.

Az album két szvittel fejeződik be. Respighi 1917 és 1931 között a 16-17. század olasz és francia lantirodalmából merített egyet, 12 művet hangszerelt át és ezeket Antiche danze ed arie címmel három egyenként négytételes szvitbe rendezte.
Az első szvit kamarazenekarra, a második szimfonikus zenekarra, a harmadik pedig vonósokra lett hangszerelve. A mostani albumra az első és harmadik szvit került.

A második korong a zeneszerző fő művei között emlegetett trilógiát tartalmazza. A repertoárba nem időrendi sorrendben kerültek fel a zenei hármas egyes elemei.

Az előadás a Róma fenyőivel kezdődik, amelynek első tétele a vidám hangulatú, játékos darab a „Villa Borghese fenyői” (I pini di Villa Borghese).
Ebben nagyon sok színt használ a szerző annak érdekében, hogy a hallgató előtt valóban megjelenjen a fenyő. A jellegzetes központi témát először kürtön, később pedig más hangszereken is hallhatjuk.

A folytatásban az előzőhöz képes egy sokkal fájdalmasabb - leginkább zsoltárra emlékeztető - darab, a „Fenyők a katakomba mellett” (Pini presso una catacomba) következik.

A harmadik tétel, a „Gianicolo fenyői” (I pini del Gianicolo) egy kicsit A madarak hangzásvilágát idézi, a csalogány „szerepében” a klarinét tűnik fel. Ebben a darabban a zenekari hangzásban már megjelenik a zongora is.

A négy tételből álló mű utolsó tagja „A Via Appia fenyői” (I pini della Via Appia). A basszus klarinét hangja és az egész zenekari megszólalás egy barátságtalan, már-már tragikus tájat jelenít meg.
A zeneszerző az angolkürt hangját használja fel a látomások kifejezésére. Sőt, annak érdekében, hogy mondanivalója valóban mélyen bevésődjön a hallgatóba, erőteljesen használ kürtöket és trombitákat.

A trilógia lemez szerinti második darabja (időrendben egyébként az első) a Róma kútjai (Fontane di Roma).
Itália bölcsője a tenger, ezért nehezen lett volna elképzelhető, hogy a barokk érzelmekkel fűtött kultúrája ne fogalmazza meg az építészet és a szobrászat nyelvén a „nagy víz” iránt érzett mély gyökerű érzéseket és eszméket.
Ennek szellemében születtek a tengertől elszakítva élő város, Róma kútjai.

Elsőként Valle Giulia kútja kerül bemutatásra (A „Valle Giulia kútja hajnalban” - La fontana di Valle Giulia All`alba). A műben a római hajnalt az oboa halk zenekari „morajlással” kísért hangja jeleníti meg.
A darab tele van színekkel amelyeket a komponista nagyszerűen érzékeltet a különböző hangszerekkel. Nem véletlenül emlegetik ezt a tételt az olasz impresszionizmus reprezentánsának.

Erős kürtszóval kezdődik a második rész a „Triton kút reggel” (La fontana del Tritone al mattino).
A magasba törő vízsugarat a magas fekvésben trillázó hegedűk szimbolizálják. Az előadásban fontos szerep jut a hangszerek királynőjének tartott hárfának. Az egész darabot a kitörések-megnyugvás-hullámzás láncolat hatja át.

A harmadik részben - „Trevi kút délben” (La fontana di Trevi al meriggio) - az olasz főváros egyik leghíresebb látványossága „mutatkozik be”. A Fontana di Trevi vize - az Aqua Virgo, mely egykor Agrippa fürdőit táplálta -, a római kutak királyának éltető eleme.
A téma, amit hallunk, ünnepélyes hangvételű, méltóságteljes és arisztokratikus. A komponista a kívánt hatást fafúvósokkal, rezesekkel és fanfárokkal éri el.

A Róma kútjainak képzeletbeli tablójáról nem hiányozhatnak a Medici villa szökőkútjai sem.
A „Villa Medici kútjai alkonyatkor” (La fontana di Villa medici al tramonto) című rész zárja a trilógia római kutakról szóló darabját. A mű szomorú hangulatban kezdődik, de a végén elcsendesedik és megnyugszik.
Az egyes részekben azok a benyomások jelennek meg, amelyeket az ember a helyszínen a különböző napszakokban átélhet.

Respighi remek hangszereléssel úgy „fordította le” a vízcseppek játékát a zene nyelvére, hogy az mindenki számára kellemes élménnyé váljon.

Az albumot záró harmadik költemény a Római ünnepek kétségtelenül a legszínesebb darabja a Róma trilógiának.
A kompozíciót hallgatva megelevenedik előttünk az antik Róma sokszínű világa, a véresen pezsgő atmoszférájú, bábeli hangzavarban úszó gladiátor arénáktól a nagyváros felé tartó, mély áhítattal éneklő zarándokok végeláthatatlan soráig.

A mű első részében (Circenses) az ellentételeké a főszerep. A trombita, fanfár a vonósok, az egész zenekari hangzás a nérói cirkusz vadállatainak üvöltését fejezi ki. A későbbiekben viszont áhítatos éneket hallhatunk.
A második tételben (Bűnbocsánat - Giulileo) zarándokok imádkoznak, himnusz hangzik fel és a templomok harangjai is megszólalnak. A hallgatóban akarva akaratlanul magasztos érzések ébrednek.

A mű harmadik részében a legősibb emberi érzés kerül a fókuszba: romantikus, szerelmes dalokat hallhatunk, a Respighi-től már szinte megszokott sokszínűséggel.
Az utolsó tétel a „Vízkereszt éjszakája” (La Befana), melyet a jellegzetes trombitahangzás tesz könnyen felismerhetővé. A zeneszerző olyan élethűen képes bemutatni a Piazza Navonán önfeledten szórakozó, hullámzó tömeget, hogy néha olyan érzésünk van, hogy mi is ott vagyunk.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a 2008-ban, Szegeden a szakma által az év muzsikusának választott csellóművésznek, Kőrösi Györgyinek, hogy megosztotta velem a lemezen található Respighi darabokkal kapcsolatos előadói tapasztalatait, érzéseit és vízióit.

Közreműködők:
The Saint Paul Chamber Orchestra, Hugh Wolff vezényletével
London Philharmonic Orchestra, Carlo Rizzi vezényletével

A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1-3. Trittico botticelliano
4-8. Gli ucelli
Antiche danze ed arie
9-12. Suite No.1
13-16. Suite No. 3

CD2
1-4. Pini di Roma
5-8. Fontane di Roma
9-12. Feste romane