FőképA Sziget utolsó napját okosan már sokkal lazábbra vettem és az állandó rohanás, illetve helyszínek közötti ingázás helyett egyszerre csak egyfelé koncentráltam. Igazából egész este a Carcass koncertjét vártam legjobban, de azért már délután kimentem, hogy másba is belepillanthassak.

Érkezésemkor már javában játszott a Yellow Spots a Converse Wan2 színpadon. A magát belezős rock n roll zenekarként aposztrofáló együttes jól megtáncoltatta és nevettette közönségét.
Egyszerre sokkoló és komikus megjelenésük jó összhangban van a zenéjükkel, így fúvósokkal és nagybőgőssel is megtámogatott rockabilly-jük amellett, hogy táncra készteti még a holtat is, jól el is szórakoztatja az embert. Nem mindennapi audiovizuális élmény.

Kis szünet és mászkálás után a Hammerworld sátorba kerültem, ahol a Pro Pain éppen befejezte műsorát, majd kíváncsiságból ott is maradtam, hogy életemben először megnézhessem élőben a Moby Dicket.
Bár odaadó rajongással sosem szerettem őket, ifjúkoromból ismert, régi dalokból összeállított műsorukat jólesően nosztalgikus érzés volt átélni.

Az időhiány miatt rövidre vágott show során olyan klasszikusok hangzottak el többek közt, mint a „Kegyetlen évek”, a „Beteg a Föld”, s természetesen ráadásként a „Keresztes vitéz” sem hiányozhatott. Olyannyira belemerültem a muzsikába, hogy még a hangzás minőségére sem figyeltem.

Mindezek után a Talentum-Zúzda színpad felé vettem az irányt, ahol a Saint Petrol koncertjét figyeltem végig.
Mivel az együttes külön kihangsúlyozta, hogy ők a híreszteléssel ellentétben nem stoner, sokkal inkább metalzenekar, így most azt kell mondanom, hogy ez egy jó kis metal műsor volt.

Egészen meglepően jó dalokat ír egyébként ez az együttes, amik jól érvényesülnek egy koncerten, s ezzel együtt igen hangulatos bulit csapnak. Talán mindehhez már csak az éneken kellene javítani egy picit, és akkor teljesen profi banda válna belőlük.

A Wackor műsorának sajnos csak az elejét hallottam, mert nem kis bosszúságomra a leglehetetlenebb időpontra rakták.
Legszívesebben kettészakadtam volna, hogy egyik felem a színvonalas és hangulatos műsort adó Wackoron maradhasson, utólag pedig még inkább dühös és szomorú vagyok egyszerre, hiszen a Hammerworld sátorban rengeteg csúszó koncertet még akkor is elcsíptem volna, ha végig ott maradok.

A Carcass tehát hatalmas késéssel, de annál izgatottabb várakozás közepette lépett színpadra.
Tekintve, hogy a zenekar 12 éve feloszlott és az utóbbi időben ezért nem nagyon lehetett látni őket, meg a későbbiekben is kétséges, nem hagyhattam ki ezt a bulit, és ahogy láttam, sok régi és olyan rajongó is így volt ezzel, akik azóta már esetleg akár őszbe is fordultak.

A koncert azért mégiscsak csalódás volt, ami nem a briteknek köszönhető, hanem a színpad már megszokottá vált, de még mindig dühítően rossz hangosításának.
Elszomorító, hogy ilyen ok miatt nem élvezhető maradéktalanul a koncert, s ez a Carcass esetében különösen igaz volt, hiszen Jeff Walkerék igazán kitettek magukért.

Technikás és brutálisan agresszív grindcore-juk mellett elhangzottak a dallamosabb death metal-korszakukból származó alapvetések is.
Számomra a Heartwork-ös dalok ütöttek igazán, de óriási volt a „Keep on Rotting in the Free World” is. A csúcspont talán a doomos „No Love Lost” és a szupergyors „Heartwork” volt, a mélypont pedig a „Buried Dreams”, amit a szétesett hangzás teljesen élvezhetetlenné alázott.

A banda és a kisegítő dobosként jelen levő Adrian Erlandsson nagyon korrektül játszott és meglepetésként egy rövid intermezzo erejéig az eredeti dobos, az egészségügyi problémáktól szenvedő Ken Owen is beült a dobcucc mögé.
Sajnálatos, hogy a hangosítás elégtelensége már megint ilyen sokat vont le az élvezeti értékből. Ahhoz képest, hogy milyen profin szólnak ezek a dalok a lemezen, itt csak hangzavar volt.

A Carcass műsora volt az utolsó, amit a Szigeten láttam, és összességében elmondhatom, hogy a sok zavaró tényező ellenére sok-sok új élménnyel gazdagodtam, rengeteg fellépőt volt szerencsém látni, s ez olyan örömmel és elégedettséggel tölt el, ami a kellemetlenségeket is elfeledteti. Good bye Sziget!